Shakespeare komédiájából - ahogyan gondolom, sokan - eddig én is csupán a sokat idézett Színház az egész világ kezdetű részletet ismertem, így ideje volt, hogy elolvassam végre a teljes darabot, amely leginkább egy népmesére emlékeztet. (Érdekes módon az előző olvasmányom, A jegyesek története is ilyen.)
Orlando, a legkisebb fiú, akit gonosz bátyja, Olivér mellőz és szinte cselédsorban tart birtokán, kiáll a legyőzhetetlen birkózóbajnok ellen, akin - mindenkit meglepve - felülkerekedik. Olivér bosszút forral öccse ellen, akinek szolgájával együtt, még időben sikerül elmenekülnie.
A küzdelemnek tanúja a száműzött herceg leánya, Rosalinda és unokatestvére, a bitorló herceg lánya, Célia is. Rosalinda és Orlando egymásba szeret. A gonosz nagybácsi száműzi unokahúgát, aki férfiruhát ölt és Ganymedesként mutatkozik be ezentúl. Célia és a bolond Próbakő is elkíséri, akik számára az udvari élet is korlátolt.
Mindannyian az ardennes-i erdőben találnak menedékre, ahol a száműzött herceg és társai, illetve pársztorok is élnek. Az erdőben bujkálók élete bár vidámnak tűnik, hiszen szabadok, de a hideg és az éhezés miatt mégsem olyan kellemes. Mindezt egy-egy rövidebb-hosszabb jelenetből ismerjük meg, ahogyan őket is: a már említett herceget és kíséretét, köztük a melankolikus, de urához hű nemest, Jaques-ot, illetve a pásztorokat.
Néhányuk életében azonban a főszerep a szerelemnek jut: Orlando fákra aggatott versekben tudatja, hogy szíve Rosalindáé, míg Próbakő egy parasztlánynak, Jucinak (érdekes, hogy az eredeti szövegben Audrey a neve) csapja a szelet. Phoebe, egy másik parasztlány szíve a férfiruhás Rosalindáért dobog, őt viszont Silvius szereti.
Az erdőben Rosalinda cselhez folyamodik: a szerelmes Orlandot (még mindig nem vagyok hajlandó ékezetet tenni a neve toldalékolt alakjaira) arra kéri, tekintse őt Rosalindájának és beszéljen úgy is hozzá, ahogyan a lánnyal tenné - ezzel téve próbára az ifjú szerelmét.
A cselekmény főrészét a szerelmi szálak alkotják, és az egész darab legmeghatározóbb, legfontosabb és legszimpatikusabb szereplője számomra Rosalinda lett. Okos, ravasz, aki minden helyzetből képes kivágni magát, az ilyen szereplőket pedig nagyon szeretem.
A Shakespeare kézikönyvből* pedig azt is megtudtam, hogy évszázadokkal később is akadtak rendezők, akik férfiakra osztották Rosalinda szerepét. De sok színésznő szerepálma is egyben, illetve az ő szerepével tesztelik a fiatal színésznőket. Rosalinda ugyanis a darabon belül is szerepet játszik, keresi önmagát, ami igazi kihívás az őt megformáló színész(nő) számára.
Próbakő látszólag bolond, vagy csak annak akar látszani, hiszen mindenki annak tartja, éppen ezért nem egyszer ő mondja ki az igazságot.
Az Ahogy tetszikről is elmondható, hogy színház a színházban, amelynek szereplői között több népmesei alakot is találunk. Elég csak az ifjú szerelmesekre gondolni, vagy a gonosz bátyra és a bitorló hercegre.
A komédia kellemes szombat délutáni kikapcsolódást nyújtott, de mintha egyes részei nem lennének eléggé kidolgozottak. Az utolsó felvonásban minden jóra fordul, de az ehhez vezető fordulatok magyarázat nélkül következtek be, így kicsit hiányérzetem volt. Illetve az az érzésem, hogy ezt a darabot valóban látni kell, mert a fentebb említett rövidebb-hosszabb, a száműzöttek életéből kiragadott részek a színpadon biztosan jobban érvényesülnek, mint a lapokon.
A vígjátékból számos film is készült. Legutóbb 2006-ban Kenneth Branagh rendezésében, amelybe éppen csak belenéztem, mert számomra elég furcsa, hogy a cselekményt a 19. századi Japánba helyezte. Semmi bajom Japánnal (ahogyan más kultúrákkal sem), csak olvasás közben (talán az ardennes-i erdő és néhány szereplő francia neve miatt) Franciaországot képzeltem el színhelyként.
William Shakespeare: Ahogy tetszik
Eredeti cím: As You Like It
Fordította: Szabó Lőrinc
In. Öt dráma 2.
574 oldal (151-258. oldal)
Európa Kiadó, 1999
Európa Diákkönyvtár
*Leslie Dunton-Downer - Alan Riding: Shakespeare kézikönyv
Magyar Könyvklub, 2004
A küzdelemnek tanúja a száműzött herceg leánya, Rosalinda és unokatestvére, a bitorló herceg lánya, Célia is. Rosalinda és Orlando egymásba szeret. A gonosz nagybácsi száműzi unokahúgát, aki férfiruhát ölt és Ganymedesként mutatkozik be ezentúl. Célia és a bolond Próbakő is elkíséri, akik számára az udvari élet is korlátolt.
PRÓBAKŐ Elég szomorú, hogy már a bolondnak sem szabad bölcsen beszélnie arról, amit a bölcsek bolondul csinálnak.
CÉLIA Biz'isten, igazad van; mert amióta szilenciumba került az a szikra bölcsesség, ami a bolondokban van, tűzijátékként szikrázik az a bolondéria, ami a bölcsekben található.
Mindannyian az ardennes-i erdőben találnak menedékre, ahol a száműzött herceg és társai, illetve pársztorok is élnek. Az erdőben bujkálók élete bár vidámnak tűnik, hiszen szabadok, de a hideg és az éhezés miatt mégsem olyan kellemes. Mindezt egy-egy rövidebb-hosszabb jelenetből ismerjük meg, ahogyan őket is: a már említett herceget és kíséretét, köztük a melankolikus, de urához hű nemest, Jaques-ot, illetve a pásztorokat.
Néhányuk életében azonban a főszerep a szerelemnek jut: Orlando fákra aggatott versekben tudatja, hogy szíve Rosalindáé, míg Próbakő egy parasztlánynak, Jucinak (érdekes, hogy az eredeti szövegben Audrey a neve) csapja a szelet. Phoebe, egy másik parasztlány szíve a férfiruhás Rosalindáért dobog, őt viszont Silvius szereti.
Az erdőben Rosalinda cselhez folyamodik: a szerelmes Orlandot (még mindig nem vagyok hajlandó ékezetet tenni a neve toldalékolt alakjaira) arra kéri, tekintse őt Rosalindájának és beszéljen úgy is hozzá, ahogyan a lánnyal tenné - ezzel téve próbára az ifjú szerelmét.
A cselekmény főrészét a szerelmi szálak alkotják, és az egész darab legmeghatározóbb, legfontosabb és legszimpatikusabb szereplője számomra Rosalinda lett. Okos, ravasz, aki minden helyzetből képes kivágni magát, az ilyen szereplőket pedig nagyon szeretem.
A Shakespeare kézikönyvből* pedig azt is megtudtam, hogy évszázadokkal később is akadtak rendezők, akik férfiakra osztották Rosalinda szerepét. De sok színésznő szerepálma is egyben, illetve az ő szerepével tesztelik a fiatal színésznőket. Rosalinda ugyanis a darabon belül is szerepet játszik, keresi önmagát, ami igazi kihívás az őt megformáló színész(nő) számára.
Próbakő látszólag bolond, vagy csak annak akar látszani, hiszen mindenki annak tartja, éppen ezért nem egyszer ő mondja ki az igazságot.
PRÓBAKŐ Jól beszélsz! Eszembe jutott a régi mondás: "A bolond nagyra van az ő eszével; de a bölcs ember tudja magáról hogy bolond."
Az Ahogy tetszikről is elmondható, hogy színház a színházban, amelynek szereplői között több népmesei alakot is találunk. Elég csak az ifjú szerelmesekre gondolni, vagy a gonosz bátyra és a bitorló hercegre.
A komédia kellemes szombat délutáni kikapcsolódást nyújtott, de mintha egyes részei nem lennének eléggé kidolgozottak. Az utolsó felvonásban minden jóra fordul, de az ehhez vezető fordulatok magyarázat nélkül következtek be, így kicsit hiányérzetem volt. Illetve az az érzésem, hogy ezt a darabot valóban látni kell, mert a fentebb említett rövidebb-hosszabb, a száműzöttek életéből kiragadott részek a színpadon biztosan jobban érvényesülnek, mint a lapokon.
A vígjátékból számos film is készült. Legutóbb 2006-ban Kenneth Branagh rendezésében, amelybe éppen csak belenéztem, mert számomra elég furcsa, hogy a cselekményt a 19. századi Japánba helyezte. Semmi bajom Japánnal (ahogyan más kultúrákkal sem), csak olvasás közben (talán az ardennes-i erdő és néhány szereplő francia neve miatt) Franciaországot képzeltem el színhelyként.
ORLANDO Így tenne az én Rosalindám?
ROSALINDA Az életemre, úgy fog tenni, hogy én.
ORLANDO Az ám, csakhogy ő okos lány.
ROSALINDA Másképp honnan volna eszem hogy így tegyen? Minél okosabb, annál kiszámíthatatlanabb: zárd rá egy nő eszére az ajtót, és kiszökik az ablakon; csukd be az ablakot, és kiszökik a kulcslyukon; dugd be a kulcslyukat, és kirepül a kéményen.
William Shakespeare: Ahogy tetszik
Eredeti cím: As You Like It
Fordította: Szabó Lőrinc
In. Öt dráma 2.
574 oldal (151-258. oldal)
Európa Kiadó, 1999
Európa Diákkönyvtár
*Leslie Dunton-Downer - Alan Riding: Shakespeare kézikönyv
Magyar Könyvklub, 2004
Bejegyzések
