Vers hétfőn ~ Publius Ovidius Naso - A hódítás fortélyai: jótanácsok nőknek

Ritka az arc, az alak, melynek nincs semmi hibája.
   Légy ügyes és titkold jól a hibád, ha lehet.

Ülj, ha rövid vagy, mert ha felállsz, hinnék: bizony
                                                             ülsz még,
    s teljes hosszodban nyúlj ki, ha ágyra heversz,
a hogy még ott se legyen feltűnő, mily rövid is vagy,
    rejtsék el takaró leplek a lábaidat.
Azt, ki igen vékony, vastag szálú ruha fedje,
    mely két válláról bőven omoljon alá.
Arra, ki túl sápadt, bíbor csíkos ruha illik,
    és a sötét bőrűn phárosi kelme a szép.
Formátlan lábat hamvas szattyán saru szépít,
    vékony lábon jól áll a sürű kötelék.
Hogyha a vállad erős, ne erősítsd még a töméssel,
   s körbefutó szalagot köss, ha a kebled aszott.

Széles taglejtésekkel ne kísérje, akármit
   mond, kinek ujja kövér, körme benőtt, beszakadt.
Szája kinek savanyú szagu, éhesen az ne beszéljen,
   s húzódjék kissé félre, ha mond valamit.
Hogyha lapátfogu vagy, vagy ferdén nőtt az a metsző,
   vagy sárgák fogaid, hát mosolyogj keveset.

Hinné bárki is ezt? A mosolygás is tudomány ám,
   azt is szépen kell tenni, ha tetszeni vágysz.
Szép, ha nevettedben kétoldalt két pici gödröt
    látni. Ne hagyd szabadon végig a fogsorodat.
Egyre vihogni se kell, vagy szüntelenül hahotázni.
    Hát hogy? Mit tudom én! Nőiesen, finoman...





Vers: Szepessy Tibor (szerk.): Tibullus, Propertius, Ovidius versei 
188 oldal
Sziget Könyvkiadó, 2000
1750 Ft