Mint minden verseskötetben, ebben is találtam néhányat, amik nem nyerték el annyira a tetszésem, ellentétben a többivel, amelyek közül többet is elolvastam még egyszer, amikor az utolsó sorok végére értem.
Ahogy megszokhattuk, a költők a mindennapi életből, a természetből, a saját korukból, a történelemből, ill. a magánéletükből választanak témát a verseikhez, és ez Paszternaknál sincs másként.
Azon költők egyike, akik olyan szépen írnak a hétköznapi dolgokról (legyen az egy fufajka vagy gombaszedés), hogy azok is valami csodának tűnnek a versei alapján.
Ráadásul a költeményei könnyen olvashatóak, nem cikornyásak, nem elvontak, nem kell azon agyalnunk közben: Mire gondolhatott a költő?, nincs szükség hozzájuk irodalomtörténeti ismeretekre, egyszerűen csak hagyni kell, hogy magával ragadjanak, hogy elvarázsoljanak. Aki eddig idegenkedett a versektől, nyugodtan olvasson Paszternakot, mert nagy valószínűséggel meggyőzi arról, hogy verseket olvasni milyen jó.
Dragomán György mondta egyszer - ha jól emlékszem, Szabados Ági podcastjében -, hogy olvassunk el mindennap egy verset, mert ennyire mindenkinek jut ideje. Mert egy vers - általában - rövid, és máris viszünk magunkkal valamit arra a napra. Ezzel tökéletesen egyetértek.
Naponta több verset is olvastam a kötetből, mert függőséget okoztak, és miközben rajongtam értük, egyre fogytak az oldaljelölők, és gyűlt az alapanyag a Vers hétfőn rovatomba. De addig is - bár nehéz volt a választás - hoztam egy kis ízelítőt:
Borisz Paszternak: Nem mint mások
Fordította: Kerék Imre
Nem mint mások, nem hetente mondtam,
talán ha kétszer száz év alatt
kértelek: ismételd meg tagoltan
ama csodatévő szavakat!
S neked tűrhetetlen zagyvaságnak
tetszik gyötrelem s őszinte hang.
Látni hogy akarhattál vidámnak,
s hogyan lettél sóbálvány, hogyan?
És nem feledkezhetem meg a fordítókról sem, akik ilyen nagyszerű munkát végeztek, és adták vissza Paszternak verseinek hangulatát, varázsát magyarul.
Az egyetlen bajom a kötettel, hogy ilyen rövid. De ez az apró szépségek közé tartozik, amikre olyan nagy szükségünk van a mindennapokban. Mindenesetre jövőre biztosan több alkalommal élek vele itt a blogban (idén már minden hétfő foglalt).
Csukd be szemed. Bensőd legmélyén láthatod
harminc versztányi távol, elfeledt
tartományában, hogy horkol, hogy párolog
a nevetés, sírás, önkívület.
A változás elől senki sem szökhetik.
Folyvást öregszem, mégis új e gond,
de lassan elcsitul a sűrűben, amíg
gőzmozdony jő, s egy bögre füstöt ont.
(Tavasz - Öt költemény - részlet, Fordította: Fodor András)
Borisz Paszternak versei
147 oldal
Fordította: Bede Anna, Eörsi István, Fodor András, Garai Gábor, Gömöri György, Grigássy Éva, Illyés Gyula, Jobbágy Károly, Kerék Imre, Lator, László, Lothár László, Molnár Imre, Pór Judit, Rab Zsuzsa, Rába György, Somlyó György, Tellér Gyula, Weöres Sándor
Európa Kiadó, 1979
Antikváriumokban beszerezhető
1990-ben az Európa ismét kiadta, a borítóján Paszternak fotója látható. Ez már 350 oldalas, tehát még több verset tartalmaz (fel is került a kívánságlistámra).
Bejegyzések
0 hozzászólás