A gavallérok

    Selma Lagerlöf neve sokunk számára összefonódott a Nils Holgerssonnal. Azt viszont - talán - kevesebben tudják, hogy ő az első nő, akit irodalmi Nobel-díjjal tüntetettek ki, és már a Nils Holgersson előtt is tollat ragadott. Első műve, az 1891-ben íródott Gösta Berling, mely az 1820-as Svédországába kalauzolja el az olvasót.

    Gösta Berling fiatal pap, aki szívesebben látogatja kis faluja kocsmáját, mint Isten házát, emiatt több alkalommal is elmarad a vasárnapi istentisztelet. Azon a vasárnapon, amikor megismerjük, a püspök és a környékbeli papok is megjelennek a templomban, hogy ítéletet mondjanak fölötte. A fiatal pap azonban meglepi az egybegyűlteket, akiknek egy rossz szava sem lehet aznapi szolgálata ellen, a gyülekezet kiáll mellette és a püspök is elégedetten távozik. Gösta megmenekült. Legalábbis úgy érzi, de később a püspököt szállító Christian Bergh meggondolatlan és félreérthető kijelentése miatt mégis úgy dönt, otthagyja a hivatását és a falut.

   Gösta felkészült a biztos halálra, de még időben rátalál Samcelius őrnagyné, aki megmenti az életét, és meghívja Ekebybe a gavallérok közé. Az őrnagyné házának egyik szárnyában él a tizenkét gavallér, akiknek más dolga sincs az iváson és a mulatozáson kívül. E színes csapat tagja lesz Gösta, és Karácsonykor különös dolog történik: az őrnagynét elkergetik, Ekebyben a gavallérok veszik át a hatalmat, ami a környéken élőkre és a természetre is nem várt hatást gyakorol.

   A gavallérok uralkodásának egy éve alatt fokozatosan bontakozik ki előttünk nemcsak az ők, de a környékbeliek élete és múltja is. Akadnak közöttük szegények, gazdagok, szép reményű fiatalok (köztük a szép grófné), jók és rosszak egyaránt. Mindannyiukban közös, hogy valamilyen kapcsolat fűzi őket Gösta Berlinghez, ám előttük sem ismeretlen az elcsapott pap előélete.

- No, milyen a világ Ekebyben, az ígéret földjén?
- Tejben-vajban fürdünk - válaszolta Gösta. Elvesszük a hegyektől az ércet és borral töltjük meg a pincéinket. A földek aranyat teremnek, azzal megaranyozzuk az élet nyomorúságát, az erdeinket pedig kiirtjuk, hogy tekepályákat meg mulatókat építsünk.
Hanem Uggla asszony felsóhajtott erre a válaszra, aztán elmosolyodott és csak ez az egy szó jött az ajkára:
- Poéta!
- Sok bűn nyomja a lelkemet -válaszolt Gösta -, de verset még sohase csináltam életemben.
- Mégis csak poéta vagy, Gösta, ezt a melléknevet már el kell tűrnöd. Több költeményt éltél végig, mint akárhányat a mi költőink megírtak.

  
   Olyan ez a regény, mint egy svéd népmesegyűjtemény: a már említett jó és rossz, fiatal és öreg szereplők mellett felbukkan egy medve, a dovrei boszorkány és az erdei tündér is.
Minden fejezet egy-egy új mesét: örömöt, mulatságot vagy bánatot, olykor egy-egy új szereplőt és mindig valamilyen tanulságot és számos bölcs, a népi megfigyelésen alapuló gondolatot (de nem okoskodást) tartogat.
 
   De milyen is ez a Gösta Berling, aki minden nő szívét megdobogtatja? Jellemezze ő saját magát!

Gösta Berlinget nagyon könnyű rosszra csábítani! Ó, milyen nyomorult is vagyok én!

    Hogy a továbbikban megváltozik-e Gösta, azt természetesen nem árulom el. Mindenesetre az írőnő a táj mellett őt is nagyon szerette.
Aki pedig szereti a felnőtteknek szóló meséket és szívesen visszarepülne az 1820-as évekbeli Svédország legtöbbször hóborította, olykor napsütötte középső részére, bátran vágjon bele az olvasásba, nem fog csalódni. Ilyenkor télen különösen jó volt elmerülni ebben a történetfüzérben.

   Bár a rengeteg nyomdahiba nem egyszer kisebb zavart okozott: nemcsak egy-egy elírással találkoztam, hanem ki kellett találnom, hogyan kezdődött vagy éppen végződött eredetileg az a mondat. Erre illett volna odafigyelni, főleg egy ilyen sorozatnál.

A regényből 1924-ben Greta Garbo főszereplésével (ő játszotta a grófnőt és nem Göstát, ahogy valahol olvastam) film is készült.


Selma Lagerlöf: Gösta Berling
Eredeti cím: Gösta Berlings saga
Fordította: Benedek Marcell
416 oldal
Palatinus Kiadó, 2010
Nobel-díjasok könyvtára
3600 Ft