Gasztronómiai kalandozásaink során együtt nosztalgiázhatunk az íróval a boldog békeévekről, amikor minden kávéháznak saját költője volt, olvashatunk a háborús évek sovány kosztjáról, vonatra szállunk és megtudjuk, hogy annak idején többen a kulináris élvezeték kedvéért tették mindezt, és a különböző vasúti restaurációkban volt ideje az utasnak egy kiadós ebédre is.
De találkozhatunk Szindbáddal és fiával, megtudhatjuk, mit evett Ferenc József, milyen bort termelt és ajándékozott minden karácsonykor, elkísérhetjük egy téli utazásra Petőfi Zoltánt, megismerhetjük a varjúleves történetét, bejárjuk a tabáni kocsmákat és megtudhatjuk, milyen is az igazi húsvéti sonka, a böjti leves és egy disznótor a Margitszigeten és Szent Mihályéknál.
A válogatásban Szindbád mellett más szereplők is újra felbukkannak egy-két másik novellában is, így találkozhatunk ismét a címadó történetben megismert Pókival és Ulrik úrral, és Szent Mihállyal, feleségével és anyósával, Sztáraynéval (Rózsi) is.
De nem feledkezhetek meg a korabeli közszereplőkről sem, így a már említettek mellett feltűnik a színen Vay Sándor (Sarolta) és Kálnay László is.
Vajon tudtuk-e, hogy régen a köszvény és a reuma gyógyítására a méhcsípést alkalmazták, és azt, hogy a különböző hasak különböző foglalkozásokhoz tartoztak?
Amint a pulykapecsenye mellcsontjának a színe télidőben megmutatja a hideg időjárást; ugyanígy lehet olvasni a nők szájának, arcának, fejének alakjából is, anélkül, hogy megnéznéd a kalendáriomjaikat, amelyekbe legbizalmasabb feljegyzéseiket teszik... Óvakodj a vízicsikó fejű nőktől.
A címadó novella már meggyőzött, bár utána egy picit elszomorodtam a háborús visszaemlékezéseket olvasva, de ezekből csak kevés van, így nem sokkal később már ismét örömmel vettem a kezembe a kötetet.
Megszerettem a Szindbád-novellákat, szívesen sétáltam én is a vásárcsarnokban, ahol a kereskedők portékái mellett az illatok is szerepet kaptak, időztem a csárdákban, végre bepótoltam az egyik nagy hiányosságomat: Az utolsó vacsora az Arabs Szürkénélt (amely csak címében azonos a Jancsó Miklós filmjével), de a kedvencem Szent Mihály és családja, különösen az anyósa, Sztárayné (Rózsi) lett.
Az egész kötetet áthatja a nosztalgia érzése és a gasztronómiai szeretete. Egy igazi színes, illatos és ínycsiklandozó válogatás ez, mely hol mosolyt csal az arcunkra, hol egy picit elszomorít, de biztosan mindannyiunkat evésre ösztönöz. Ezért ajánlott inkább evés után olvasni, de érdemes bárhol, bármikor kinyitni, mert ha csak kevés időnk van is, egy-egy novellára, sőt gasztronovellára biztosan jut belőle.
A novellákban is felbukkan egy-két recept, de a kötet végén megismerhetünk tizenhármat, melyek közül néhányat én is kipróbálok majd.
- Nem kell komolyan venni az életet, csak a jó bort kell mindig keresni - mond Szépvadászné.
Krúdy Gyula: A has ezeregyéjszakája
416 oldal
Tericum Kiadó, 2015
3970 Ft
Bejegyzések
0 hozzászólás