Talán illett volna az alkalomhoz illő verset választani, de helyette inkább Juhász Gyula egyik költeményét hoztam erre a hétre:
Lassan megyünk a völgybe lefele,
Hull ránk a nyári áldás levele,
Ma nyári zöld, holnap őszi arany,
A csúcsokon már tél barnája van.
Lassan megyünk a völgybe lefele.
Ó csak menjünk a völgybe lefele,
Jöjjön - hisz ő jön - álmaink tele.
Ott lenn virágtalan bár a határ,
De mégis, házak hű ablaka vár,
Ó menjünk csak a völgybe lefele.
S amíg megyünk a völgybe lefele,
Ne fájjon az, hogy eltűnünk bele
S a magas csúcsok ormain talán
Más vándorokat ragyog be a láng,
Amíg megyünk a völgybe lefele.
Juhász Gyula: Megyünk a völgybe...
Lassan megyünk a völgybe lefele,
Hull ránk a nyári áldás levele,
Ma nyári zöld, holnap őszi arany,
A csúcsokon már tél barnája van.
Lassan megyünk a völgybe lefele.
Ó csak menjünk a völgybe lefele,
Jöjjön - hisz ő jön - álmaink tele.
Ott lenn virágtalan bár a határ,
De mégis, házak hű ablaka vár,
Ó menjünk csak a völgybe lefele.
S amíg megyünk a völgybe lefele,
Ne fájjon az, hogy eltűnünk bele
S a magas csúcsok ormain talán
Más vándorokat ragyog be a láng,
Amíg megyünk a völgybe lefele.
Vers: innen.
Kép: innen.
2 hozzászólás
Ó, ha tudnék rajzolni....
VálaszTörlésakkor illusztrálnám Neked ezt a verset! :o)
Gyakorolj, hátha... ;)
VálaszTörlés