Viszont A beszélő köntös már régóta várt rám, így ideje volt megismerkednem vele, és nem is okozott csalódást.
Mikszáth Kálmán I. Lipót és Thököly Imre korába, azaz a XVII. századba kalauzol bennünket, amikor a települések török, kuruc vagy labanc uralom alatt álltak. Bármennyire is meglepő, de ez így volt jól. Ugyanis azt a helységet, amelyik megőrizte függetlenségét, mindegyik fosztogatta, hiszen nem volt hatalom, amely megvédje a többiektől. Kecskemét is ezek közé tartozott akkoriban.
A rablóknak is megvolt ám a magukhoz való eszük, és ez alapján döntöttek a következő zsákmányukról, így a kecskemétieknek is választaniuk kellett. Új főbíróra volt szükség, aki véget vet az állandó sarcolásoknak.
Természetesen mindenki egy tudós embert vár erre a posztra, de az ablakon éppen beszóló szabó fia, a fiatal Lestyák Miska nyeri el a tisztséget - amelyben a szerencsének is jelentős szerepe van.
Az ötlete egyszerű: Kecskemétnek legyen egy saját törökje! Amint elfoglalja hivatását, hozzá is kezd tervének megvalósításához: a budai pasa segítségét kéri, hogy egy török kerüljön a városba, cserébe bőséges ajándékokat - köztük hajadonokat is - visz küldöttségével egyetemben. Csakhogy a segítségkérés felemásan sikerül, és a pasától mindössze egy díszes kaftánt kap Lestyák uram.
Hej, nagy a csalódás, hogy magyarázzák ki a felsülésüket a város előtt?
Azt a megrőkönyödést kellett volna látni, Lestyák a bajuszát rágta, a becsületes Porosznoki káromkodott, Kristonnak az orra vére indult meg ijedtében, az öreg Inokainak pedig a mécsese tört el, pityeregni kezdett, míg ellenben Ágoston uram, iszkiri, szedte a sátorfáját, ment egyenesen a szekereikhez, melyek a Dunánál álltak, lefeküdt az egyikbe, betakarózott a bundájával, mert olyan hideg rázta ki, hogy egyenletesen felosztva, kitelt volna belőle száz borzongató nátha.
- Most már akár hazamehetnénk - törte meg a szomorú csöndet Kriston.
- Megvárjuk a szultán határozatát - vélte a főbíró.
Jó öreg uzsonna lehetett, mikor a szultán kajmakámja értük jött a tolmáccsal egyetemben, felvezette őket egy terembe, és átadott nekik egy kaftánt, mondván a tolmács szája által:
- Ezt küldi nektek a felséges padisah. Bizonyára jó hasznát veszitek!
A szenátorok búsan tekintettek a sötétzöld bársony ruhadarabra, mely aranyos zsinórokkal és paszomántokkal volt kihányva, mindenféle szeszélyes figurákban, s mintegy megdöbbenve kérdék egymástól: »Hát csak ennyi?«
Porosznoki uram szóbeli kifejezést is adott elégedetlenségének.
- Egyebet nem üzent őfelsége?
- Egyebet nem üzent - felelte a kajmakán nagy flegmával. - A szultán jó szívvel volt irántatok, de amire szavát adta, azt be kellett váltania. Hiszen magatok kívántátok.
- Nem lehetne-e még egyszer bejutni hozzá?
- Nem lehet.
- Mennydörgettét! Szépen vagyunk! Lesz öröm odahaza.
Többet nem mondanék a cselekményről, hiszen egy rövid történetről van szó. Vagy inkább meséről, mert ahogyan Mikszáth is írja a kisregény/elbeszélés végén, a történelmi háttérbe szőtte a meséjét.
A beszélő köntös megtörtént eseményt tár elénk, melynek nyoma megtalálható a kecskeméti feljegyzések között, amiket Mikszáth is felhasznált.
Bevallom, a cím alapján egy picit másra számítottam, de ahogyan a bevezetőben is írtam, Mikszáth mesélőkedvében ezúttal sem csalódtam, és talán a mai kor olvasóját zavarhatja a régies nyelvezet és a régies szóhasználat (az általam olvasott kiadás végi Jegyzetekben megtalálható a jelentésük), nekem még inkább hitelessé és szebbé tette a történetet. Különösen, amikor ezt olvastam:
(...) a hó is pilinkélt csöndesen (...)
A szereplők esendőek, akadnak köztük okosok és okoskodóak, szépek és csúnyák, egyszóval valódi emberek, akiket az érdekeik vagy az érzelmeik vezérelnek, éppen ezért lehet őket szeretni vagy sem.
Fontos szerepet kap a humor is, már az első oldalakon jókat nevettem Csuda István kuruc hadnagy logikáján, aki úgy döntött, hogy a kecskeméti gvardiánt, Brúnó atyát rabolja el, majd a kecskeméti kiváltó küldöttségen.
Az elbeszélés tényleg olyan, mint egy mese: fordulatos, humoros, szerelmi szál is akad benne és a szereplők olykor cselhez folyamodnak. A végére pedig Mikszáth egy csavart is tartogat, én pedig az utolsó oldalakon nagyon izgultam, és reménykedtem, hogy minden balsejtelmem ellenére jól végződik a mese.
A beszélő köntös szórakoztató, humoros - és rövid - olvasmány, amely tökéletes választás egy-egy téli estére vagy hétvégére. Örülök, hogy egy újabb Mikszáth-történettel lettem gazdagabb.
1968-ban film is készült belőle, többek között Iglódi István, Páger Antal, Kállai Ferenc és Detre Annamária főszereplésével.
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
112 oldal
Editorg Kiadó, 1993
Megtalálható a MEK-ben is.
Bejegyzések
0 hozzászólás