Az élet időnként kegyes... Minden megtörténhet, a hajnal új kalandokkal kecsegtet. Ezt éreztem akkor is, amikor Firenzébe érkeztem. Máskor csak túlélünk, tesszük a dolgunkat és várjuk, hogy megnyíljon az ajtó, amelyen át kiszámíthatatlan sorsunk felé rohanunk.
A gyermek meg is születik, azonban a gátlástalan "nagypapa" elviteti a kis Leonardót. Néhány nappal később azonban Caterina megjelenik a házukban, mivel tudomására jutott, hogy a gyermek nem hajlandó elfogadni a szoptatós dajkáját, így beköltözhet gyermekével a pajtába. Néhány évvel később vissza kell térnie apjához a patikába, azonban titokban továbbra is találkozhat imádott fiával. A gyermek rajztehetsége hamar megmutatkozik, így apja közbenjárására, Firenzébe költözik Andrea Verrocchio műhelyébe inasként. Caterina nehezen viseli fia távollétét, így hamarosan Firenzébe
költözik, de nem akármilyen módon...
A regény végigkíséri szinte Caterina egész életét, fia pályafutását és Firenze történelmét.
Robin Maxwell egy hatalmas mesét szőtt Caterina alakja köré, akit rögtön a regény elején megkedveltem, aztán a következő néhány oldalon már inkább a Szex és New York Samanthája jutott eszembe. Hogy miért?
Később perszeSamantha Caterina visszanyerte a szimpátiámat, igazi, odaadó édesanyaként viselkedett, aki bármit hajlandó megtenni imádott fiáért.
Ahogy már említettem, a regény sok-sok évet felölel, így rengeteg történelmi eseményt és személyt felvonultat, melyek között nagyon sok a tévedés (de ezekről később). Robin Maxwell előszeretettel használ olasz szavakat és kifejezéseket - több-kevesebb sikerrel -, különösen a cazzo a kedvence, ami szerény véleményem szerint sehogy se illik a regény stílusába. Szándékosan linkeltem a szó jelentését, mert ez az egyetlen jelentése, és eddig sem volt jellemző a bejegyzéseimben a vulgáris szavak használata, most sem lesz másként.
Ettől eltekintve, a szórakozást, az izgalmat a regény végig garantálja, és akit nem érdekelnek és nem zavarnak a folyamatosan felbukkanó tévedések és pontatlanságok, jól fog szórakozni, és ne is olvassa el a következő részeket.
Robin Maxwell egy hatalmas mesét szőtt Caterina alakja köré, akit rögtön a regény elején megkedveltem, aztán a következő néhány oldalon már inkább a Szex és New York Samanthája jutott eszembe. Hogy miért?
"Felálltunk, megigazgattuk a hajamat és a ruhámat, hideg vizet locsoltunk Piero kulacsából az orcámra, hogy ne úgy nézzek ki, mint aki egész délután egy nála tíz évvel idősebb férfival hempergett."
Később persze
Ahogy már említettem, a regény sok-sok évet felölel, így rengeteg történelmi eseményt és személyt felvonultat, melyek között nagyon sok a tévedés (de ezekről később). Robin Maxwell előszeretettel használ olasz szavakat és kifejezéseket - több-kevesebb sikerrel -, különösen a cazzo a kedvence, ami szerény véleményem szerint sehogy se illik a regény stílusába. Szándékosan linkeltem a szó jelentését, mert ez az egyetlen jelentése, és eddig sem volt jellemző a bejegyzéseimben a vulgáris szavak használata, most sem lesz másként.
Ettől eltekintve, a szórakozást, az izgalmat a regény végig garantálja, és akit nem érdekelnek és nem zavarnak a folyamatosan felbukkanó tévedések és pontatlanságok, jól fog szórakozni, és ne is olvassa el a következő részeket.
Robin Maxwell: Signora da Vinci
Fordította: Stefanovits Péter
464 oldal
Tericum Kiadó, 2010
3570 Ft
Lássuk, hát azokat a bizonyos pontatlanságokat.
!!!Vigyázat, CSELEKMÉNYRÉSZLETEZÉS következik!!!
- Leonardo "édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik előkelő családjának szolgálatában." Azaz véletlenül sem a patikus lánya volt.
- A regényben Leonardo 12-13 éves, amikor Firenzébe kerül, nos, valójában 17 éves volt ekkor.
- Leonardo és Caterina az egyik firenzei sétájuk alkalmával sfogliatellét esznek (ez a mi túrós batyunknak megfelelő sütemény kb.), amit azonban csak a 17. században találtak fel.
- Botticelli ekkoriban (az 1470-es években) mutatja be a Venus születése c. képét, amit minden forrás szerint 1485 körül festett.
- Caterina és Lorenzo de' Medici a híres család francia kertjében sétálgat. A francia kert a barokk kor találmánya, azaz megint "csak" cirka 200 év a tévedés. Nem véletlenül hívják a francia kertet barokk kertnek is.
- Lorenzót egy beszélgetésük alkalmával Firenze cappa della bottega-jának nevezi, azaz üzletvezetőnek. Nos, az Akadémiai Kiadó olasz-magyar szótára az alábbi jelentéseket írja a cappa cikkszóhoz:
- 1. csuklyás lovagi köpeny; kürtő, bolt(ozat)
- 2. fésűkagyló
- 3. k (a hang és a betű kiejtve); a görög kappa
- Robin Maxwell összekeverte Gizikét a gőzekével, a cappa helyett a capo a megfelelő szó, ami fejet, főt jelent átvitt értelemben is. A főnökre is ezt a szót használják.
- A Mediciek elleni összeesküvés nem Mennybemenetel napján (ami Húsvét után van 40 nappal), hanem 1478. április 26-án történt. Mennybemenetel napján temették el a meggyilkolt Giulianót.
További nem létező olasz szavak:
- consiglieres, signors -> az olaszban véletlenül sem az s a többes szám jele, consiglieri és signori a megfelelő alak
- scuse -> scusa vagy scusi helyesen, attól függően, tegeződnek vagy magázódnak a felek (ha dialektusról van szó, akkor nem szóltam)
- A család al fesco ételét fogyasztja, ami al fresco, azaz friss. Ezek után nem is meglepő, hogy a regény elején a Buon giorno első szava franciásan bonnak íródott.
- Az olaszban az angolul Juliaként írt női nevet Giuliának írják.
Továbbá szó esik Barabás keresztjének szilánkjáról. Tudtommal és a Biblia szerint is, a Pilátus által szabadon bocsátott Barabást nem feszítették keresztre, legalábbis a Bibliában nincs rá utalás.
- A Harmincadik fejezetben a Savonarola által elfogott és kereszthez kötözött Benito (Caterina firenzei szomszédja), akit szöges korbáccsal vernek, a Negyvenegyedik fejezetben épen és egészségesen kerül elő. Tudtommal a Savonarola által elfogatott és nyilvánosság elé vezetett embereket kivégezték.
- Fernão Cabral, akinek hajóján Caterina a regény végén elutazik, 1492 körül halt meg, míg Caterina Savonarola halála (1498) után hagyja el Firenzét. A Wikipedián csak portugálul találtam adatot az állítólagos hajósról és abban a néhány mondatban, amit a Google fordító "lefordított", semmiféle utalás nem volt hajós múltra.
- Végül a hab a tortán: nem tudom, rajtam kívül feltűnt-e valakinek, a borítón Raffaello La Velata (Fátyolos hölgy arcképe) szerepel, holott Leonardo is festett portrékat nőkről is
A nyelvi hibáknál a mai olasz nyelvvel vetettem össze a regényben szereplő szavakat, így lehet, hogy azokat a reneszánszban valóban úgy használták.
Hivatkozások:
Wikipedia
Herczeg Gyula - Juhász Zsuzsanna: Olasz-magyar szótár Akadémiai Kiadó, 2006
A sfogliatelle története itt olvasható olaszul, itt pedig angolul.
A bejegyzésben szereplő kép forrása
Hivatkozások:
Wikipedia
Herczeg Gyula - Juhász Zsuzsanna: Olasz-magyar szótár Akadémiai Kiadó, 2006
A sfogliatelle története itt olvasható olaszul, itt pedig angolul.
A bejegyzésben szereplő kép forrása
15. század
amerikai
Firenze
Itália
Leonardo Da Vinci
reneszánsz
Robin Maxwell
szórakoztató irodalom
Tericum Kiadó
Bejegyzések
12 hozzászólás
Még nem olvastam a könyvet, de persze nem bírtam ki, hogy a hibákat ne olvassam el... hát sírjak vagy nevessek?:D Aki történelmi regényt ír, azért a 200 éves tévedésekre igazán figyelhetne. Külön élvezet volt ezt a kiegészítést olvasni a bejegyzés mellett, ha esetleg majd egyszer kézbe veszem, már tudom mire figyeljek!:)))
VálaszTörlésMondjuk azt, hogy nem éri el Robert Merle szintjét. Megnyugodtam, hogy ezek szerint mégsem akkora galádság, hogy megszületett a lista. Ez a könyv inkább kikapcsolódásnak való, nem a történelmi ismeretek elmélyítésére és/vagy gyarapítására.
VálaszTörlésNagyon tetszettek a kiegészítéseid. :o) Én ezeket tuti nem vettem volna észre, így nagyon jó volt olvasni.
VálaszTörlésAz Itáliához kötődő könyvek olvasásakor működésbe lépnek az elfojtott olaszos ösztöneim ;).
VálaszTörlésAnnyira szeretem a posztjaidat!:))
VálaszTörlésLátom, hozzád már megjött a nyuszika:))
Most fülig pirultam :), de ez kölcsönös! ;)
VálaszTörlésMegtaláltam a lógófülű törpenyusziról ezt a képet és muszáj volt kitennem ;))).
Nahh, ezt a könyvet akkor jól megírták! Ez elég sok tévedés egy regényhez, bár témáját tekintve viszont nem lehet rossz. Jó a poszt, tényleg! Igen, lassan bekerülsz az ország nevezetességei közé mint top fan:) De jöhet még!
VálaszTörlésÉééés kicsit megkésve, de nagyon boldog névnapot kívánok neked!
Tényleg nem rossz a könyv, Robin Maxwell elővette Caterinát, szőtt köré egy romantikus mesét, eszébe jutott bár történelmi tény, ezeket hozzákeverte és úgy gondolta, senkit sem fog érdekelni, hogy sok helyen sántít a dolog.
VálaszTörlésKöszönöm szépen a köszöntést! :)*
Imádom az értékeléseidet! :o) Az ember azonnal kedvet kap a könyvhöz.
VálaszTörlésA bakilista szenzációs! :o)
Ha már ekkora divat (ami nagyon jó, szeretem az ilyen könyveket) néhány évszázaddal ezelőtti környezetbe helyezni a cselekményt, akkor illene fokozottan figyelni az íróknak, hogy ne kerüljenek bele az akkori korban elképzelhetetlen dolgok.
Még jó, hogy vannak ilyen nagyon körültekintő olvasók, akik felhívják a hibákra a figyelmünket. :o)
Tényleg csak szórakozásnak jók ezek a könyvek (annak viszont nagyon), de semmiképp nem szabad tényként kezelni a bennük leírtakat. Biztosan vannak ez alól is kivételek. :o)
Én olvastam a könyvet.Nekem nagyon tetszett.
VálaszTörlésKöszi a kiegészítést,nekem fel sem tüntek a hibái,pedig némelyik eléggé durva.
OlvasóMókus, gondolom, rajtam kívül is akad 1-2 elvetemült olvasó, aki kicsit más szemmel olvassa az ilyen műfajú könyveket, talán nemcsak én vagyok ilyen "gonosz".
VálaszTörlésJudy, nekem is tetszett az alapsztori, rendben is van, hogy RM a saját meséjébe szőtte mindezt, de túlságosan sok dolog sántít.
Én is csak csatlakozni tudok a többiekhez: nagyon jó poszt lett, le a kalappal! És a kiegészítések... :-D
VálaszTörlésAzért szerintem, ha már valaki történelmi témájú regényre adja a fejét, kicsit nem ártana tényleg utánanézni a dolgoknak, hogy ne legyen már benne épületes h.lyeség...