Nem sokkal ezután, A Nagy Könyv kapcsán Ákos korteskedett a regény mellett, de nálam még mindig váratott magára, hogy a két évvel ez előtti Várólista-csökkentés kudarca után végre elolvassam.
1984. április 4-én ismerkedünk meg a 39 éves Winston Smith-szel. Winston munkahelyéről, az Igazság-minisztériumból tart hazafelé ebédelni. Bár egyedül él, lakásában mégsem a csend, hanem a telekép fogadja, ami minden Párttag otthonában megtalálható. Lehalkítható, de sohasem kapcsolható ki.
1984-ben London Óceánia része és éppen hadban áll Eurázsiával. Hoppá, máris elkövettem egy bűnt. Mert Óceánia lehet, hogy sosem állt háborúban Eurázsiával, csak Kelet-Ázsiával. Igen, bonyolultan hangzik, de mindjárt világos lesz.
A népességet három részre osztották: a Belső Pártra, a Külsőre és a prolikra. Winston a Külső Párt tagja. Munkája, hogy naponta értesítést kap, a Times mely korábbi számaiban csúszott be hiba és ő felel azért, hogy a felsorolt hibákat korrigálják. Pl. a Párt korábban azt ígérte, most nőni fog a cipőfűző-termelés 5%-kal, de csak 4%-kal nőtt. Winston ekkor nemes egyszerűséggel kijavítja a korábbi adatot és lám, a Párt megtartotta ígéretét!
A már említett három réteg egészen másként éli az életét is: a Külső Párttagok otthonaiban és az utcákon megtalálható a telekép, melyen keresztül a Belső Párttagok minden egyes lépésüket nyomon követhetik, nem bújhatnak el a titokzatos Nagy Testvér elöl. Egy ember elöl, aki mindent és mindenkit lát, azonban őt még senki sem látta.
Egy olyan világban élünk, ahol a nyelvet is megreformálták, legnagyobb bűn a Gondolatbűn, legfontosabbak az erkölcsök, ahol a Párttagok is előzetes engedéllyel köthetnek házasságot, a szerelem ismeretlen érzés számukra, születendő gyerekeik pedig már kisiskolásként kiképzést kapnak és később ők lesznek szüleik árulói, ha azok - szerintük - gondolatbűnt követnek el.
Ebben a világban , ha valaki megszegi a játékszabályt, a Párt egyszerűen megsemmisíti, mintha nem is létezett volna. A Párt azonban csak a saját emberei életét figyeli árgus szemekkel, a prolikkal mit sem törődik.
A népességet három részre osztották: a Belső Pártra, a Külsőre és a prolikra. Winston a Külső Párt tagja. Munkája, hogy naponta értesítést kap, a Times mely korábbi számaiban csúszott be hiba és ő felel azért, hogy a felsorolt hibákat korrigálják. Pl. a Párt korábban azt ígérte, most nőni fog a cipőfűző-termelés 5%-kal, de csak 4%-kal nőtt. Winston ekkor nemes egyszerűséggel kijavítja a korábbi adatot és lám, a Párt megtartotta ígéretét!
A már említett három réteg egészen másként éli az életét is: a Külső Párttagok otthonaiban és az utcákon megtalálható a telekép, melyen keresztül a Belső Párttagok minden egyes lépésüket nyomon követhetik, nem bújhatnak el a titokzatos Nagy Testvér elöl. Egy ember elöl, aki mindent és mindenkit lát, azonban őt még senki sem látta.
Egy olyan világban élünk, ahol a nyelvet is megreformálták, legnagyobb bűn a Gondolatbűn, legfontosabbak az erkölcsök, ahol a Párttagok is előzetes engedéllyel köthetnek házasságot, a szerelem ismeretlen érzés számukra, születendő gyerekeik pedig már kisiskolásként kiképzést kapnak és később ők lesznek szüleik árulói, ha azok - szerintük - gondolatbűnt követnek el.
Ebben a világban , ha valaki megszegi a játékszabályt, a Párt egyszerűen megsemmisíti, mintha nem is létezett volna. A Párt azonban csak a saját emberei életét figyeli árgus szemekkel, a prolikkal mit sem törődik.
Itt, reggelente a Reggeli rángatózással indul a nap, minden egyes nap Winston munkahelyén összegyűlnek az emberek a Két Perc Gyűlöletre, ahol együtt szidják Nagy Testvér és a rendszer titokzatos ellenségét. Az egyik ilyen alkalmon pillant meg Winston egy lányt, aki a leghangosabban veszi ki részét az aznapi programból, ill. O' Brient, a Belső Pártból. Winston valamiért szimpátiát érez O' Brien iránt, mintha ő is a szíve mélyén annyira gyűlölné a Pártot és Nagy Testvért, mint ő. Majd ismét felbukkan a lány, és ez a találkozás mindkettejük életét megváltoztatja.
Bár a regény bizonyos kiadásának fülszövegében azt olvassuk, hogy Orwell elképzelése szerencsére nem vált valóra, nekem mégis az a véleményem, hogy Nagy Testvér mára belopódzott a mindennapjainkba, gondoljunk csak a térfigyelő kamerákra. De még ezekre sincs szükség ma, hiszen az internet világában mi magunk osztjuk meg sokszor életünk legintimebb (másokra egyáltalán nem tartozó) pillanatait a nagyvilággal. Olyan eseményeket, amelyekről bárki tudomást szerezhet, ha rákattint valamely közösségi oldalon a profilunkra.
Manapság a közösségi oldal már nem azt jelenti, hogy kapcsolatban lehetünk egy-egy messzire került baráttal, rokonnal, ismerőssel, hanem az a legfontosabb, hogy minél többet legyünk a középpontban.
De nem is kell ehhez közösségi oldal, elég egy telefonhívás vagy egy e-mail, és a hívó fél vagy a küldő rögtön megtudhatja, mit csinálunk. Gondoljunk csak a munkahelyi hívásokra és levelezésekre. Vajon mit szólna mindehhez Orwell?
Visszatérve a regényre, fokozatosan bontakozik ki a Párt világa és fokozatosan döbbenünk meg rajta, mennyire szabályozottá vált a Belső Párt tagjainak élete. Természetesen akadnak pillanatok, amikor elbújhatunk Nagy Testvér figyelő tekintete elől, de nem feledkezhetünk meg róla, hogy: NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART.
Megdöbbentő, elgondolkodtató és olykor sokkoló olvasmány. Az a fajta könyv, miután a végére érünk és becsukjuk, csak nézünk magunk elé a döbbenettől.
Kíváncsi vagyok, ha az egész nap fészbukozók elolvasnák, vajon utána is egész nap elárasztanák az oldalt a cukiságaikkal és egyebeikkel? Nem vagyok fent egyik ilyen közösségi oldalon sem, de úgy gondolom, náluk az 1984 sem használna.
George Orwell: 1984
Erdeti cím: 1984
Fordította: Szíjgyártó László
342 oldal
Európa Kiadó, 2007
900 Ft
Az a szörnyű, hogy a Párt elhiteti az emberekkel, hogy a puszta ösztönök, a puszta érzések nem fontosak, s ugyanakkor megfosztja őket az anyagi világ fölötti minden hatalomtól. Ha egyszer a Párt markában vagy, a szó szoros értelmében mindegy, hogy mit érzel vagy mit nem érzel, mit cselekszel vagy mit nem cselekszel. Így is, úgy is megsemmisítenek, és soha többé nem hall senki sem rólad, sem cselekedeteidről. Tökéletesen kitörölnek a történelem folyamatából.
Bár a regény bizonyos kiadásának fülszövegében azt olvassuk, hogy Orwell elképzelése szerencsére nem vált valóra, nekem mégis az a véleményem, hogy Nagy Testvér mára belopódzott a mindennapjainkba, gondoljunk csak a térfigyelő kamerákra. De még ezekre sincs szükség ma, hiszen az internet világában mi magunk osztjuk meg sokszor életünk legintimebb (másokra egyáltalán nem tartozó) pillanatait a nagyvilággal. Olyan eseményeket, amelyekről bárki tudomást szerezhet, ha rákattint valamely közösségi oldalon a profilunkra.
Manapság a közösségi oldal már nem azt jelenti, hogy kapcsolatban lehetünk egy-egy messzire került baráttal, rokonnal, ismerőssel, hanem az a legfontosabb, hogy minél többet legyünk a középpontban.
De nem is kell ehhez közösségi oldal, elég egy telefonhívás vagy egy e-mail, és a hívó fél vagy a küldő rögtön megtudhatja, mit csinálunk. Gondoljunk csak a munkahelyi hívásokra és levelezésekre. Vajon mit szólna mindehhez Orwell?
Visszatérve a regényre, fokozatosan bontakozik ki a Párt világa és fokozatosan döbbenünk meg rajta, mennyire szabályozottá vált a Belső Párt tagjainak élete. Természetesen akadnak pillanatok, amikor elbújhatunk Nagy Testvér figyelő tekintete elől, de nem feledkezhetünk meg róla, hogy: NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART.
Megdöbbentő, elgondolkodtató és olykor sokkoló olvasmány. Az a fajta könyv, miután a végére érünk és becsukjuk, csak nézünk magunk elé a döbbenettől.
George Orwell: 1984
Erdeti cím: 1984
Fordította: Szíjgyártó László
342 oldal
Európa Kiadó, 2007
900 Ft
1001 könyv
20. század
A Nagy Könyv
angol
disztópia
Európa Diákkönyvtár
Európa Kiadó
filmadaptáció
George Orwell
Bejegyzések
5 hozzászólás
Nagyon jó lett ez a post! :-)
VálaszTörlésÉn azokra vagyok kiakadva, akik az okostelefonjukkal már még a buszon meg a járdán séta közben sem bírják ki, hogy ne közöljék másokkal, hogy ő most éppen melyik buszon van és hová tartanak. Ez borzalmas!!! Nem kell ide Nagy Testvér, saját önszántukból csinálják ezt az emberek. :-(
De régen szeretném elolvasni és mindig csak tologatom, a posztod után azt hiszem nem sokáig már. (Egyébként tényleg döbbenet, hogy ezeken a közösségi oldalakon mit ki nem posztolnak önként magukról az emberek.)
VálaszTörlésOlvasóMókus: köszi :$. Jaj, azok már végképp krónikus feltűnési viszketegségben szenvednek! Igazad van, maguktól csinálják, de jobb lenne, ha eszükbe jutna néha Nagy Testvér, aki majd beviszi őket a 101-es szobába...
VálaszTörlésNikkincs: Durva, de szerintem Neked is tetszeni fog ;). (Bele sem gondolnak, hogy valaki szépen lementi 1-2 képüket és valahol máshol felhasználja. A mai napig nem értem, amikor a blogstatisztikámban rákattintottam egy hivatkozó linkre, és ott aztán mit csináltak, csak nem olvastak...)
Egyik kedvenc könyvem. Középiskolás koromban olvastam először, éppen 1984-ben!
VálaszTörlésAgata, micsoda véletlen, abban az évben születtem :).
VálaszTörlésMár egy hónapja olvastam, de még mindig itt motoszkál bennem.