Ismét egy Mikszáth-kisregény, amelynek középpontjában megint csak egy bűntény áll.
Különös dolog történt Lohinán.
A fenyegető be is tartotta ígéretét, és a falu jelentős része leégett. A második paszkvillt már az egyházfi kapta, de a témája nem változott, írója ezúttal a pap családfáját, vallási meggyőződését és szerelmi életét vette tollára.
Míg az első fenyegetésnek nem hittek, a másodikat már komolyan vették a lohiniak, de ahelyett hogy a papot vitték volna ki a faluból, inkább ők költözködtek ki. Ám hiába az állandó őrködés, a tűz újra fellobbant, bár ezúttal csak kisebb kárt okozott.
A harmadik paszkvill is megérkezett - ezúttal a kántortanító volt a címzett -, amelyben újabb tűzesettel fenyegetőzik a szerző, ha a pap továbbra is a faluban marad.
Ennek már a fele sem tréfa, a vármegyének is lépnie kell, ezért az új főszolgabírót, Sótony Mihályt küldik az eset kivizsgálására. Sótony magával viszi az egyik viceszolgabírót, a nála idősebb és többet látott Tereskey Mártont is, aki biztos a dolgában:
Az urak meg is érkeznek, és azonnal hozzá is látnak a nyomozáshoz. Kihallgatások és próbák után, hírét veszik egy különleges foglalkozásnak, amelyet korábban Mikula uram, a templom kurátora űzött - nevezetesen lovakat reparált. Azóta jó útra ért, és a vendégek megismerik Mikula lányát, a fiatal és szép Apolkát, aki az ebédjüket készíti éppen, és akin megakad Sótony szeme, majd újabb nyomra bukkannak.
Mikszáth most is nagyszerűen gombolyítja a történet fonalát, és bár egyszer sikerült megvezetnie (akkor már gyanakodtam valakire), később újra felébredt a gyanúm és igazam lett.
Végül nemcsak a paszkvillíró személyére, de a címválasztásra is fény derül.
A palóc író ezúttal egy izgalmas krimivel örvendeztetett meg, amelyből most sem nélkülözte a szatirikus elemeket, bár a vége egy kicsit meglepett.
Ettől függetlenül végig izgalmas volt, nagyon szerettem olvasni, mert Mikszáthot olvasni mindig jó, öröm elmerülni a történetei világában és jellegzetes nyelvezetében. Folyt. köv.
Mikszáth Kálmán: A gavallérok - A Sipsirica - A lohinai fű - Kísértet Lublón
Négy kisregény
288 oldal (155-206. oldal)
M-érték Kiadó, 2005
699 Ft
Különös dolog történt Lohinán.
A lohinai bíró-, Szekula Mihálynak ablakába egy éjjel paszkvillt dobott be valami gazember, a külső ablaktáblát betörve (pedig tót faluban aranyért sem találni üveges tótot, aki becsinálja), hogy - azt mondja - a fiatal pap ilyen meg olyan hitvány ember lévén, rendeli (t. i. a paszkvill-író), haladéktalanul dobja ki a község a paplakból, vigye ki bútorostól, feleségestől a határra, mert különben mához egy hétre Lohinára röpül a veres kakas.
A fenyegető be is tartotta ígéretét, és a falu jelentős része leégett. A második paszkvillt már az egyházfi kapta, de a témája nem változott, írója ezúttal a pap családfáját, vallási meggyőződését és szerelmi életét vette tollára.
Míg az első fenyegetésnek nem hittek, a másodikat már komolyan vették a lohiniak, de ahelyett hogy a papot vitték volna ki a faluból, inkább ők költözködtek ki. Ám hiába az állandó őrködés, a tűz újra fellobbant, bár ezúttal csak kisebb kárt okozott.
A harmadik paszkvill is megérkezett - ezúttal a kántortanító volt a címzett -, amelyben újabb tűzesettel fenyegetőzik a szerző, ha a pap továbbra is a faluban marad.
Ennek már a fele sem tréfa, a vármegyének is lépnie kell, ezért az új főszolgabírót, Sótony Mihályt küldik az eset kivizsgálására. Sótony magával viszi az egyik viceszolgabírót, a nála idősebb és többet látott Tereskey Mártont is, aki biztos a dolgában:
- Gyerekség az egész lohinai ügy - erősködék három nap múlva, mikor a paszkvillokat elolvasta. - Biztosra megyek benne!
- No, annak nagyon örülök - felelte a fiatal Sótony. - Mert a közügynek akarok ezentúl élni.
- Rossz pálya, barátom, kivált ilyen világfinak.
- Végképp szakítottam eddigi foglalkozásaimmal. A kártya untat, gazdálkodni nem szeretek, hát valamit csak kell csinálnom.
- Térj vissza az asszonyokhoz!
- Soha! - kiáltott fel Sótony blazírt arccal.
- No, hát akkor fogass be, menjünk, kutassuk a lohinai tüzet.
Elindultak egy reggel, maguk mellé véve Hamar Gyurit, a rövidlátó írnokot, aki arról volt nevezetes, hogy amit a kezével írt, azt az orrával eltörölte.
Az urak meg is érkeznek, és azonnal hozzá is látnak a nyomozáshoz. Kihallgatások és próbák után, hírét veszik egy különleges foglalkozásnak, amelyet korábban Mikula uram, a templom kurátora űzött - nevezetesen lovakat reparált. Azóta jó útra ért, és a vendégek megismerik Mikula lányát, a fiatal és szép Apolkát, aki az ebédjüket készíti éppen, és akin megakad Sótony szeme, majd újabb nyomra bukkannak.
Mikszáth most is nagyszerűen gombolyítja a történet fonalát, és bár egyszer sikerült megvezetnie (akkor már gyanakodtam valakire), később újra felébredt a gyanúm és igazam lett.
Végül nemcsak a paszkvillíró személyére, de a címválasztásra is fény derül.
A palóc író ezúttal egy izgalmas krimivel örvendeztetett meg, amelyből most sem nélkülözte a szatirikus elemeket, bár a vége egy kicsit meglepett.Ettől függetlenül végig izgalmas volt, nagyon szerettem olvasni, mert Mikszáthot olvasni mindig jó, öröm elmerülni a történetei világában és jellegzetes nyelvezetében. Folyt. köv.
Mikszáth Kálmán: A gavallérok - A Sipsirica - A lohinai fű - Kísértet Lublón
Négy kisregény
288 oldal (155-206. oldal)
M-érték Kiadó, 2005
699 Ft
Bejegyzések
0 hozzászólás