"(...) úgy érzem magamat, mint egy menyasszony a nászéjszakája előtt."

Marosiné és Bertalan között állandó a veszekedés, előbbi mindennap meg is fogadja, hogy elhagyja a házat vagy kirúgatja Bertalant. Ekkor érkezik haza boldogan Sárkány, akinek ismét sikerült felmentetnie Puzsért - immáron tizenkilencedik alkalommal, majd befut Puzsér is.

Sárkány nagyon izgatott (tőle származik a címként választott idézet), olyan különleges dologra készül  - amelynek részleteibe csak kedvenc kliensét avatja be - aznap este, amellyel biztosan a lapok címoldalára kerül és garantált lesz a siker. De közben Puzsér sem rest, ő is tudja már, mihez kezd az éjjel.
Ahogy Sárkányné és Csató rendőrségi fogalmazó is. A férfi lázasan ostromolja az asszonyt, akivel egy nagy botrány részleteinek titkait szeretné megosztani rózsás félhomály, fenyőillat, szamóca és francia pezsgő mellett. Sárkányné azonban - aki tud a férjének szóló meghívásról - inkább a saját otthonába hívja esti találkára Csatót.

SÁRKÁNYNÉ   Jöjjön el egy csésze teára... és most menjen - érzem, hogy feldúlta a lelkemet... Színleli a fáradtságot.
CSATÓ               Megyek.
SÁRKÁNYNÉ   Legyen pontos. Lesz tea és... és...
CSATÓ               És?
SÁRKÁNYNÉ   Teasütemény.

De aznap estére a furfangos Bertalan is a házban marad majd, hogy a Lenke melletti szobában periratot másoljon. Tehát mindenkinek megvan az esti programja, amit izgatottan vár.
A vacsora után Sárkány elmegy otthonról, és Puzsér is munkához lát, Bertalan neki kezd a másolásnak, Lenke a tanulásnak, és Csató is megérkezik. Csakhogy az este mindannyiuk számára másként alakul...


Tudom, hogy elfogult Molnár Ferenc-rajongó vagyok, de annyira imádom ezt a vígjátékát is. Különösen az első két felvonást. A kedvenc szereplőim továbbra is Bertalan és Marosiné, akik állandóan egymást szekírozzák, Marosiné folyamatosan fenyegetőzik, de Bertalan sem ijed meg tőle.
Puzsér egyszerűen egy mintabűnöző, akinek igencsak csavaros az észjárása is, és tudja, milyen fontos szerepe van Sárkány életében (ő szerzi az ügyvéd klienseit).
Sárkány tisztában van saját zsenialitásával, de még őt is érheti meglepetés.
Lenke egy kicsit naiv, szerelmes lány, de igazán szerethető, míg Csatón jókat derültem. Ő az önjelölt donjuan, akinek eddig még nem sikerült előrébb jutnia a ranglétrán - éppen Puzsér miatt. Sárkányné pedig tudja, hogyan hasson rá.

CSATÓ               Flört? Soha!
SÁRKÁNYNÉ   És ha valaha mégis hűtlen lennék az uramhoz, kíváncsiságból tenném. Az érdekes lehet.
CSATÓ               De még milyen. Minden valamirevaló, csak egy kicsit finomabb idegzetű hölgy egyszer életében...
CSATÓ               Nos?
SÁRKÁNYNÉ   Egyszer életében kíváncsi. Mondhatom, életemben már több kíváncsiságot elégítettem ki, mint Pythia, a háromlábú jósnő. 

Sziporkázó párbeszédek, replikák, váratlan események és egy pillanatig sem unalmas cselekmény jellemzi a vígjátékot. Már az első oldalakat lehetetlen nevetés, de minimum mosolygás nélkül kibírni, később pedig már a felvihogás és egyéb hasonló hanghatások sem meglepőek olvasás közben.

Molnár Ferenc huszonnégy éves volt a bemutató idején, így a darabot olvasva rögtön feltehetjük a kérdést, ha már ez ennyire jól sikerült, milyenek lehetnek a későbbi művei?

Csak szuperlatívuszokban tudok róla írni, és ahogy a képen is látszik, elég szépen kidekoráltam oldaljelölőkkel a könyvet, és a legszívesebben a felét idézném is itt.


A színházi felvételről: a Madách Színház 1980-as előadását láttam annak idején, amelyben Sárkányt Márkus László, Puzsért pedig Haumann Péter játszotta. Nagyon, nagyon jó volt a szereposztás, mintha Molnár kifejezetten rájuk írta volna a szerepeket, de a többiek is zseniálisak.

Molnár Ferenc-vígjátékot olvasni (és nézni is) mindig élmény, úgyhogy aki teheti, ne hagyja ki.

Molnár Ferenc: A doktor úr - Bohózat három felvonásban
Színművek
507 oldal (6-81. o.)
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989

Kép: Madách Színház