El Greco festményei

Eredetileg csak az Orgaz gróf temetéséről írtam volna ebben a bejegyzésben, azonban Elisabeth Szél több festményéről is írt a regényében, úgyhogy még néhányat kiválasztottam közülük. 
A festmények mellett megismerheted a festő egyik legjobb barátját is, továbbá Szent Móricot, azt is megtudhatod, honnan ered a tizedelés és hogy egy neki tulajdonított festmény talán nem is El Greco műve. 
Figyelem: a bejegyzés írása közben újra átkapcsoltam Amelia Folchba, csak hogy tudd, mire számíts. 



Mária mennybemenetele (1577–1579)
Santo Domingóban csaknem elkészült az oltárkép. Mária mennybemenetele. Az alsó sarokban kis fehér négyzeten egy miniatúrafestő eleganciájával, görög írással gondosan rajzolt betűk: a krétai Doménico Theotocopuli. A kép osztatlan sikert arat a kritikusok körében - Don Diego örömére. Nem győzik dicsérni a földi és égi jelenetek velencei módra tagolt kompozíciójának tisztaságát.
   Doménico már akkor tudta, amikor festeni kezdte, hogy ezt várják tőle, most azonban még sincs megelégedve a munkájával. Összehúzott szemmel nézegeti művét. Tisztában van vele, hogy ha újra megfestené, nagyobb teret engedne ösztöneinek. Amióta csak Toledóban van, azt érzi, hogy teljesen el kellene felejtenie, amit Velencében tanult. Lázadó énje keresésre ösztökéli. Mária is túl olaszos az ízlésének. Kicsiny kezei édeskésen nőiesek. 

 A kép, amely nem tetszett II. Fülöpnek: 

Szent Mauritius mártíromsága (1580)

Manusso*, aki mindezideig csak szemlélőként volt jelen, megfontoltan veszi elő a királyi pergamentet, és az asztalra teríti:
   - Lássuk csak... A főoltár képe tizenkét láb magas és kilenc láb széles. Témája Szent Mauritius mártíromságát ábrázolja, és láthatóknak kell lenniük a thébai légióknak...
   Doménico lehunyja szemét.
   - Három-négy alak dominál majd a képen. Nem több. A szent meggyőzi kapitánytársait arról, hogy inkább haljanak meg fegyverrel a kézben, mint hogy felebarátaikat megöljék. Erőt önt beléjük a halálra!
Ki volt ez a Szent Mauritius? Magyarosan Szent Mór a III. században élt, és az Egyiptomból érkező keresztény thébai csapat vezére volt, mely utasítást kapott, hogy induljon Galliába segítséget nyújtsani a Maximianus római császár elleni lázadók leverésében. Bátran részt vett társaival, Exuperiusszal és Candidusszal a harcokban, azonban nem voltak hajlandóak a keresztényeket megölni, más forrás szerint a római isteneknek áldozatot bemutatni, ezért Mór/Maurutius megbeszélte a társaival, hogy nem engedelmeskednek a parancsnak. Előbb decimatióra került sor, majd mindannyian mártírhalált haltak.
A decimatio tizedelést jelent, és a római sereg egyik legsúlyosabb büntetése volt, amelyet rendkívüli gyávaság vagy lázadás esetén alkalmaztak. A lényege, hogy a kiválasztott légió lázadóit tíz fős csapatokra osztották, ahol rangtól függetlenül sorsot húztak, hogy kit kell közülük megbüntetni, és a kiválasztottat a másik kilenc csapattársa végezte ki, általában kövekkel vagy botokkal. 
*Manusso a festő bátyja volt. 


Most pedig ismerjük meg El Greco egyik legjobb barátját, Fray Hortensiót: 

Fray Hortensio Félix Paravicino (1609)
   Hortensio barát az ékesszólás valóban elismert mestere. Ritka gráciával párosult szónoki tehetsége hatással volt a hívőkre. De nem kevésbé hódított ragyogó tudása az irodalmi körökben. A legelőkelőbb szalonoknak állandó és szívesen látott vendége volt. Arra született, hogy elbűvölje az embereket. Ötéves korában csodájára jártak latin tudásáért. Szép gyermek volt, játszani is szeretett, pajtásai azonban valami elfogódott tartózkodással viseltettek iránta. Ettől néha elszomorodott. A tudás elkülönítette a többiektől. Nagyon korán megszerette a természetet. Egy séta az erdőben egyedül... Egy szál virág illata... És csakhamar a költészet varázsa alá került. Sokat olvasott, teli volt vágyakkal, és mert költő volt, szerette a be nem teljesült vágyakat. Szinte félt a beteljesüléstől, a boldogságtól; lehetséges, hogy ezért lett pap. Nagy, gyöngéd lemondással szerette az életet, és a világot, amelyet önmaga teremtett magának. (...).
   Doménico és Hortensio - a köztük lévő nagy korkülönbség ellenére is -  szinte egymásnak teremtődtek, ízlésük annyira azonos volt. 
   A festő mostanában a könyvtárban tölti ideje javát. A barát portréját festi... Úgy, ahogy először látta, a magas székben ülve, ölében a pergamentekerccsel. Érzi, hogy egyik legjobban sikerült portréja lesz, és nem aggasztja többé, hogy a királyi válasz késik, fogadje-e a király vagy sem. 
A képet biztosan nem ekkoriban festette El Greco (aki 1541-ben született), hiszen 39 év volt közte és a pap között a korkülönbség, és Fray Hortensio 1580-ban született, amikor a Szent Mauritius mártíromsága is készült. 


A festő egyik sokat vitatott képe: 

Expolio del Cristo - Krisztust megfosztják ruháitól (1577-1579)

   Most születendő művét különös teremtő izgalommal készíti. Eddigi toledói életének koronája lesz. Lassan már formát is ölt ez a nagyon fontos mű.
   A képet García de Loysa, a toledói székesegyház kanonokja rendelte a templom sekrestyéjének. Témája az Expolio del Cristo: Krisztust megfosztják ruháitól. Akik eddig látták már a készülő festményt, egyöntetűen azon vannak, hogy a kép művészi értéke felbecsülhetetlen. Az ár megállapítása körül mégis sok vita volt. (...) Ha nem szigorúan teológiai szempontból követte a művész az Evangéliumot, igen hamar az eretnekség vádja alá kerülhetett. És Greco nem szereti a szokványos dolgokat. Krisztusáról hiányzik a töviskoszorú. Arcán nem csorog se könny, se vér... Egyszerűen olyan halandó ember fájdalmát hordozza, aki meghalni készül. Aztán a képen szereplő három Mária: Mária Magdolna, Mária Veronika és a Szűz ilyen közelségét sehol sem említi egyetlen szent szöveg sem. 


Úgy gondolom, ezt a képet sokan ismerik, legfeljebb nem tudják a címét és a festő nevét. Ez nem is baj, hiszen én is meglepődtem, amikor a bejegyzés írása közben rákerestem spanyolul. Az idézet után el is mondom, mit találtam. 


La dama del armiño (1584-1585 körül)

   A falról Jerónima legelső portréja néz rá. La Dama del Armiño: A menyétes hölgy, ez a rejtélyes, fiatal, kicsit ijedt, szenvedélyes arc. 

A kép valójában nem El Greco alkotása. A spanyol Wikipedia szerint, amikor a kép a Louvre Spanyol Galériájában volt, a képen szereplő nőt El Greco lányaként aposztrofálták. 
Később már Jerónima Cuervasszal, a festő szeretőjével azonosították, majd Katalin Michéla (1567-1597) spanyol infánsnő portréjaként ismerték el, melyet Alonso Sánchez Coello (1531-1588) festett. Van, aki ezzel sem ért egyet, mert az arca nem hasonlít a spanyol infánsnőéhez, sem a királyi család nőtagjaiéhoz. 







Alonso Sánchez Coello: Katalin Mihaéla spanyol infánsnő, főhercegnő (1584)



Egy másik hipotézis szerint Juana de Mendoza, béjari hercegnő arcképe, akit Sánchez Coello gyerekkorában már megfestett. 

Alonso Sánchez Coello: Béjár hercegnője kislányként egy törpével (1585 körül)



Egy újabb vélemény szerint a hölgy El Greco szeretője vagy felesége lehetett, mivel számos képén ugyanezt a női arcot láthatjuk. Hogy melyiküknek van igaza, nem tudom. Kíváncsi vagyok, Te melyik véleménnyel értesz egyet? 


Végül pedig jöjjön Orgaz gróf temetése, a kép, amely a bejegyzést ihlette:


Orgaz gróf temetése (1586-1588)
   A derék Nuñez energikusan harcol Toledo püspöki hivatalában, melynek ő maga is tagja, hogy a megrendelői engedélyt és az anyagi alapot megszavaztassa. Lelkesedése határtalan, mikor a megfestendő emlékműről beszél, és a többiek sóhajtva veszik tudomásul, hogy újra végig kell hallgatniok a már sokszor hallott szöveget.
   - A képen minden fontos toledói személyiség szerepelne, mégis eget-földet befogó, csodás allegória lenne az egész!

De ki volt Orgaz grófja és mi ez a nagy hűhó a kép körül? Gonzalo Ruiz de Toledo (1256? - 1323) istenfélő spanyol nemes és a San Tomé egyházközség jótevője volt. 1300-ban saját költségén újjáépíttette és kibővíttette a templomot. A végrendeletében meghagyta, hogy a helyiek az emlékére minden évben adjanak két juhot, nyolc pár tyúkot, két tömlő bort, két rakomány fát és nyolcszáz maravedít (régi spanyol pénzt) az egyházközség papja és szegényei számára. 
A temetésekor pedig csoda történt, ugyanis az első szent, István és Szent Ágoston temette el személyesen a grófot. 
A gróf halála után kétszáz évvel a toledóiak nem tartották be a végrendeletben kérteket, ezért Andrés Nuñez, a San Tomé papja perre vitte az ügyet, melyet megnyert. Ezt követően Orgaz gróf halotti kápolnájába szeretett volna egy képet a csodás eseményről, melyet egy hívő festő készít el, így esett a választása a görögre. 

El Greco a képen az eget és a földet köti össze: az alsó részen folyik a temetési szertartás, míg az égben Jézus és az üdvözültek várják a gróf lelkét, amely magzatként egy méhben érkezik fel középen, és egy angyal fogadja. 

Az égiek:



A gróf lelke Szűz Mária és Keresztelő Szent János között érkezik meg Jézus elé.
A képen látható alakok (balról jobbra): Dávid, az Ima; Mózes, a Törvény és Noé, a Keresztség, Szent Péter a kulcsokról ismerhető fel, Szent János?,  Mária, Jézus, Keresztelő Szent János, Jakab?, Szent Pál a lila köpenyben, II. Fülöp, a hit védelmezője, V. Szixtusz pápa, Szent Tamás, Márta, Mária és Lázár a feltámadásban való hitet szimbolizálja. 


A földiek: 




Az alsó részen (balról jobbra): Jorge Manuel, a festő kisfia, mellette Szent István vértanúságát láthatjuk a kis képen, Szent István fogja a gróf lábát, Gonzalo Ruiz, Szent Ágoston, aki Quiroga bíboros arcát viseli. A szent köpenyén Szent Pál, Jakab és Szent Katalin képét látjuk. Pedro Ruiz Durón, az egyházi hivatal vezetője. 
A hátsó sorban: Juan López de Quadra, a San Tomé intézője (gondnoka), ferences szerzetes a szürke csuhában, Ágoston rendi a feketében, a fölfelé néző férfi egy domonkos-rendi szerzetes; Szent István mögött, ránk néz a festő önarcképe. A hímzett vörös keresztes (a Jakab-rend jelképe) ruhát viselő férfi, Toledo elöljárója/bírája. Alonso de Covarrubias egyetemi tanár, Francisco de Pisa tudós, aki Orgaz gróf csodájáról írt; Rodrigo de la Fuente jótevő és Andrés Nuñez a San Tomé papja, akinek sálján Szent Tamás és egy koponya látható. 
A spanyol Wikipedia szerint a csoportban találjuk Manusso, a festő bátyjának arcképét is. 


A bejegyzés megírásához a linkelt oldalakat használtam. 
A Menyétes hölgynél említett források megtalálhatóak a spanyol Wikipedián, azért említettem a bejegyzésben név szerint őket, mert nálunk nem/kevésbé ismert személyekről van szó.

0 hozzászólás