Kísértet Lublón

A napokban egy szórakoztató, de tartalmas olvasmányt kerestem, amikor eszembe jutott Mikszáth Kálmán és ez a könyv, amelyből még semmit sem olvastam, így logikus, hogy rögtön az utolsó művel kezdjek elsőként. Egy kísértetről szóló elbeszélés pedig igazán izgalmasnak ígérkezik egy hideg téli estén.

Mikszáth ebben a művében is - A beszélő köntöshöz hasonlóan - valós adatokat használt fel, az 1718-ban keletkezett Liber Actorumot, amelyet Vilsinszky Ferenc városi nótárius hagyott az utókorra. A hivatalos feljegyzések mellett az írói fantáziáját sem mellőzte, de biztosak lehetünk benne, hogy nem légből kapott eseményekről olvasunk a történetben.
A történelmi tényekhez tartozik, hogy annak idején Zsigmond király elzálogosította Lublót, így az lengyel fennhatóság alatt állt.

A 18. században Kaszperek Mihály lublói borkereskedő a halála után visszajár a városba az özvegyéhez, és amerre megjelenik, hamis pénzt hagy maga után. De ne szaladjunk ennyire előre.


Kaszperek Mihály az apjához hasonlóan borkereskedésből élt, és egy alkalommal, amikor Csernyiczkyéknek szállított, eltűnt azok kis hordója, amely arannyal volt teli. Csernyiczkyné lopással vádolja Kaszpereket, aki ártatlannak vallja magát és hirtelen meghal.
A lublóiak isteni igazságszolgáltatásként ítélik meg a halálát, és csak akkor lepődnek meg, amikor néhány hét múlva az elhunyt ugyanabban az öltözékben, amelyben eltemették, a lován fordítva ülve megjelenik a városban.

   - Ugyan korán jött vissza - hüledezének a babonás vénasszonyok. - Még meg se melegedett a föld alatta. De persze így kellett annak történnie. (...), hát itt van ni, (...).
   - Jó szerencse - fecsegték mások -, hogy a litván asszonyka még a halála napján hazament, most rajta töltené a bosszúját.
   - Elér ez Varsóig is, ha kedve tartja. Hiszen azért lovas kísértet. Ilyen még nem is volt. A rendes, közönséges kísértetek mind gyalog jártak eddig s többnyire éjfélkor. Lucifer is tanul és újít. Az az egy bizonyos, majd meglássák kegyelmetek, hogy a ló nem hiába van alája adva.

A nyomában pedig hamis pénzérmék és különös események történnek. A hamis pénzek egészen a királyig eljutnak, aki a lublói sztarosztától nyerte azokat kártyán, így feltétlenül ki kell vizsgálni a különös esetet, de a legnagyobb diszkréció mellett.

   Biz az csakugyan visszajáról ült a lovon. Úgy ment végig Gnézdán is, ahol szintén fizetett egypár helyen adósságot. De iszen derék, becsületes kísértet az, aki tudja a maga kötelességét. Annál bizony okosabbat is tehetne a tisztelendő úr, mint hogy visszaimádkozza az anyaföldbe. Ma is apró ezüst pénzt szórt Obgarton a gyerekek közé. Hát nem szép ez egy kísértettől? Legalább addig hagyjuk künn, míg az a hordónyi arany elfogy. Bizony kár Kaszpereket bántani. Elfér ő is köztünk.
   (Már ugyan hiába zálogosította el Zsigmond király Lublót. Mégis magyar föld ez, magyar erkölcsökkel. Még a kísértet is mindjárt népszerű lesz, mihelyt a hatóság üldözni kezdi.)

 
Mikszáth ezúttal is zseniálisan szövi a történet szálait, humor, babona és fortély keveredik a kisregényben, amely végig izgalmas és végül a kísértet rejtélyére is fény derül. De addig sem unatkoztam egy pillanatig sem, és amikor az utolsó oldalakhoz értem, az jutott eszembe: Máris vége? Szívesen olvastam volna tovább.

A kisregény 1892-93-ban a Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban, amely után Mikszáth számos olvasói levelet kapott, amikre a történet végén (annak könyvformában való megjelenésekor) válaszolt is, valamint megosztotta az olvasókkal a Kaszperek-legenda gyereknevelésben alkalmazott szerepét is. A Kísértet Lublón megírásakor, ha a családfő kiejtette a Jön a Kaszperek! mondatot, a gyerekszoba rögtön elcsitult, a Mikszáth gyerekek számára Kaszperek egyenlő volt a mumussal. De hogy ez a módszer meddig vált be, azt is megtudjuk.

Ismét csak jól választottam, amikor ezt a kötetet vettem le a polcról. Most sem csalódtam Mikszáthban, és nagyon jól szórakoztam a lublóiakon és a kísértetüldözésükön. Rövid, de ironikus,  nagyon szórakoztató és nagyon mikszáthos.
Mikszáth Kálmán ismét biztosította a helyét a kedvenc szerzőim között, így biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb a kötetben lévő másik három művét is elolvasom.

A filmváltozatról azt olvastam, hogy a párbeszédeket alaposan megváltoztatták, így azt egyelőre nem tervezem megnézni.

Ilyen is csak nálunk, Lublón eshetik. 

Mikszáth Kálmán: A gavallérok - A Sipsirica - A lohinai fű - Kísértet Lublón
Négy kisregény
288 oldal (207-276. oldal)
M-érték Kiadó, 2005
699 Ft