A magyar dráma napja|Molnár Ferenc - Az ördög

Ha szeptember, akkor A magyar dráma napja, melyet azért is szeretek, mert újra elővehetem valamelyik régi kedvencem, vagy egy új színművet fedezhetek fel. Ezúttal az első lehetőséget választottam, ráadásul Molnár Ferenc egyik korábban már olvasott remekművét, Az ördögöt, mely a világhírnevet is meghozta a számára 1907 tavaszán, miután a Vígszínház a szerző rendezésében, aki a díszlettervezésben és a kellékek beszerzésében is oroszlánszerepet vállalt, rövid idő alatt színpadra állította Hegedűs Gyulával a címszerepben.

Bár a cím alatt ismét azt olvashatjuk: Vígjáték három felvonásban, biztosak lehetünk benne, hogy egy Molnár Ferenc-darab esetében néhány órányi tartalmas szórakozás mellett mást is kapunk. Mert a szerző már itt is megmutatja, milyen jól ismeri az emberi lélek legmélyebb bugyrait, és nem csak a felszínen kapargatja meg a szereplők érzelmeit, a korabeli erkölcsökről már nem is beszélve, mivel a darab az angol bemutató után cenzori listára került a szigetországban.

A színmű ötletét egy Faust-előadás adta az író számára, aki elgondolkodott azon, milyen lenne, ha Mefisztót másként ábrázolná? Mivel akkoriban teljesen természetesnek számított a házasságtörés, és a szerző is nemrég költözött külön feleségétől, Vészi Margittól, a közönség igényét, saját érzéseit és stílusát ötvözte Az ördögben.

A festő Jánosnak, legutóbbi modellje, Cinka arról panaszkodik, hogy a férfi már nem szereti, mivel egy ideje csak tájképeket fest. János le is rázza a nőt, és ekkor érkezik meg hozzá régi barátja, a jómódú üzletember, László (a keresztneve Alfréd) a feleségével, Jolánnal, akinek a portréját hat éve készülnek megfestetni. Aznap este a házaspár estélyt ad, a feleség ideges, és ezért választották ezt a délutánt az első üléshez.

László otthagyja Jolánt, és kiderül, hogy a nő és a festő már régóta ismerik egymást. János a László család gyerekeit (Alfrédot és a nővéreit) tanította rajzolni, míg Jolán a lányok barátnéja volt, akikhez uzsonnázni járt. Mindketten szegények voltak, titokban szerették egymást, míg egy nap Alfréd szerelmet vallott Jolánnak, aki előtt így új lehetőség nyílt, és immáron hat éve házasok. Azóta sem Jolán, sem János nem beszélt a köztük történtekről.

A festő arra kéri a nőt, vegye le a blúzát, és egy kendőt terítsen magára, hogy megfesthesse a vállát, ezért Jolán kimegy átöltözni, ahol a karosszékben ülve hirtelen egy férfit pillant meg. Ő az ördög, azonban a valódi kilétét senki sem ismeri, János régi barátjaként mutatkozik be, aki egyszer már kisegítette a festőt, és most újra eljött, mert szükség van rá. Mindenkiről azonnal tud mindent, és meghívatja magát Lászlóék estélyére.

JOLÁN (rémülten) Kicsoda maga?
AZ ÖRDÖG Valaki vagyok, aki a kellő pillanatban jött. Sehonnan se jöttem és sehova se megyek. (Nagyon nyomatékosan) Itt vagyok! (Az asztalra üt)

Hegedűs Gyula a címszerepben

AZ ÖRDÖG Mondd, édesem. Jó - szamárnak lenni?
JÁNOS Nem kéne veled szóba állnom, de bosszant, hogy okos ember létedre ezt nem érted. Ezzel az asszonnyal hat éve mindennap látjuk egymást és soha, soha nem jutott eszembe, hogy... és ha egy pillanatra mégis... hát kinevettem magamat.
AZ ÖRDÖG Csak rá kell nézni. Akkor a tiéd, amikor akarod. Csak a kezedet kell kinyújtani utána. És a szerencsédet, a boldogságodat jelenti... a nagy életet, amelyen lusta vagy elindulni! Más ember egy életen át küzd egy ilyen asszonyért, te meg találod. Talált kincs!
JÁNOS Éppen nem talált kincs.

János az estélyen döntésre jut: nem újítja fel a kapcsolatát Jolánnal, hanem feleségül akarja venni a fiatal Elzát, aki örömmel mondana neki igent. Természetesen az ördög is résen van, és figyelemmel kíséri mindannyiukat:

AZ ÖRDÖG Ez egy kísérlet, az én találmányom. Ez a leghígabb limonádéoldatban is halálbiztosan kimutatja a férfit. A dolog meglepően egyszerű (...)
(...)
JOLÁN Furcsán kezdődik a kísérlet. És maga olyan furcsán néz rám, hogy kíváncsiskodás nélkül engedelmeskedem. Néha megvillan a szeme és akkor úgy érzem, mintha az egész emberiség minden esze a maga homloka mögött volna.
AZ ÖRDÖG Ilyen kevésre becsül?

Molnár Ferenc az örök témát, a férfi-nő kapcsolatot állította a darabja középpontjába, melybe csavarként az ördögöt is főszereplővé tette. Hogy kicsoda ő valójában? És miért tud mindenkiről mindent? Vagy mégsem olyan agyafúrt, mint gondoltuk volna? Kit választ János? Milyen döntést hoz Jolán? Mi lesz Cinkával és Elzával? Természetesen a darab végén most is mindenre választ kapunk, miközben a többször humorosan tálalt párbeszédek között nagyon mély érzésekkel és emberismerettel találkozunk.

ELZA De hát miért mondta tegnap, hogy küzdjek? Mikor tanácsot kértem.
AZ ÖRDÖG Nem én mondtam, édesem. Maga mondatta velem. A magyar nyelv egyik legnagyobb hazugsága ez a kifejezés: tanácsot kérni. Az ember sohse kér tanácsot. Az ember ad egy tanácsot másnak, a maga számára, és ezt hallani akarja. A tanácsadó tükör, amiben a kétkedő ember megnézi magát. Aki még mindig nem tudja, hogy mikor tanácsot ad, csak tükör, az megérdemli, hogy befoncsorozzák.

Molnár Ferenc most sem okozott csalódást, a szórakozás mellé megkaptam a tőle megszokott pszichológiai mélységet is. Vajon, Te is, kedves olvasó/néző, felfedezed mindezt, szembe mersz-e nézni a saját ördögöddel, vagy számodra csak egy (újabb) vicces Molnár-darab marad?