Vers csütörtökön, avagy 130 éve született Juhász Gyula

Eredetileg hétfőre szántam ezt a verset, de a jeles nap alkalmából és hogy egyébként is nagyon szeretem Juhász Gyula verseit, megérdemel egy önálló bejegyzést. Tehát: 130 éve, 1883. április 4-én született Szegeden Juhász Gyula, aki leginkább az Anna-verseiről ismert, de szerény véleményem szerint érdemes megismerkedni a többi költeményével is.



Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt - tavaszi anda hold -
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.

Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!

Én nézem, hogy az ősi, égi puszták
Pásztortüzeiket bíztatva gyujtják
És várom, amíg megvirrad megint.





Mint nyárfák hárfázása nyári éjen,
Olyan magányos és olyan talányos
Elzengő ifjúságom, vert reményem.

Ma fájón int felém sok régi város
És távol táj, hol fiatal fehéren
Az élet kacagó volt és világos.

S egy húr ezüstje sír, a fája ében,
A hold ma sírokon jár s hervadásos
Az éjszaka. Huszonhat éve éppen...



Versek