Schmidt Lívia: Tükörkép
Parázsló csodák, csendek, fénysziget...
nyíló rózsaszál - pirkadó szívem,
arcom tűzben ég, pillám rebbenő...
jaj... elfut a csend, dörren egy felhő...
Fent a magasban, kinyílik az ég -
gyöngyök gurulnak... egyre szanaszét...
szirmok bársonyán szunnyadó hitem
könnyes mosolyom szétteríti lent...
Mezítláb futok... messze utazok...
utolérem a tűnő holnapot -
kis híd a mennybe egy szívdobbanás,
lázas tükörkép - mért is volna más...?
Tenyerembe gyűjt pár csepp életet,
lenge pillangó - féltő szeretet...
derült bodrokba olvadó magány -
szerelem-morzsák Isten asztalán...
Vers: Poet.hu
Bejegyzések
0 hozzászólás