Már a megjelenése előtt sejtettem, hogy a Dühödt ámulat borítója élőben még szebb lesz, így miután kibontottam, egy ideig csak csillogó szemekkel nézegettem és lapozgattam. Azután ismét be kellett látnom, hogy a Monet munkásságát illetően is nagyon hiányosak az ismereteim. Eszembe is jutott az a jelenet az Éjfélkor Párizsban c. filmből, amikor Monet vízililiomos képeit nézik meg a Monet-szakértőnek titulált okostojás Paullal. Szerencsére az én kalauzom Monet világába Ross King volt, így biztos lehettem benne, hogy ismét számos információval leszek gazdagabb, amiket a tőle megszokott alapossággal, mégis szórakoztatóan oszt meg.Claude Monet az I. világháború kitörésekor Givernyben élt családjával, ahol saját kertet hozott létre rózsalugassal és japán hidakkal a vízililiomos tó fölött. Az ekkor 73 esztendős festő sikeres volt, jólétben élt, azonban 1911-ben elhunyt a felesége, Alice, mely annyira megviselte, hogy képtelen volt újra ecsetet ragadni. 1914-ben pedig az egyik fiát is elveszíti. A gyász mellett az elmúlás gondolata is ott lebeg fölötte, attól tart, hogy halála után fiatalkora sikeres festője, Meissonier sorsára jut. Mindezt csak tetőzi a jobb szemén diagnosztizált szürke hályog. Ez pedig különösen fájó bárkinek, egy festőnek még inkább, de főleg Claude Monet számára, aki különleges látással bírt: ő ugyanis másként érzékelte a színeket és a fényt, mint egy átlagember.
Apátiájából az őt rendszeresen látogató barátja, Georges Clemanceau rángatja ki, akinek megmutatja korábbi vízililiomos festményeit, és a Tigris (ahogyan Clemanceau-t nevezték) újabbak megfestésére biztatja.
Monet 1890 óta festett vízililiomos képeket, és az évek folyamán fokozatosan változott a perspektíva ábrázolása. 1914 júniusában megáll a szeme romlása, így újult erővel veti bele magát a munkába. Valami igazán különlegeset akar alkotni, mely a festés során folyamatosan emészti.
Ugyanebben az évben, a Nagy Háború kitörésekor véget ér a belle époque, és Franciaország hadba lép. A frontra vezérelt katonák között ott találjuk Monet másik fiát is, majd a későbbiekben a kertészei is megkapják behívójukat. Miközben a francia katonák a németek ellen harcolnak a fronton, Monet önmagával vívja csatáját, hogy megvalósítsa a lehetetlent - ahogyan a Tigris fogalmazott.
De hát hogyan is lehet ezeket az élményeket és jeleneteket - a reszkető levelek, libbenő árnyékok és bujkáló fények tünékeny képi benyomásait - festékkel és ecsettel a vászonra rögzíteni? Hogyan tehető maradandóvá és kézzelfoghatóvá az illékony és anyagtalan? Hogyan tudja a művész megragadni és rögzíteni azt, amit a másodperc tovatűnő töredékére pillant csak meg az emberi szem?
Az I. világháború Franciaországot érintő eseményei mellett - nagyon érdekes megfigyelni, hogyan változott a franciák hozzáállása az idő múlásával a háborúhoz -, megismerjük Monet-t nemcsak festőként, de magánemberként is. Kibontakoznak előttünk a híres givernyi ebédek, melyeken a festő szívesen látta vendégül barátait. De Monet családtagjai mellett - különösen fontos, az egyik nevelt lánya, Blanche, aki élete végéig mellette maradt - megismerhetjük a kor ismert és fontos szereplőit is: a barátai közül pl. Sascha Guitryt, Pierre-Auguste Renoirt, Henri Matisse-t, a már említett Clemanceau-t vagy a galériatulajdonos Bernheim-Jeune fivéreket, illetve a politika meghatározó szereplőit (Raymond Poincaré köztársasági elnököt) és Monet rajongóit is.
Ross King most is alapos kutatómunkát végzett: olvasás közben ott éreztem magam Monet kertjében, ahogy a napernyő alatt igyekszik megörökíteni a vízililiomokat és a tavon megcsillanó napsugarakat. De emellett - többek között - megtudtam, hogyan épült a givernyi műterme, milyen problémákba ütközött a hatalmas vásznai megfestése közben, milyen állandó kételyei voltak, hogyan segítették a barátai, és azt is, milyen jelentőséggel bírnak a mitológiában és a festészetben a vízililiomok, illetve utóbbiban a szomorúfüzek.
Bár az én hibámból kicsit nehezen indult az olvasás (nem hagytam kellő időt az előző olvasmányom és e között, de aztán pótoltam), egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy újabb fejezetet elolvastam, és kíváncsian várom, hogyan halad Monet a Grande Décorationnal, és sikerül-e megtalálni a képei számára méltó helyet. Majd az utolsó fejezeteket olvasva nem akartam elhinni, hogy x oldal és vége. Bár Monet sokszor a mániákus tökéletességre való törekvésével és az önmagával szembeni örökös kételkedésével és nem egyszer az elvárásaival Blanche, barátai és az érintettek idegeivel játszott.
A Monet, illetve a más művészek festményeiről szóló részek olvasásakor segítségemre volt a könyv közepén található 16 oldalas színes képmelléklet, melyben minden kérdéses művet megtaláltam. Már megszokhattam, hogy Ross King minden könyvében számos illusztrációt (térképet, művészeti alkotást, fényképet) találok a fejezetekben, de talán - ez az időbeli viszonylag rövid távolságnak köszönhető - a Dühödt ámulatban találkoztam a legtöbbel.
A Dühödt ámulat nemcsak a Monet és/vagy a festészet rajongói számára lehet igazi csemege, hanem a korszak iránt érdeklődők is bizonyára új információkra bukkanhatnak benne. Izgalmas, informatív, mégis szórakoztató és letehetetlen olvasmány az impresszionizmus szülőatyjáról, aki önmagával és az ismét kiújuló szürke hályoggal harcolva igyekezett megvalósítani azt, ami egy átlagember számára megfoghatatlan. Monet-ra valóban igaz volt, hogy folyamatosan feszegette a határait. Jól tudta ezt Clemanceau is, aki az egyik levelében ezt írta barátjának:
"Jól tudod, hogy ecseteddel és elméddel eljutottál mindannak a határáig, ami elérhető. Ugyanakkor ha nem hajtana az elérhetetlen örök keresése, nem is lehetnél ennyi mestermű megalkotója. [...] Utolsó pillanatodig küzdeni fogsz, s így hozod létre a legszépségesebb életművet."
Egy kis ízelítő a vízililiomos képekből:
Monet otthona ma már múzeumként látogatható, bár az év ezen szakában éppen nem.
Ross King: Dühödt ámulat - Claude Monet és a Vízililiomok
Eredeti cím: Mad Enchantment. Claude Monet and the Painting of the Waterlilies
Fordította: Makovecz Benjamin
460 oldal + 16 oldal színes fényképmelléklet
Park Kiadó, 2017
4990 Ft
A képek forrásai:
Vízililiomok
A vízililiomos tó japán híddal
Monet fényképe
Szomorúfűz vízililiomokkal
Monet háza Givernyben
Ilyen gyönyörű maga a könyv (a képek minőségéért elnézést kérek):
Claude Monet
festészet
francia történelem
I. világháború
impresszionizmus
ismeretterjesztő
kanadai
művészet
Park Kiadó
Ross King
Bejegyzések
0 hozzászólás