Vers hétfőn ~ Tóth Árpád Ó, édes napsütés!... és A sok tavaszi színnek... és Tavasz ébresztése

1886. április 14-én született Tóth Árpád, így még egy születésnapossal bővül az április:


Ó, édes napsütés! felém ragyogva fordul
A sok-sok bús dolog s a sok bús szürke hely,
Megannyi drága serleg, szinültig telt kehely,
Melyből a habzó, dús fény részeg bőséggel csordul -
És részegít a látás, szeszéllyel kitalált
Eszmék tánca agyamban bódult karnevált rendez,
És csak iszom a fényt... szomjas, szegény szememhez
Emelem az ömlő fény egyetlen italát...



A sok tavaszi színnek mért örülsz,
A zengő zöldnek s mind a többinek,
Mely föld alól, szivárványfényü tűz,
Most fellángol, ó, mindez minek?

Bolond tavasz! te is csak elröpülsz,
Benned is él az örök élet vágya,
S téged is vár az ősz halottaságya,
És elvonulnak a harsány szinek...






Tavasz van, több jel erre vall,
Már nyit a hóvirág,
S a vendéglői étlapon
Megjelen a csirág.

S az ifjú szívek rejtekén
Rügyez a szerelem,
Én is hát vágyaim ezen
Irányba terelem.

Egy apró hirdetési célt
Szolgáló űrlapot
Kitöltök, s másnap már lesem
A Pesti Hirlapot.

A lángoló szavaknak, óh,
Eredménye mi lett?
Jelentkezik-e már a nő,
A szőke és molett?

S míg szomjas és tüzes szemem
A lapon tovafut,
Közben már tervezgetem is
A drága randevut.

Lesz séta majd, s bohó szivünk
Meghitt zugot keres,
Egy apró kocsma vár Budán
S mozi, Psylanderes.

De hejh, hiába forgatom
Keresztül a lapot,
Egyik rovatban sem lelek
Szerelmi alapot.

Hát nincs itt Pesten kikelet?
Bús sóhajom fakad,
De ím, e percben a szemem
Egy plakátra akad.

Népfelkelő szemlére hív
Megint a kis ravasz;
Ebből íme kétségtelen,
Mégis itt a tavasz!



Versek