A szerző előszavából kiderül, hogy ez volt az egyik különleges kedvence, ami igencsak ígéretesen hangzik.
A történetet Charles Hayward visszaemlékezéséből ismerjük meg, aki a II. világháború idején ismerkedett meg Kairóban az ott dolgozó Sophia Leonidesszel. A fiatalok nem kötelezték el magukat, de abban maradtak, ha a háború véget ér, Charles megkeresi Sophiát.
Két évvel később Charles táviratozik a lánynak, melyben arra kéri, vacsorázzon vele. Majd ezt követően az újságban felfedezi, hogy Sophia nagyapja, a 87 éves görög származású vállalkozó, Aristide Leonides, elhunyt. A férfinak ekkor tűnik fel, hogy Sophia annak idején alig mesélt a családjáról. Milyen különös.
Az este folyamán kiderül, hogy az elhunytat boncolni fogják, a rendőrség ugyanis gyanakszik, ezért a ház minden lakóját szemmel tartják. Mivel Charles apja a Scotland Yard főnökhelyettese, így ő is belecsöppen a nyomozásba, amelyet Taverner főfelügyelő vezet.
Sophia a családi otthont a gyerekversbeli ferde házhoz hasonlítja, és hamarosan Charles is megérti, miért mondta ezt a lány.
És egyszeriben emlékeztem a gyerekversike egész szakaszára.
Járt egy sanda ember görbe útjain,
Gacsos karón termett neki egy rossz fitying.
Vett rajt' görbedt macskát, mely sunyi
egérre vadász,
S mindannyiuk otthona egy kicsi ferde ház.
A ferde ház valójában egy hatalmas ház, amelyben együtt él a teljes Leonides família: az elhunyt második felesége, a nála jóval fiatalabb Brenda, az Aristide első házasságaiból született két fiuk családostól, az első feleség nővére, Sophia öccsének és húgának házitanítója és a Dadus.
Bár mindenkinek megvan a saját külön lakrésze, de ilyen körülmények között is borítékolhatóak a családon belüli konfliktusok.
A házban az a hír járja, hogy Brenda és a házitanító gyengéd érzelmeket táplál egymás iránt, így Sophia, ahogy a családja is, abban bízik, hogy a gyilkos a fiatalasszony.
Sophia elmondása szerint a családja minden tagjában jelen van egy bizonyos fajta könyörtelenség, így amikor a boncolás megállapítja, hogy Aristide Leonides mérgezés áldozata lett, mindenki gyanús lesz.
- Meg kell tudnom, mi az igazság. Mindenáron tudnom kell!
- Kettőnk miatt? De édesem...
- Nem csak kettőnk miatt, Charles. A tulajdon lelki nyugalmam érdekében kell tudnom. Tegnap este nem mondtam, de az az igazság, Charles, hogy... az az igazság, hogy félek.
(...)
- Miért mondtad, hogy félsz? - kérdeztem.
Sophia megborzongott, és szorosan összekulcsolta a kezét.
- Azért, mert így igaz - mondta halkan. Nagyon fontos, hogy ezt megértsd, Charles. Tudod, mi roppant furcsa család vagyunk... Jó adag könyörtelenség van bennünk... igen... több, különféle könyörtelenség. Ez az, ami annyira zavar. A különféle fajták.
Charles és a rendőrség munkához lát, és közben mi is megismerjük a könyörtelen család tagjait. Szándékosan nem írok róluk többet, de azt elárulom, hogy számos meglepetést tartogatnak. Vajon tényleg Brenda a gyilkos? Vagy valaki más tette? És miért? Ha Brenda, akkor egyértelműen azért, hogy új életet kezdhessen a házitanító oldalán. De ha más, akkor az anyagiak vezérelték? Vagy valami más oka volt?
A nyomozás során újabb és újabb információk és lehetséges indítékok kerülnek napvilágra, újabb és újabb családtagok válnak gyanússá, és Agatha Christie mindig egy újabb csavart tartogat. Én pedig nagyon meglepődtem, mert természetesen most is megvoltak a gyanúsítottjaim, de rá nem gondoltam. Úgy voltam vele, ő is csak az egyik tagja a furcsa családnak.
A ferde ház végig izgalmas, furfangos és letehetetlen, és nem éreztem hiányát sem Poirot-nak, sem Miss Marple-nek. Bátran kijelenthetem, hogy a krimi királynője, a Gyilkosság az Orient expresszen mellett, ebben a regényében válogatta össze a legkülönbözőbb szereplőket.
Bár nem iratkozott fel a kedvencek közé, de tökéletes választás volt a San Gennaro vére szünetében.
Azért az indítóok szó nagyon meglepett, amellyel nem az indíték szinonimájaként találkoztam a könyvben, illetve azt is megtudtam, hogy az elhunyt fürdőszobájában elektromos teafőző, villanyfőző grill-lel, villanymelegítő, de még kenyérpirító is volt.
Végül meggondoltam magam és az olasz szinkronos verzió mellett döntöttem, de nagyon álmos voltam, amikor elkezdtem nézni. Már az eleje sem igazán győzött meg, Charles magánnyomozó lett és már nem Sophia vőlegényjelöltje. Kb. 10 perc után elaludtam rajta, majd a 43. perctől a 76.-ig néztem. Többször is az volt az érzésem, hogy nyomokban Agatha Christie-t tartalmaz, mert eléggé kiszínezték és "felturbózták".
A cselekményt egy évtizeddel később, az '50-es évekbe helyezték, és mintha túl unalmasnak találták volna a regényt, mert olyan dolgokat is belevittek, amik nem voltak a regényben. Pl. Sophia nagyon vagány lett a filmben, és egy este táncolni ment Charlesszal. Ez a jelenet pedig jobban illene A nagy Gatsbybe, mint A ferde házba. De a kedvenc részem az volt, amikor a családi vacsora közben (olyan 1 óra körül) mobilcsörgés hallatszik. Nem sokkal ezután feladtam. A látvány persze tökéletes, de Gilian Anderson Kleopátrának maszkírozva kicsit nevetséges, főleg, hogy olvasás közben nekem inkább Júlia Lambertet juttatta eszembe az a szereplő, akit a filmben játszik. De ha valaki még nem olvasta a regényt, és csak a filmet látja, annak azt hiszem, tetszeni fog.
Nem kellemes gondolat, hogy egy Borgia szaladgál a házban.
Agatha Christie: A ferde ház
Eredeti cím: Crooked House
Fordította: Borbás Mária
256 oldal
Európa Kiadó, 2011
Sorozat: A krimi királynője 8.
Kép: Teaser-Trailer
Bejegyzések
0 hozzászólás