Egy évvel ezelőtt, november elején halt meg hirtelen a fiatal és gyönyörű Rosemary Barton, akire most hatan emlékeznek vissza, köztük a férje és a húga, ill. azok az emberek, akik részt vettek azon a vacsorán, melyen a tragédia történt. Rosemary hirtelen rosszul lett és meghalt, a halál oka: ciánmérgezés volt.
Rosemaryt mindenki életvidámnak, jókedvűnek ismerte, nem annak a típusnak, aki öngyilkosságra hajlamos. Azonban nem sokkal a halála előtt átesett egy másfajta influenzán, mely depresszióssá tette. Ez vezethetett ahhoz, hogy London egyik elegáns éttermében ciánnal vetett véget az életének.
Miközben az ominózus vacsorán részt vettek gondolatait olvassuk és kiderül, hogyan látták Rosemaryt, milyen volt a kapcsolatuk vele, rájövünk, hogy többeknek is közülük érdekében állt, hogy a nő eltűnjön a színről.
Majdnem egy éve - és még mindig olyan frissen él az emlékezetében, mintha csak tegnap történt volna! "Itt egy rozmarinszál az emlékezetre." Milyen borzasztóan igaz. Hiába hal meg valaki, ha tovább él az ember emlékezetében.
Éppen ezért, George Barton Halottak napján ismét vacsorát szervez ugyanabban az étteremben, ugyanazzal a társasággal, mivel nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy a felesége talán mégsem lett öngyilkos.
Mind eljöttek.George megkönnyebbülten fellégezett. Az utolsó pillanatig félt, hogy valaki lemondja - de mind eljöttek.
A férj sejtései beigazolódnak: a társaság egyik tagja ismét meghal. Mivel George Barton régi ismerőse Race ezredes, így ő veszi kezébe a nyomozást, és meglepő dolgokat fedez fel a társaság tagjainak életében.
Ebben a regényben tehát nem a nagy Hercule Poirot és nem Miss Marple derít fényt a bűntényekre, azonban a Gyöngyöző cián így is nagyon izgalmas olvasmány. Természetesen, most is mindenki gyanús, és - ahogy a fülszövegben is olvasható - minden nyom ott van előttünk, csak össze kell kapcsolnunk őket.
Nagyon tetszett, hogy Agatha Christie különböző társadalmi helyzetű és személyiségű embereket ültetett egy asztalhoz, akikről látszólag nem is sejtenénk, micsoda gondolatok bújnak meg a fejükben, ki mire lenne képes bizonyos esetekben, és most sem maradhat ki egy-két zseniális csavar, ahogyan azt már megszokhattuk.
Ezúttal is ugyanolyan izgalmas és letehetetlen volt a regényt olvasni, mint hét éve, és a gyilkos kilétére csak nagyon halványan emlékeztem, azonban a végére minden sejtésem beigazolódott.
Kíváncsi vagyok, kinek tűnt még fel, hogy van másik regénye is a krimi királynőjének, mely hasonlít ehhez, és megnéztem, azt írta korábban. Mindenesetre, ezúttal sem csalódtam benne és nagyszerű kikapcsolódást nyújtott ezúttal is.
- El kell felejtenünk a múltat... nem élhetünk folyton a múltban. Ami történt, annak egyszer s mindenkorra vége.
Két érdekesség:
A magyar fordítás 1975-ben készült, és milyen meglepő a smink helyett azt olvasni, hogy kikészíti, kikészítette magát (= az arcát) az adott nő. Akkoriban nem volt akkora választék ilyesmiből, mint most.
Kemp főfelügyelő szavait idézem:
Kedvem volna egy kis tanfolyamot tartani rutinmunkából az efféle detektívregény-íróknak. Hamar megtanulnák, hogy a legtöbb nyom követhetetlen, és senki soha és sehol nem vesz észre semmit!
Utóbbit kikérem magamnak, ugyanis a következőket vettem észre:
Iris hat évvel fiatalabb a nővérénél, Rosemarynél. George tizenöt évvel idősebb Rosemarynél.
Iris a vacsora utáni héten lesz 19 éves, tehát Rosemary most 25 éves lenne, és George 40.
Kiderül, hogy Race ezredes már régóta ismeri George Bartont:
A két férfi közt majdnem húsz év korkülönbség volt. Race, aki már hatvan fölött járt, magas, egyenes tartású, napbarnított, rövidre nyírt acélszürke hajú, okos fekete szemű figura volt.
Ha majdnem húsz év a korkülönbség a két férfi közt, hogy lehet Race már több, mint 60 éves, ha George most 40?
Ej, kedves Agatha Christie, hova tette a Ti-át? 😇
Agatha Christie: Gyöngyöző cián
Eredeti cím: Sparkling Cyanide
Fordította: Köves Erzsébet
304 oldal
Európa Kiadó, 2010
"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!"
Tennessee Williams: A vágy villamosa
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).