Archive for június 2011

"Ezért aztán Istennek egyszer csak elege lett, majd adok én ezeknek, gondolta. Elment Noéhoz és a szemébe mondta neki: „Noé, te vagy a Földön az egyetlen rendes ember, a többiek használhatatlanok, kénytelen vagyok megbüntetni őket. Épits egy bárkát és szálits bele minden állatot, akikkel összejársz, én meg közben leküldöm az első adag özönvizet. A második adagnál eressz neki egy galambot, hogy mi a helyzet: ha szárazon ér vissza, kiszállhattok, ha vizessen ér vissza, még korán van.”"

Tegnap délután valami könnyed, de értelmes olvasmányra vágytam, így elő erre a könyvre esett a választásom. Az Elöljáróban c. részben rögtön szembesültem azzal, hogy ez már Marcello D'Orta második gyűjteménye, melyben arzanói (Nápolytól 8-km-re található) kisiskolások dolgozataiból mazsolázgat. Ezek a gyűjtemények azonban egymástól függetlenül olvashatók, mivel mindegyik más-más témát veséz ki, így bármelyikkel kezdhetjük.

Ebben a kötetben a gyerekek a Bibliáról, a vallásról és néhány világi dologról is írnak fogalmazásaikban. Hat nagy részre különülnek el, attól függően, ó- vagy újszövetségi, esetleg világi, vagy valamely szenthez, vagy ünnephez köthető az adott fogalmazáscsokor.

Már az első oldalon jót mosolyogtam, ahol a gyerkőcök a Miért teremtett benünket Isten? kérdésre válaszolnak.

"Isten megteremtette az embert, aztán háziasította."

"Mikor a tanító úr a teremtést magyarázta, én hiányoztam."

A gyerekek egy-egy bibliai, egyházi személyről, sőt, a családtagjaikról is véleményt mondanak,
pl.

"Én azt szeretném, ha Jézus sohasem halt volna meg. Ha akkor ott vagyok Poncius Pilátusnál, lekaratézom, az tuti."

"A modern pápát Második János Pál pápának hívják, és a római pápáskodás előtt lengyel volt.
Ha beszélhetnék vele, minden problémámat előadnám neki, vagyishogy:
– miért nem ad soha interjút, mikor tudja, hogy Jézus is mindenkivel szóba állt,
– ha Szent Ferenc koldusszegény volt, ő miért dusgazdag,
– miért mindig ugyanazon az erkélyen néz ki,
– Olaszországnak drukkol vagy Lengyelországnak.
Azt is szeretném tudni, ki a gyóntatója."

A sok-sok mosoly mellett azért néha megdöbbentem az őszinteségükön, hogy olyan dolgokról is mernek beszélni, le merik írni őket, amiről a felnőttek rendszerint igyekeznek megfeledkezni vagy a szőnyeg alá söpörni őket:

"Jézus sok csodát tett, a vakosat, a leprásat, a bénát, a lefékezett vihart, a vizenjárást, satöbbi. De egy csodát nem tett meg: nem mentette meg a bátyámat a drogtól."

"Mikor jön a karácsony, ahelyett hogy Jézus születésnapjára gondolnának, a világon mindenki más azzal van elfoglalva, hogy mit egyen, mit igyon és mivel durrogasson."

"A harmadik világban mindennap milióan halnak éhen. A harmadik világ hasa levegővel meg gázzal van tele, az első és a második világé meg finommetéltttel, hússal, vagdalttal, sülttel és szafttal van tele."

"A diabetikus doktornő a fogyókúrával jön, Afrikában meg sorba halnak éhen. Ész hová mész?"

Két kedvencem a vidám fogalmazásokból:
Az elsőben az ősvallások, míg a másodikban Romolus és Remus volt a téma:

"A régi rómaiak nem voltak olyan inteligensek, mint a maiak. Ma az olaszok Istenének hisznek, de régen a görögökéinek hittek, akiknél egytől egyig mindenkinek volt istene. Bacchus volt a részegeknek, Merkur a tolvajoknak, Vénusz a prostiknak, satöbbi, ezekből később bolygó lett."

"Egy bizonyos Rea Silvia hirtelen szül egy gyereket. A nagybátyjával, Marssal volt meg a dolog, amikor senki se látta. Először csak egy lett, azt elnevezték Romolusnak, de aztán kijött a hasából egy másik, és elnevezték Remusnak. Csakhogy Rea Silvia papnő volt, nem szülhetett gyereket, főleg párba nem. Ezért egy szolga kitette őket a Tevere vizére, talán mer már hallott Mózesről."

Rövidsége miatt rendkívül gyorsan, akár egy szuszra is elolvasható, az olvasást pedig az illusztrációk teszik még élvezetesebbé. Egy biztos, ez a könyv nekem is kell, csakúgy, mint Marcello D'Orta többi könyve is.
A könyvet kb. augusztusban az Európa ismét megjelenteti, ~~bár nem értem, miért, mert szerencsére még elég sok helyen kapható.~~

Marcello D'Orta: Isten ingyér teremtett bennünket
Az arzanói gyerekek evangéliuma Marcello D'Orta gondozásában
Fordította: Magyarósi Gizella
165 oldal
Európa Kiadó, 1993
250 Ft

Az új kiadás borítója és ebben már színesek az illusztrációk is.
A terjedelme már csak 128 oldal, az ára 2500 Ft.
Részlet a könyvből
A bejegyzés írásakor nem felejtettem el bekapcsolni a helyesírás-ellenőrzést, a gyerekek írták így a fogalmazásaikat.

"Olaszország látnivalókban kifogyhatatlan. Nem hiszem, hogy akármelyik ország képes ennyi ámulatba ejtő szórakozást nyújtani: pompás táj, fantasztikus művészet, nagy múlt, ízletes konyha, isteni zene és kedves emberek. Megannyi erény. Mindez egyetlen, elnyújtott félszigeten, amelyet középen hegylánc szel ketté. Megannyi nyelvjárás tagolja, pompás szakácsokat mondhat magáénak. A reneszánsz otthona domboldalban megbúvó városokkal, ikonikus filmművészettel, számtalan antik emlékkel, kastéllyal, mozaikkal, villával, harangtoronnyal, tengerparti stranddal büszkélkedhet, és még sorolhatnánk."

Frances Mayes memoárjában visszatekint az elmúlt, lassan 20 évre, amikor is nyakukba vették a világot és házat vettek Toszkánában. Azonban nem kell megijedni, nem az előző könyveit ismételgeti csak pepitában, ugyanis a fejezetek az utóbbi kb. öt-hat év eseményeit elevenítik fel. Megismerjük Francesék olasz barátait, vendégségbe megyünk velük, terítékre kerülnek az olasz évszakok változásái, milyen is a négy évszak Itáliában, megismerhetjük a Fontéban lévő házikójukat; unokájukat, Willie-t, akit szintén lenyűgözött Toszkána, Luca Signorelli művészetét, meglepő dolgok is borzolják a kedélyeket és természetesen most is számos recepttel bővíthetjük a gyűjteményünket.

"Húsz éve látogattam el először Bramasoléba az ingatlanügynökkel. Tréfásan rögtön azt mondtam, megtaláltam, amit kerestem.
Valóban megtaláltam. Fogalmam sem volt arról, mekkora változások küszöbén állok, amikor kinyílt a rozsdás vaskapu. A napfény bearanyozta a ház homlokzatát. A hideg futkos a hátamon a gyönyörtől azóta is, valahányszor megpillantom. A ciprusok szegélyezte sétányok, a piazzák pezsgő élete, a puritán, román stílusú templomok, a konyha és a gazdag történelem csábított Olaszországba. Azóta a mindennapok szűnni nem akaró festáját élem a világ legvendégszeretőbb népével. Otthonra leltem, pedig nem is kerestem. A hely megfogott, és nem ereszt."

Kilátás a cortonai dombokról

Ahogyan azt már megszokhattuk, nemcsak Bramasolét és Cortona városát járhatjuk be, hanem Frances kedvenc festője, Luca Signorelli, sőt Assisi Szent Ferenc nyomába is eredünk, és most alaposan megismerjük a környéket is.

"Az új kultúra megismerése fantasztikus lélekállapot. Az ember megtanulja, mit kell elfelejtenie."

Bevallom, Luca Signorelli festészete ismeretlen volt számomra (mea culpa), de a könyvnek hála, elég sokat megtudtam róla. Mindenesetre, Toszkánában a mai napig megtekinthető a munkássága, amire a helyiek - méltán - oly büszkék:

Azt még mindig nem értem, hogy sikerült neki annyi ideig összekeverni a cavolo (káposzta) és a cavallo (ló) szavakat? Még egyetlen kukacoskodás: az 58. oldalon azt írja: "Azt hiszem a pingebat, latinul festőt jelent." Nos, kedves Frances, a pingebat az olasz pingeva megfelelője, azaz ige és nem főnév. Kukacoskodás vége.

Az írónő ezzel a regényével engem is meggyőzött: rögtön az első oldalakon magával ragadott a hangulata, az Olaszország iránti imádata. Most éreztem azt, hogy végre valóban Toszkánáról ír és nem az anyagiak okozta nyafogás került középpontba, hanem a dolce vita, az igazi olasz hangulat és mentalitás, ami mindenkit magával ragad. Azonban számolni kell néhány mellékhatással: a recepteket olvasva (akad közte leves, főétel, édesség, pl. paradicsomszósz, csokoládészuflé vaníliakrémmel vagy a tradicionális osso buco) heveny éhségérzet jelentkezhet, ill. az olvasás ideje alatt és után ránk tör(het) a Toszkánába akarok menni azonnal! érzése, úgyhogy érdemes felkészülni.
Néhány olasz szót pedig garantáltan az is egy életre megtanul, aki eddig a ciaon és a Buon giornon kívül semmi mást nem tudott, ugyanis az írónő előszeretettel használja a - szerény véleményem szerint - kedvenc szavait.

Aki esetleg eddig még nem olvasott semmit Frances Mayestől, bátran vegye kezébe ezt a regényt, mert az előző két regényének és albumának ismerete nélkül is garantáltan jól fog szórakozni.

Frances Mayes: Mindennapok Toszkánában
Eredeti cím: Every Day in Tuscany
Fordította: Stefanovits Péter
336 oldal
Tericum Kiadó, 2011
3570 Ft

A Kiadó honlapján bele is lehet olvasni.
Frances Mayes honlapja és blogja
A cortonai látkép forrása: Wikipedia

- Egy nap az is megtörténik majd, hogy mindketten eljegyezzük magunkat valakivel. Nem azt mondom, hogy pont Ninóval vagy Massival, hanem általában véve eljegyezzük magunkat. És szeretkezni fogunk a fiúnkkal, sok időt töltünk vele, diszkóba járunk kéz a kézben, aztán összeházasodunk, sok gyerekünk lesz én elmegyek messzire tanulni, te megnyered a Miss Italiát, és a dolgok akár úgy is alakulhatnak, hogy egy időre elválnak útjaink.
Francesca sértetten hallgatta.
- Megtörténhet, Fra, meg kell történnie. De mi ketten sosem válunk el igazán egymástól. Nem veszíthetjük el egymást, világos?
A másik továbbra is éberen figyelt, de kezdtek átrendeződni az arcvonásai. Anna felfigyelt erre. - Különbözőek vagyunk mi ketten, de egyek - mosolygott -, nővérek vagyunk!

Ha elolvassuk a fülszöveg első két mondatát: "A fiatal Silvia Avallone regénye a tavalyi év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt Olaszországban. A színhely az Elba szigetére néző, toscanai Piombino.", rögtön az jut eszünkbe, hogy ó, hát, egy újabb csodálatos helyszínen játszódó regénnyel van dolgunk, ami igaz is, hiszen a Wikipedia angol nyelvű szócikkében elsőként ezt a képet találjuk a városról:

Piombino

Nem is rossz, gondolnánk. Azonban a fülszöveget tovább- és a könyvet elolvasva, szembesülünk Toszkána azon oldalával, melyről a drága és szép útikönyvekben valószínűleg egy szó sem esik.
Kulcsszerepet kap a Piombinóban található Lucchini Rt., amely 2000 embert foglalkoztat és acélt termel. A főszereplő pedig két 13 éves lány: Anna és Francesca, akik családjuk és barátaik révén kötődnek a gyárhoz. A lányok családjukkal a gyár által épített lakónegyedben élnek a tengerparton, erkélyeikről Elba szigete tárul eléjük. És talán egy szebb jövő.

Mit jelent egy négy bérkaszárnya alkotta telepen felnőni, ahol omladoznak az erkélyek, és azbesztbetondarabok hullanak lefelé, egy olyan udvarban, ahol a kicsik drogot áruló nagyfiúk és áporodott szagú öregasszonyok mellett játszanak? Milyen kép alakul ki benned a világról egy olyan helyen, ahol az a normális, hogy nincs nyaralás, nem járnak moziba, nem olvasnak könyvez-újságot az emberek, és ez így van rendjén?
Ők ketten egy ilyen helyen találtak egymásra.

2001 nyarán a két lány a középiskola előtti nyarat tölti együtt, mivel ősztől más középiskolában tanulnak tovább. A barna Anna és a szőke Francesca mindent elkövet, hogy ébredező nőiességükkel a tengerparton és a telepen a függönyök mögül leskelődőket provokálják. Gondolhatnánk, hogy jobb dolguk sincs, azonban az ő életük sem fenékig tejfel: Anna tíz évvel idősebb bátyja annak idején otthagyta a középiskolát, csakúgy, mint a barátai és a gyárban kezdtek el dolgozni. Apját nemrég rúgták ki ugyanonnan, jelenleg kétes üzleteken töri a fejét, míg anyját a politika élteti. Francesca apja szintén a gyárban dolgozik, otthon azonban folyamatosan a távcsövével kémkedik lánya után, amikor a tengerparton van a barátaival, emellett rettegésben tartja a családot. Közben a 33 éves felesége, aki Calabriából került ide, a háztartásnak szenteli életét és máris tönkretette magát.

Ebbe a kis közösségbe pillanthatunk be, ahol mindennaposak a kamaszok közti rivalizálások, szerelmek szövődnek és kapcsolatok érnek véget; nem ritkán pofonok csattannak el a családon belül, de az élet ugyanúgy megy tovább. A gyárban dolgozó fiatalok a tengerparton vagy a diszkóban pihenik ki a munka fáradalmait, míg az anyák a háztatást vezetik. Találkozunk itt nyomival (ahogyan a két lányok nevezi a ronda, pattanásos Lisát), leányanyával és két lánnyal, aki mindenáron ki akar szabadulni innen.
Azonban ez a nyár és a következő hónapok számos fordulópontot tartogatnak számukra...

Silvia Avallone első regényében olyan momentumokra hívja fel a figyelmet, amelyekkel a Toscanában élők és az oda látogató turisták eddig nem is szembesültek, vagy csak nem akarnak szembenézni vele, hogy bizony ezen a gyönyörű vidéken élőknek is megvannak a maguk problémái, az ő életük sem habos torta. A történet azonnal magával ragad, olykor sokkol, és keményen szembesít magával az élettel. Az írónő folyamatosan fenntartja a feszültséget, egyre kíváncsibbá téve így az olvasót. Megdöbbentő és letehetetlen olvasmány.

Silvia Avallone: Acél
Eredeti cím: Accaio
Fordította: Lukácsi Margit
504 oldal
Európa Kiadó - Modern Könyvtár sorozat, 2011
2900 Ft

A könyv kis méretének köszönhetően minden női táskában elfér. Tavaly második helyezést ért el a legnagyobb presztízsű olasz irodalmi díj, a Strega döntőjében. A Stregat eddig olyan olasz szerzők érdemelték ki, mint Alberto Moravia, Umberto Eco, Melania Mazzucco vagy Niccolò Ammaniti.
A magyar kiadás borítója szerintem nagyon szép lett, sokkal szebb és jobban illik hozzá, mint az eredeti.