Nagyon régen írtam hasonló bejegyzést, és most szeretnék megosztani néhány nem csak az olvasáshoz kapcsolódó gondolatot.
Néhány hete tényleg megcsömörlöttem és elegem lett sok mindenből, ez vezetett a két héttel ezelőtti bejegyzés megírásához, és hogy ugyanoda jutottam, mint korábban.
Miután múltkor, szerdán közzétettem az ominózus bejegyzést, másnap a drogériában ki akartam nyomtatni a benne lévő képet a Rhett Butler-mentalitással, csakhogy a fotóautomata nem volt rá hajlandó. Sem USB-n, sem Bluetoothon nem fogadta el, sérültnek jelezte a képet, holott a telefonomon nem volt vele semmi gond. Ezen végül jót nevettem, és jelnek vettem, hogy gondoljam át ezt az egészet.
Ahogy közeledik az év vége, biztosan vannak, akik átnézik az ez évre tervezett olvasmánylistájukat, az olvasott könyvek és oldalak számát, hogy a lehető legtöbbet tudják még kihozni 2025-ből az olvasás terén is. Nos, én már nem foglalkozom ezzel.
Nemrégiben volt egy olvasásmentes napom is, mivel nem voltam olyan állapotban, hogy könyvet vegyek a kezembe. Másnap viszont már igen, és akkor sem akartam mindenáron behozni a lemaradásom.
Az elmúlt hetekben és napokban három könyvet tettem félre. Egy pihen, a másik kettőre azonban egyáltalán nem voltam ráhangolódva, úgyhogy vissza is kerültek a polcra. És ez teljesen rendben van.
A különböző műfajú könyveket különböző sebességgel olvasom, és attól is függ, hogy van szedve, ill. mennyire érdekel.
Éppen Poirot-t olvasok, és ő sem arról híres, hogy turbósebességgel oldjon meg egy ügyet.
Lassan haladok, de sosem hátrafelé.(Abraham Lincoln)
Már néhány hete beidőzítettem az idei év utolsó verseit, és ezek sem mind kifejezetten adventiek, ám van köztük olyan is. Úgy gondolom, aki ilyen tartalmakat keres a blogban, talál jó párat. 😊
Van egy ötletem erre az időszakra, amit biztosan megvalósítok, és egyéb bejegyzéseket is írni fogok.
A legutóbbi elegemlettebbőlezegészből pedig emlékeztetett arra, ha elkezdtem valamit, azt bármikor folytathatom és bármikor változtathatok a hozzáállásomon, a szokásaimon és lényegében bármin, amiről én dönthetek.
Képek: Microsoft Designer és Freepik (freepik)
"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!"
Tennessee Williams: A vágy villamosa
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).