Bevallom, Richard Rohr és Andreas Ebert nem túl rózsás képet festett a négyes típusról a könyvükben (persze a többiek rossz tulajdonságai is terítékre kerültek), így már olvasás közben is elkezdtem jobban utánajárni magamnak, ill. a korábban, más forrásból szerzett információkkal is kiegészítem a négyesről alkotott képet.
Éppen ezért az egyik kedvenc idézetemmel indítom ezt a bejegyzést:
Ne csodálkozz, ne méltatlankodj, ne csúfolódj, hanem ismerd meg!Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Ismerkedjünk meg jobban a négyesekkel! Nézzük, általában az enneagrammban jártasok, milyennek látják őket:
A képet elnézve, nem biztos, hogy sokan örülnének, ha kiderülne, hogy a négyes típusba tartoznak, vagy bármilyen kapcsolatba kerültek eggyel is közülük. Bár a szerzők néhány dolgot megmagyaráznak a négyesek viselkedésével kapcsolatban, de mivel egyikük sem az, így szeretném, ha néhány dolog világosabbá válna rólunk mások szemében.
A YouTube-on négy enneagramm coachtól is megnéztem legalább egy-két videót a négyes típusról, azonban egyikük sem négyes. Ha nem mondják is, hamar rájöttem volna magamtól is.
Nem arról van szó, hogy megsértődtem, mert a negatív tulajdonságaimmal szembesítettek, de számos esetben kicsit (vagy éppen nagyon is) túlzásnak érzem, az ott elhangzottakat. Úgy éreztem, mintha minden négyes olyan lenne, mint a szappanoperákból kihagyhatatlan idegbeteg szereplő (általában nő), aki folyamatosan csak nyavalyog és idegrohamai vannak. Ezek a szereplők és Füles a Micimackóból a tipikus nem egészséges négyesek. Ill. a Gonosz Királynő, Hófehérke mostohája.
Értem, hogy az Enneagramm coachok igyekeznek többet megtudni minden típusról, de hogy egy sporthasonlattal éljek: attól, hogy kamaszkorom óta rendszeresen nézek focimeccseket és ismerem a szabályokat, nem tudom, milyen érzés az egyik elitcsapatban játszani, mert nincs róla tapasztalatom.
Vagy egy filmes hasonlattal szemléltetve (és ez lesz a pontosabb): az Álljon meg a nászmenetben van az a jelenet, amikor Julia Roberts (Julce) az esküvő előtti napon a szállodája folyosóján ül, cigizik, és arra jár az egyik alkalmazott, aki kedvesen figyelmezteti, hogy ott tilos a dohányzás, mire Julce kiönti neki a szívét, és ezt mondja: Ha ugyanazt érezné, amit én érzek, akkor tudná, hogy mit érzek.
Valahogy én is így vagyok, és talán más négyesek is tudnak ehhez kapcsolódni.
(A kép nem pont abból a jelenetből van.)
Magyarul is csupán annyit írnak röviden a négyesekről, hogy rendkívül érzékenyek, angolul pedig elhangzik, hogy they are highly sensitive to critism. (Ezt fel is tüntettem a képen.) Csakhogy a négyes azért rendkívül érzékeny, mert valójában szuperérzékeny! És itt derül ki, hogy az enneagramm-mal foglalkozók milyen szűk látókörűek: csak a saját területükre, jelen esetben az enneagrammra szorítkoznak (és többen még a Bibliára), miközben lassan harminc éve létezik a szuperérzékenység definíciója.
Itt megjegyezném, hogy a másik nyolc típus között is biztosan vannak szuperérzékenyek, ám az enneagramm megalkotói valamiért idesoroltak bennünket. Ezért ne azonosítsuk magunkat egyetlen számmal sem 100%-ig!
A kritikáról pedig csak annyit, hogy nagyon sokan vannak, akik nem tudják a mondandójukat megfelelően - empátiával - tálalni (azonnal lehúzzák a másikat, lehülyézik, lebénázzák, szerencsétlennek nevezik, mindezt nem éppen kedves hangnemben, így valószínűleg az átlagosan érzékeny sem szívesen szembesülne azzal, ha valaki ilyen stílusban közli, hogy valamit nem jól csinált).
Az enneagramm szerint a négyesek énképe: Más vagyok, éppen ezért szeretnek feltűnőek lenni és különlegesnek gondolják magukat. Utóbbit a (gyerekkori) traumáik miatt vélik magukról.
Arra kérlek, idézz fel magadban egy olyan pillanatot, amikor nagyon-nagyon örültél valaminek.
Most egy olyat, amikor nagyon-nagyon szomorú, letört, csalódott voltál valami miatt. Most szorozod meg külön-külön mindkét érzést kb. 10 millióval, így már sejted, mit érez hasonló helyzetben egy szuperérzékeny.
A más vagyok énképet pedig nem mi találjuk ki magunknak. Tehát ne úgy képzeld el, hogy gyerekként fantáziálás közben egyszer csak eszünkbe jut: Mostantól másnak képzelem vagyok! Mostantól más vagyok, mint a többiek!, mert ezt a környezetünktől tanuljuk meg. Még Mrs. Rachel Lynde-nek is feltűnik valami Anne Shirley-ben (és nekem is volt középiskolásként hasonló élményem, sőt, a családom sem tudta elképzelni annak idején, kire ütöttem):
Nem vagyok én olyan, Marilla, aki nem ismeri be, ha tévedett. (...) Rosszul ítéltem meg Anne-t, de amondó vagyok, hogy ez nem is csoda, mert nála megátalkodottabb, furább kis boszorkányt még nem hordott a hátán a föld. Nála csődöt mondott minden szabály, ami más gyereknél bevált. Szinte hihetetlen, mennyit változott előnyére az utóbbi három év alatt, különösen, ami a külsejét illeti. Igazán csinos lány vált belőle, bár jómagam nem kedvelem különösebben az ilyen sápadt, nagy szemű típust. Jobban tetszik az olyan Diana Barryhez vagy Ruby Gillishez hasonló kicsattanóan egészséges, pirospozsgás fajta. Ruby pedig csuda mutatós lány. Mégis... én sem értem, hogyan... de amikor Anne-t együtt látom a többiekkel, pedig hát csak feleannyira szép, mint ők, mégis valahogy olyan közönségesen és eltúlzottan festenek mellette... mint a nagy, vörös bazsarózsák a karcsú, fehér júniusi liliomok mellett, amiket Anne nárcisznak hív.
Mrs. Lynde felismerte, amivel minden szuperérzékeny szembesül: a tutinak kikiáltott módszerek nálunk nem válnak be. Hiába villognak a módszer hirdetői a pozitív véleményekkel, a statisztikákkal, mi nem követjük őket. Biztos vagyok benne, hogy az egész Be The Best Version of Yourselfet is a négyesek találták ki.
As a coach to highly sensitive professionals, I frequently see clients struggle with self-doubt and imposter syndrome that results from being in the minority. Only about 20 percent or so of the population is highly sensitive (meaning they have a more responsive nervous system), so it’s no wonder you feel different—because you are.
Egyetlen enneagrammos tartalomban sem találkoztam azzal, hogy a négyesek rendkívüli érzékenységének oka az idegrendszeri működésükben rejlik. Az az érzésem, hogy a szakértők sincsenek tisztában vele, különben megemlítenék.
Nagyon sokszor hallottam Candace Van Delltől (aki maga is HSP (Highly Sensitive Person) és szuperérzékenyekkel foglalkozik), és olvastam hozzászólásokban, vagy épp Elaine N. Aron könyvében, hogy a szuperérzékenyek nem értették, mi van velük, miért mások, mint a többiek, akár már gyerekként, és emiatt szégyellték magukat.
Az enneagramm-mal foglalkozók is a szégyent jelölik meg a négyes szociális típusát jellemző szóként, és hogy a négyesek szégyellik magukat, mert ők a hibásak, hogy annak idején úgy alakultak a dolgaik. Candace-től tanultam, hogy számos szuperérzékeny gyerek lett a fekete bárány, a bűnbak a családban, így csodáljuk, ha magukat tartják hibásnak? Ráadásul a négyesek introjektálnak, azaz magukra veszik a mások projekcióit. Pl. ha kap egy negatív kritikát valakitől, aki azt mondja: Még ezt sem tudod rendesen megcsinálni? Milyen hülye vagy!, azt a négyes teljesen magára veszi és elhiszi. Ezért fontos, hogy építő kritikát kapjanak, tehát ne lehúzzák őket, hanem a fejlődésüket segítsék elő, mondják el, mi és miért nem volt jó.
Freud szerint a szégyen azt jelenti, hogy nem lehetsz önmagad, mert az nem oké. Ezt is nagyon sok HSP-s videóban hallottam, hogy a családban valakit zavart, hogy a gyerek ilyen, mert a szülő/gondozó szembesült azokkal az érzésekkel, amiket ő elfojtott magában (ezek mögött pedig a saját fel nem dolgozott traumáik, ill. a transzgenerációs traumák állnak).
Tökéletes irodalmi példa erre Anne Shirley, akire hányszor rászól Marilla, hogy hallgasson, ne beszéljen annyit, minek örül annyira egy meghívásnak vagy az októbernek stb. Emlékszel, milyen Marilla és milyen Anne? Kezded már érteni? Emlékszel még, hogy arra kértelek, szorozd meg a saját érzéseid kb. 10 millióval?
Tudtad, hogy az érzékenység és a kreativitás összefügg? Az érzékenység azt jelenti, hogy az érzékeny ember több dolgot érzékel a környezetében, hamarabb észrevesz valamit, mint más(ok), vagy éppen felfigyel arra, ami fölött mások átsiklanak.
Nézzük, mit írnak a Személyiségkalauzon a melankolikus személyiségtípusról!
A melankolikus személyiségtípus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Ez a személyiségtípus olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Ő meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikus személyiségtípus képviselői között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk.(...) Ez a személyiségtípus az életének legtöbb területén komoly és rendszerezett. (...) Különös gondossággal ügyel a részletekre.A legtöbbünkre ráfér, hogy legyen körülöttünk egy igazi melankolikus személyiségtípusú ember, akinek van ízlése, szépérzéke, és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét.(...) érdekli a dolgok háttere, a részletek, és képes is ezeket fejben tartani. Így aztán nagyon érdekes képzettársításokra képes. (...) az ő személyiségtípusa intelligens, elgondolkodtató szellemességekben mutatkozik meg...(...) mélyen érző, csupa szív személyiség, aki az érzelmek széles skáláját éli meg…
Rendben, csak a pozitívumokat szedtem össze, ezek pedig mind-mind a szuperérzékenység velejárói.
Egy szuperérzékenynek pedig szeretnie kell, amit csinál, mert ő maga is szeretettel működik, és ha egy nulla kreativitást igénylő munkát kell végeznie, azt nem bírja. Ezért ért véget 20 nap után a postáskisasszonyi pályafutásom. Ahogy Anne Shirley mondaná: túlságosan prózai volt és nem volt benne tere a képzeletnek. Éreztem, hogy nem nekem való, csak akkor még nem tudtam, miért.
Ha már elitistának bélyegzik a négyest, aki alapból képtelen fércmunkát végezni, mégsem vág vele fel, minek nevezzük azokat, akik a hozzá nem értésükkel, a kontármunkájukkal hencegnek, amit mások még meg is éljeneznek? (Elaine N. Aron írja a Szuperérzékeny vagyok?-ban, hogy sok HSP szerény, és képtelen az önreklámozásra. Bárhogy érzed is a bejegyzésemből, a "felvágósnak" tűnő mondatokon jókat szórakozom, míg leírom, de ha valóban az lennék, akkor minden létező online felületen naponta huszonhatot posztolnék. Ha megnézed, nem sok helyen találkozhatsz velem a különböző közösségi oldalakon.)
"Amit mások maximalizmusnak látnak bennem, számomra természetes. Úgy vagyok összerakva, hogy képtelen vagyok fércmunkát végezni. Ha valamit csinálok, abba mindent beleadok, legyen az egy blogbejegyzés vagy egy prezentáció. Tisztában vagyok vele, hogy aki kevesebbel is beéri, annak nagyon ijesztő ezzel a hozzáállással találkozni. 👻 Főleg, ha hozzáteszem, hogy az, amit lát, annak a létrehozása számomra játék (értsd. szórakoztató) volt. Emellett pedig tisztában vagyok azzal is, mennyi mindent nem tudok még."
Lehet, nem is olyan rossz a helyzet, ha egy négyes is van a csapatodban?
Azt mondják, a négyes mindenáron különcködni és feltűnősködni akar. Vannak, akik nagyon tarkán öltözködnek. Erre azt mondom, hogy négyese válogatja, de ez belülről jön. Ne úgy képzeld el, hogy másnap megyek valahova, és egész este azon agyalok, mit vegyek fel, hogy mindenki észre vegyen. Ez lehet egy apróság (ékszer vagy piros cipő, ahogy Jeremy Irons mondja (nekem is van piros cipőm és imádom😁)), ahogy Jennifer L. Scott (ő nagyon négyes, a YouTube-csatornája is csupa tipikusan négyes dologról szól) is megmutatja 1:30-tól ebben a videójában:
Aki annyira fennhangon hirdeti, hogy ő aztán micsoda különc, mennyire más, mint mások, az vagy nem is négyes, vagy az egészségtelen típusúak egyike, mint Lucy Snowe a Villette-ből és megalkotója, Charlotte Brontë barátném.
Elárulom: a négyesek nem feltűnősködni szeretnének, és nem azt várják el, hogy mindenki naponta hatszázszor elmondja: You are special and unique. A négyes egyszerűen csak azt szeretné, ha megértenék, vagy legalább elfogadnák olyannak, amilyen. Mert a négyesek személyisége nagyon komplex.
Ez vajon mennyire drámakirálynős alakítás Kate Winslettől?
Még az elitizmusról annyit, hogy az enneagramm szerint a négyesek az átélt szenvedéseik miatt tartják magukat különbnek másoknál, és azzal hencegnek, hogy: bár ezen és ezen mentem keresztül, de még mindig itt vagyok. Azt üzenem azoknak, akik ezt felvágásnak tartják: nem voltak az én cipőmben, sem más négyesében, tehát nem ismerik a részleteket, és ha már az enneagrammot annyira összekötik a kereszténységgel:
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a magad szemében ott a gerenda? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát. (Máté 7:1–5)
Egyébként meg kb. minden embernek van valamilyen traumája, függetlenül attól, melyik típusba tartozik.
Ezek szerint mégsem ismerik olyan jól a négyeseket (aláhúztam, amiket hiányolok - ja, négyes vagyok, és előszeretettel koncentrálok arra, mi az, ami hiányzik):
Nemrég ismertem meg Jim Kwiket egy online summitnek köszönhetően (valószínűleg sokan már ismerik a munkásságát), és tőle tanultam meg a Post Traumatic Growth fogalmát, amikor valaki egy nehéz helyzetben fejlődik, azt a javára fordítja. És azt mondta: annak ellenére, ami Veled történt, még mindig itt vagy. Ez is felvágósan hangzik? Ő teljesen természetesen mondta, ahogy pl. köszönni szoktunk.
Ezt hívják rezilienciának, amit a négyesek már gyerekként kifejlesztettek magukban.
Milyen lenne az irodalom Petrarca, Goethe, Victor Hugo, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Virginia Woolf nélkül? Lucy Maud Montgomery és Anne Shirley nélkül? Marianne Dashwood, Elizabeth Bennet és Catherine Morland nélkül? Sokak számára a karácsony A diótörő nélkül? A Titanic Kate Winslet, A Keresztapa Marlon Brando, a Borgiák Jeremy Irons, a Moulin Rouge és Az órák Nicole Kidman, a Tom Raider Angelina Jolie nélkül? Az opera világa Maria Callas nélkül? A másfajta zenét kedvelők élete Dave Gahan, Kurt Cobain, Amy Winehouse, Bob Dylan, Alanis Morissette vagy Prince nélkül? A reneszánsz Michelangelo nélkül? Milyen lenne a festészet Monet és az impresszionizmus nélkül? És még hosszasan sorolhatnám. Valószínűleg szegényebb.
Még mindig azt gondolod, hogy a négyesek folyton csak nyavalyognak meg szenvednek, mert olyan kis érzékeny nebántsvirágok, akik feltűnési viszketegségben szenvednek?
Az érzékeny emberek
Akiket ABSZURD MÓDON támadnak. És tudjátok, miért?
Mert bocsánatot kérnek, kérdéseket tesznek fel, közelebb hoznak, másokért aggódnak, tovább csinálják, újra próbálják, kitartanak, másokat támogatnak (szó szerint szelet fújnak a szárnyukra). Az érzékeny emberek észreveszik az apró dolgokat, amik mások számára jelentéktelennek tűnnek. Figyelmet szentelnek az oktatásnak, arannyal fizetnének a békéért (hogy minden harmonikus legyen). És ehelyett... Ehelyett egyedül találják magukat. Egy olyan világban, ahol, ha elmenekülsz, üldözött leszel; ha maradsz, akkor alábecsült/lenézett. De figyelmet az érzékenyeknek. Vannak még néhányan, azonban őszintén búcsúznak.
Bár Gilbert Blythe elfogult, de akkor is teljes mértékben igaza van. És Anne szavaival mennyire értesz egyet?
- Én szebbé varázsolnám az életet - (...) inkább azt szeretném, ha a segítségemmel jobban éreznék magukat... több örömöt vagy boldog gondolatot szeretnék az életükbe lopni, amelyben nem lenne részük, ha nem születtem volna meg.- Azt hiszem, ezt a vágyadat nap mint nap kielégíted - jegyezte meg Gilbert elragadtatással.Ebben nem is tévedett. Anne születésénél fogva a fény gyermeke volt; egy mosolya, kedves szava - ha csak egy pillanatra is - az életet reménytelibbé, széppé és tisztává varázsolta a körülötte lévők számára.(...)- Inkább azt szeretném megtanulni (...), hogy a megszerzett tudás révén hogy élhetem az életem, hogy tehetem szebbé, és hogy hozhatom ki belőle a legtöbbet. Szeretném, ha jobban érteném a többi embert, és segíthetnék magamon és másokon.
Hogy még egyet különcködjek a végére: megtaláltad azt az egy dolgot, amit az Enneagramm tréningeken és kurzusokon nem mondanak el a négyesekről? Biztos vagyok benne, hogy igen, és talán mostantól más szemmel nézel ránk. Főleg, hogy tudod, Angelina Jolie is négyes 😁.
Frissítés: Végre!!! Drew Newkirk, aki nemcsak beszél a négyesekről, de ő is négyes. Ajánlom a YouTube-csatornáját, mert ő sem kispályázik.
Képek: Unsplash - Annie Spratt, YouTube, Pinterest
Bejegyzések
0 hozzászólás