Könyvörömök

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A Magyar Dráma Napja. Összes bejegyzés megjelenítése

Minden évben izgalmas számomra A magyar dráma napjára olvasmányt választani a blogba. Ilyenkor, lehetőségként, előkerülnek a korábban olvasottak és a még felfedezésre váró színművek egyaránt.

Idén Heltai Jenőtől A Tündérlaki lányokra esett a választásom, melyet sok-sok évvel ezelőtt színházban is láttam, majd később vadásztam a drámára is, melyet ebben a gyönyörű kiadásban sikerült is beszereznem és elolvasnom végül.

Néhány napja ismét tudtam, hogy megérdemel ez a darab egy bejegyzést, és már az első oldalakon éreztem, hogy jól döntöttem.

Budapesten járunk, a boldog békeidőkben, nyáron. Özvegy Bergné négy lányával él egy lakásban, és mióta - öt éve - megözvegyült, a most 24 éves Boriska lett a családfenntartó. A fiatal lány színésznőként keresi a kenyerét, mellette az 50 éves és nemrégiben bárói rangra emelkedett bankár szeretője.

Olgát így sikerült taníttatni, aki mindennap várja a kinevezését, hogy végre ő is hozzájárulhasson a családi kasszához.

Mancinak a fővárosi tornatanár, Petrencey Gáspár udvarol, aki meg is kéri a lányt, aki örömmel igent mond neki. Csakhogy van egy kis bökkenő: a vőlegénynek úgy is mint tornatanárnak és úgy is mint magánembernek, bizony adósságai vannak, ráadásul az új párnak bútorra is szüksége lenne, amit csekély 30.000 koronából megoldhatnának - Boriska segítségével.

A legkisebb lánnyal, a 16 éves Sárival nem is törődnek, zongorázni küldik, holott ő már nem az a kislány, aki egykoron volt, amikor a család a jelenlegi életkörülményeit választotta. Felfigyel erre a báró is, aki felfedezi a hasonlóságot Sári és legidősebb nővére között.

A BÁRÓ: Most vettem észre, hogy már nem is olyan kicsi. Ezt mondtam meg neki...
BORISKA: Rosszul tette. Nekünk kislány marad, amíg... amíg lehet. Sok a hiba bennünk... a mama kicsit könnyelmű, Olga egy kicsit rideg, Manci egy kicsit önző, én pedig... magamról nem is beszélek. De mihelyt Sáriról van szó, mindannyian becsületesek vagyunk. Őrá pazaroljuk minden gyöngédségünket, minden féltésünkkel őt őrizzük, hogy az élet sok szennyéből, szomorúságából és nyomorából semmi se jusson neki. Egyszer úgyis meg fogja tudni mindazt, amit eltitkolunk előtte, mennél később tudja meg, annál jobb neki is, nekünk is.

A családhoz tartozik, az őket rendszeresen látogató Malvin néni is, a lányok nagynénje, aki manikűrözésből él, ebből fizeti a házbért, a kiadásait és a férje különböző adósságait, aki kártyázik és lóversenyre jár.

És ha mindez nem lenne még elég, Boriskába szerelmes a szegény lírai költő, Pázmán Sándor, aki szeretné elvenni a lányt, hogy új életet kezdhessen vele. Boriska elgondolkodik Pázmán ajánlatán, és rájön, hogy a családja eddig csak kihasználta. Teljesen természetes volt számukra, hogy ő feláldozza magát, hogy a többieknek ne kelljen, élhessenek tovább úgy, ahogy eddig. Ha pedig némi protekcióra, segítségre van szükségük, akkor Boriskán keresztül a báróhoz fordulhatnak. Így gondolja ezt az immáron vőlegénnyé avanzsált Petrencey is, akinek szintén lenne egy kérése hozzá.

PÁZMÁN: Nem titok, hogy szerelmes vagyok, de...
BERGNÉ: Miattam lehet olyan szerelmes, amilyen akar. Nem az a baj, hanem az, hogy Boriska is szereti magát! Ez ellen pedig, mint gondos anyának, tiltakoznom kell...
PÁZMÁN: Tiltakozni? Lányának boldogsága ellen?
BERGNÉ: Az én lányom boldogsága az, hogy nyugodtan és elégedetten él, nincs semmi gondja, ötszobás, kényelmes lakása van, finom ruhában jár, és tud gondoskodni azokról, akiket mindennél jobban szeret...
PÁZMÁN: És Boriska? Mindig csak az önök boldogságával törődjék, a magáéval soha?

Heltai Jenő a számos humoros párbeszéd közé fontos kérdéseket, mondanivalót rejtett el. Míg az átlagnéző/olvasó jól szórakozik a szellemes replikákon, ill. az érzelmesebb részeken, a szemfüles olvasó/néző felfedezi ezeket és együtt gondolkodik Boriskával és bízik benne, hogy a lány a talpára áll. De mi lesz a többiekkel? Élhetnek-e ilyen áron tovább Tündérlaki lányokként (ahogy magukat színháziasan nevezik) a Tündérlaki lányok?

PÁZMÁN: Álmodoznia és szenvednie csak a költőnek szabad, neki is csak azért, mert ez a kenyere. Nekem például a boldogtalan szerelem évenkint három-négyezer koronát jövedelmez. Az idén szerencsém van, olyan boldogtalan vagyok, hogy legalább tízezret fogok keresni. Ha ez a szerelem sokáig tart, milliomos leszek...

Természetesen minden kérdésre választ kapunk, miközben együtt örülhetünk vagy szomorkodhatunk

a szereplőkkel. Heltai Jenő ebben a meseszerű, háromfelvonásos történetben mesél a női önfeláldozásról és elgondolkodtat arról, ki is az igazán erkölcstelen a Berg családban?

A darab mai szemmel olvasva/nézve is szórakoztató és ugyanolyan fontos mondanivalóval bír, mint 110 éve, az első bemutató alkalmával.

Nagyon szép az Unikornis kiadása, és egyetlen negatívumként csupán azt jegyzem meg, hogy a kötet végén a Hegyi Katalin utószavát jóval kisebb betűmérettel nyomtatták. Egyébként a könyv lapjai ugyanolyan szépek (látszik, hogy minőségi papírra nyomtatták, nem mint sok kiadó a későbbiekben és manapság is teszi - tisztelet most is a kivételnek), mint 1994-ben lehettek. Minden dráma címlapját Sárkány Győző grafikája díszíti.

BORISKA Nem azért fáj a bilincs, mert vasból van, hanem azért, mert szorít.

A színjátéknak novellaváltozata is van, melyben a lányok hárman vannak és a keresztneveik is mások, és elolvasható az Archive-on.

Heltai Jenő: A Tündérlaki lányok

In. Nagy színházi siker volt

385 oldal (75 - 157. o.)

Unikornis Kiadó, 1994

Sorozat: A magyar dráma gyöngyszemei 1.

Ha szeptember, akkor A magyar dráma napja, melyet azért is szeretek, mert újra elővehetem valamelyik régi kedvencem, vagy egy új színművet fedezhetek fel. Ezúttal az első lehetőséget választottam, ráadásul Molnár Ferenc egyik korábban már olvasott remekművét, Az ördögöt, mely a világhírnevet is meghozta a számára 1907 tavaszán, miután a Vígszínház a szerző rendezésében, aki a díszlettervezésben és a kellékek beszerzésében is oroszlánszerepet vállalt, rövid idő alatt színpadra állította Hegedűs Gyulával a címszerepben.

Bár a cím alatt ismét azt olvashatjuk: Vígjáték három felvonásban, biztosak lehetünk benne, hogy egy Molnár Ferenc-darab esetében néhány órányi tartalmas szórakozás mellett mást is kapunk. Mert a szerző már itt is megmutatja, milyen jól ismeri az emberi lélek legmélyebb bugyrait, és nem csak a felszínen kapargatja meg a szereplők érzelmeit, a korabeli erkölcsökről már nem is beszélve, mivel a darab az angol bemutató után cenzori listára került a szigetországban.

A színmű ötletét egy Faust-előadás adta az író számára, aki elgondolkodott azon, milyen lenne, ha Mefisztót másként ábrázolná? Mivel akkoriban teljesen természetesnek számított a házasságtörés, és a szerző is nemrég költözött külön feleségétől, Vészi Margittól, a közönség igényét, saját érzéseit és stílusát ötvözte Az ördögben.

A festő Jánosnak, legutóbbi modellje, Cinka arról panaszkodik, hogy a férfi már nem szereti, mivel egy ideje csak tájképeket fest. János le is rázza a nőt, és ekkor érkezik meg hozzá régi barátja, a jómódú üzletember, László (a keresztneve Alfréd) a feleségével, Jolánnal, akinek a portréját hat éve készülnek megfestetni. Aznap este a házaspár estélyt ad, a feleség ideges, és ezért választották ezt a délutánt az első üléshez.

László otthagyja Jolánt, és kiderül, hogy a nő és a festő már régóta ismerik egymást. János a László család gyerekeit (Alfrédot és a nővéreit) tanította rajzolni, míg Jolán a lányok barátnéja volt, akikhez uzsonnázni járt. Mindketten szegények voltak, titokban szerették egymást, míg egy nap Alfréd szerelmet vallott Jolánnak, aki előtt így új lehetőség nyílt, és immáron hat éve házasok. Azóta sem Jolán, sem János nem beszélt a köztük történtekről.

A festő arra kéri a nőt, vegye le a blúzát, és egy kendőt terítsen magára, hogy megfesthesse a vállát, ezért Jolán kimegy átöltözni, ahol a karosszékben ülve hirtelen egy férfit pillant meg. Ő az ördög, azonban a valódi kilétét senki sem ismeri, János régi barátjaként mutatkozik be, aki egyszer már kisegítette a festőt, és most újra eljött, mert szükség van rá. Mindenkiről azonnal tud mindent, és meghívatja magát Lászlóék estélyére.

JOLÁN (rémülten) Kicsoda maga?
AZ ÖRDÖG Valaki vagyok, aki a kellő pillanatban jött. Sehonnan se jöttem és sehova se megyek. (Nagyon nyomatékosan) Itt vagyok! (Az asztalra üt)

Hegedűs Gyula a címszerepben

AZ ÖRDÖG Mondd, édesem. Jó - szamárnak lenni?
JÁNOS Nem kéne veled szóba állnom, de bosszant, hogy okos ember létedre ezt nem érted. Ezzel az asszonnyal hat éve mindennap látjuk egymást és soha, soha nem jutott eszembe, hogy... és ha egy pillanatra mégis... hát kinevettem magamat.
AZ ÖRDÖG Csak rá kell nézni. Akkor a tiéd, amikor akarod. Csak a kezedet kell kinyújtani utána. És a szerencsédet, a boldogságodat jelenti... a nagy életet, amelyen lusta vagy elindulni! Más ember egy életen át küzd egy ilyen asszonyért, te meg találod. Talált kincs!
JÁNOS Éppen nem talált kincs.

János az estélyen döntésre jut: nem újítja fel a kapcsolatát Jolánnal, hanem feleségül akarja venni a fiatal Elzát, aki örömmel mondana neki igent. Természetesen az ördög is résen van, és figyelemmel kíséri mindannyiukat:

AZ ÖRDÖG Ez egy kísérlet, az én találmányom. Ez a leghígabb limonádéoldatban is halálbiztosan kimutatja a férfit. A dolog meglepően egyszerű (...)
(...)
JOLÁN Furcsán kezdődik a kísérlet. És maga olyan furcsán néz rám, hogy kíváncsiskodás nélkül engedelmeskedem. Néha megvillan a szeme és akkor úgy érzem, mintha az egész emberiség minden esze a maga homloka mögött volna.
AZ ÖRDÖG Ilyen kevésre becsül?

Molnár Ferenc az örök témát, a férfi-nő kapcsolatot állította a darabja középpontjába, melybe csavarként az ördögöt is főszereplővé tette. Hogy kicsoda ő valójában? És miért tud mindenkiről mindent? Vagy mégsem olyan agyafúrt, mint gondoltuk volna? Kit választ János? Milyen döntést hoz Jolán? Mi lesz Cinkával és Elzával? Természetesen a darab végén most is mindenre választ kapunk, miközben a többször humorosan tálalt párbeszédek között nagyon mély érzésekkel és emberismerettel találkozunk.

ELZA De hát miért mondta tegnap, hogy küzdjek? Mikor tanácsot kértem.
AZ ÖRDÖG Nem én mondtam, édesem. Maga mondatta velem. A magyar nyelv egyik legnagyobb hazugsága ez a kifejezés: tanácsot kérni. Az ember sohse kér tanácsot. Az ember ad egy tanácsot másnak, a maga számára, és ezt hallani akarja. A tanácsadó tükör, amiben a kétkedő ember megnézi magát. Aki még mindig nem tudja, hogy mikor tanácsot ad, csak tükör, az megérdemli, hogy befoncsorozzák.

Molnár Ferenc most sem okozott csalódást, a szórakozás mellé megkaptam a tőle megszokott pszichológiai mélységet is. Vajon, Te is, kedves olvasó/néző, felfedezed mindezt, szembe mersz-e nézni a saját ördögöddel, vagy számodra csak egy (újabb) vicces Molnár-darab marad?

JOLÁN Hát komoly dolog az élet? Boldogság, boldogtalanság azon múlik, hogy valaki öt perccel három előtt jön-e, vagy öt perccel három után.

Molnár Ferenc: Az ördög

In: Színművek

489 oldal (5 - 106. o.)

Európa Kiadó, 1999

Képek: Wikipedia

A MEK-ben PDF-ben is megtalálható

A bejegyzés megírásához felhasználtam Sárközi Mátyás Színház az egész világ és Györgyey Klára Molnár Ferenc (Magvető, 2001.) c. könyveiket.

Régi szokásomhoz híven A magyar dráma napjáról idén is megemlékezem a blogban. A kérdés csak az volt: mit válasszak mára? Mivel az elmúlt időszakban elég sok negatív olvasmány került a kezembe (többen most pihennek is), ezért mindenféleképpen egy vidám művet kerestem. Ekkor jutott eszembe a Gábor Andor színműveit tartalmazó kötetem, melyet szintén egy nyári akció során vettem sok évvel ezelőtt. Semmit nem olvastam még a szerzőtől, de ezek szerint nagyon jók voltak a megérzéseim, mert a Majd a Vica! nagyszerű olvasmánynak bizonyult.

Vica, Zozó, az ünnepelt és szeszélyes operett-primadonna éles nyelvű, őszinte és kedves komornája.

VICA Mer' mér ígérted? Mér' üzented a Mikárnéval? Csak mutatom, hogy te milyen
vagy! Még hozzám is, pedig engem szeretsz! Még velem is kimacskázol.
ZOZÓ Azér' szekírozlak, mer' szeretlek.
VICA De én azt nem bánom, én mégis vigyázok rád, amíg itt vagyok. Nem engedem, hogy szamárságokat csinálj!
ZOZÓ Te elfelejted, hogy te csak a cseléd vagy, nem a primadonna!
VICA (kedvesen) Na! Én is lehetnék!
(...)
ZOZÓ Vica, te tulajdonképpen sokat megengedsz magadnak.
VICA (kedvesen vállat von) Egy faluból gyöttünk fel. Neked se volt nagyobb batyud, mint nekem.
ZOZÓ Nekem volt egy darab szagos szappanom is!
VICA De tégedet akkor csak Szedlacsek Zsofkának híttak. Csak aztán lettél Szilasi Zozó. De az én nevem akkor is Levelesdi Leveles Viktória volt, mert a te apád csak olyan tót zsellér, az enyim magyar nemes.
ZOZÓ Jójójójó!

Ő az, aki elsimít minden nézeteltérést a színházi emberek (igazgató, librettista, komponista, versíró), Salaváry (hősszerelmes és Zozó egyik hódolója) és Zozó között.

Amikor a színésznőnek elege van a többiekből, csak elkiáltja magát:

Slussz! Majd a Vica!

Vica pedig jön, és mindent elintéz.

A dolog most azonban bonyolódik: Zozó rossz szokása, hogy esténként kevésbé elegáns öltözékben távozik a színházból, és így találkozott múlt héten egy báróval, aki komornának nézte. Zozónak megtetszett a félreértés, és nem árulta el a valódi kilétét. A báró a Tátrába hívta, amit a színésznő el is fogadott. Éppen indulni készül, amikor a lakásába betoppan egy kisebb küldöttség: a színesbőrű Mbele Dongó, Mc Linkoln tiszteletes és Brown Ábrahám ezredes. Utóbbi kettő, tanítványuk, a chicagói milliomos unatkozó fia, ifj. Pulitzer Árpád szórakoztatására kérnék fel a nemzet pacsirtáját.

Azonban azzal nincsenek tisztában, hogy az őket fogadó két hölgy közül melyik a színésznő és melyik a komorna. Zozó indulatosan fogadja az ajánlatukat, így ismét Vicára marad, hogy ezt a problémát is megoldja.

BROWN Úgy véltük, hogy kellő honorárium ellenében...
ZOZÓ Hallgasson! Nekem több pénzem van, mint a disznókirálynak! Nekem házam van és birtokom! És nem Csikágóban, vagy a holdban, hanem Csütörtökfalván. És ha az urakat most ki nem dobom, annak köszönjék, hogy idegenek. Slussz. Megyek a Tátrába. Ingyen!
BROWN Nem velünk?
ZOZÓ (a szemébe kacag) Nem!
LINKOLN Hát velünk ki jön?
ZOZÓ Majd a Vica!

A három felvonás alatt nagyon jól szórakoztam: volt itt humor, sok-sok szójáték (ifj. Pulitzer tanítói: Ébrehem és Linkoln), valóban vicces odamondások, és természetesen a végén Vica most is mindent elsimított. Sőt, azt is megtudtam, honnan indult a csikágói disznókirály, aki az egyik legrokonszenvesebb szereplője lett a darabnak.

Nagyon megkedveltem Vica őszinteségét és szókimondását, de neki is akadt még tanulnivalója, és egyszer egy olyan tanácsot adott Salavárynak, amelyen igencsak meglepődtem:

VICA (...) Ha a Zozó még egyszer azt mondja magának, hogy Salacz, akkor csördítsen oda.
SALAVÁRY Hova?
VICA Hát oda, ahol a Salacz kijött. Úgy kedvesen, gyöngédeden, de azér' mégis csípősen. Hogy a vér kiserkedjen a fogak közül! Majd meglátja, akkor milyen becsülete lesz a Zozónál!
SALAVÁRY Köszönöm, Vicám! Te aranyszájú szent Vica! Legközelebb megverem, gyöngédeden, kékre-zöldre... Mondd meg neki, hogy vége köztünk mindennek! Hogy sohase látom! Soha! Soha!

Én is szeretem a jó vicceket, de ez a tanács még véletlenül sem az, főleg nem vicces. Salaváry eredeti neve valóban Salacz, és Zozó előszeretettel hívja így, és mellette más hódolói is akadnak. Az a véleményem, ha Salaváry úr tisztelné önmagát, akkor Zozó sem bánna így vele. Teljesen mindegy, hogy valaki milyen korú, nemű, társadalmi helyzetű és milyen kapcsolatban van a másikkal, ill. másokkal (párkapcsolat, munkakapcsolat, baráti stb.), ha tiszteli önmagát, akkor mások is tisztelni fogják, mindegy, hogy hősszerelmes vagy csak egy hétköznapi ember. Erőszakkal nem megyünk semmire.

Hogy mit kaptam a három felvonás alatt? Remek kikapcsolódást, humort, fordulatokat (akkor is, ha ezek könnyen kitalálhatóak), egy kis izgalmat, nevetést és sok-sok mosolyt, egy olyan vígjátéktól, amelyet 1918-ban mutattak be, de a mai nap is bármelyik színpadon megállná a helyét (leszámítva Vica fenti tanácsát).

Biztos vagyok benne, hogy hamarosan folytatom az ismerkedést a kötetben található többi színművel is.

Gábor Andor: Majd a Vica!
In: Szépasszony
Színművek
806 o. (661-755. o.)
Európa Kiadó, 2010

806 o.

Mindannyiunknak megvannak azon kedvencei, melyeket szívesen leveszünk újra a polcról, akár minden évben. Nos, nálam az egyik ilyen mű a Játék a kastélyban, mely már évek óta megingathatatlanul őrzi helyét az újraolvasásaim között. És mi mást is választhattam volna egy hűvös őszi vasárnapon, amikor A Magyar Dráma Napjára kerestem drámát, ha nem ezt? ~~Ideje is volt már, hogy egy rendes bejegyzést szenteljek neki.~~

A helyszín egy délolasz tengerparti kastély, ahová éppen megérkezett a híres drámaíró páros, Gál és Turai pártfogoltjukkal, a fiatal zeneszerzővel, Ádámmal. Turai egy pillanatra sem tud elszakadni hivatásától, míg Gál az utazás alatti negatív eseményekkel hozakodik elő, a fülig szerelmes Ádám pedig boldogan ábrándozik a menyasszonyával, a színésznő Annie-val való viszontlátásról, aki a szomszéd szobát kapta meg, ám jelenleg a többi vendéggel egy hajón tartózkodik.

Az örök pesszimista Gál titkon megemlíti Turainak, hogy a vendégek neve között felfedezte a színész Almádyét, akihez Annie-t pályája elején gyengéd szálak fűztek.

TURAI Mi az?
GÁL Nem kellemes. Van egy hírem számodra. Nem kellemes.
TURAI Különös állat vagy te. Amint az ember öt percig jól érzi magát, mindjárt van valamid.
GÁL Várj, mindjárt lesz neked is valamid.
TURAI Na gyere, öregem. Rontsd el a kedvemet. Mi van?
GÁL Láttam egy nevet lent a portásnál. Megnéztem a nagy vendégkönyvet, hogy ki mindenki van itt. Cseppet sem kellemes.
TURAI Mit ijesztgetsz? Ki az?
GÁL Almády.
TURAI A színész?
GÁL Igen.
TURAI Itt a kastélyban?
GÁL Igen.
TURAI Ez tényleg kellemetlen.
GÁL Na látod.
TURAI Most örülsz?
GÁL Dehogy örülök. Én pesszimista vagyok, de fájdalom, tisztességes ember. Ez azt jelenti, hogy sohasem örülök, ha igazam van. Tény az, hogy Almády úr itt van.

A három férfi izgatottan várja a primadonna hazatérését, a lakájtól már a pezsgőt is megrendelték, azonban Annie hangja mellett Almádyé is áthallatszik, a beszélgetésük pedig felkavarja a várakozókat, a legjobban természetesen Ádámot.

GÁL Mit jelent ez a csend?
TURAI Csak ne vigyorogj, tévedsz. Ez nagyon erkölcsös csend. A bariton eltávozott.
GÁL És az angyal?
TURAI Lefeküdt aludni.
GÁL De előbb minket fektetett le. Két vállra. Alaposan. Rémes volt. Sima, gömbölyű, bársonyos, illatos! És még harapni is akart. Almády úr, mint felhőkarcoló és citrom.
TURAI A fiú most hol van?
GÁL Lefektettem. Pyramus most sír az ágyban, mint egy kis ötéves gyerek. "Óh fal, óh fal, kedves drága fal." (Szünet) Citrom! Hallatlan.
(...)
GÁL Bocsáss meg, akárhonnan nézem ezt a katasztrófát, mindenünnen te vagy az oka. Mi az ördögnek kellett ez a szoba, a hölgy mellett?
TURAI Én a legjobbat akartam.
GÁL Nem szabad a legjobbat akarni. Elég a jó is. Most itt az eredmény. Nincs menyasszony, nincs szerelem, nincs valcer, nincs operett, nincs primadonna. De viszont a kutya életben maradt, a kávé jó volt és a szobát megkaptuk. Na, minket jól kikészített ez a péntek.

De menthető-e a menthetetlen, vagy így ér véget a szerelem és egy sikeresnek ígérkező munkakapcsolat?

TURAI Mindenre van megoldás, csak meg kell találni.

Ha pedig ez egy olyan darabban hangzik el, melyet Molnár Ferenc jegyez, és melyben kollégái is főszerepet kapnak, biztosak lehetünk benne, hogy nem fogunk unatkozni, míg a harmadik felvonás végén utoljára legördül a függöny. Lesz itt csavar, humor, sziporkázó párbeszédek, színház, legédesebb titkárja ennek a világnak, Lajosok, bútorok, primőrök és szép hosszú francia nevek is.

Imádom az egész darabot, de ezúttal a legjobban a harmadik felvonáson szórakoztam. Maga az egész vígjáték tele van humorral, és bár a megoldhatatlannak tűnő probléma némi felhőt von rá, egy pillanatig sem unatkozunk közben, és bizonyos részeit egyszerűen nem lehet kibírni folyamatos vigyorgás, felvihogás, röhögés és egyéb, ezekhez hasonló hangok kiadása nélkül, ezért olvasása inkább otthon, a négy fal között ajánlott.

Nem véletlen, hogy nemcsak itthon, de külföldön is rendszeresen szerepel a színházak repertoárján.
Felesleges továbbragoznom, mert el kell olvasni és fel kell fedezni Molnár zsenialitását. Utána pedig folytatni az életmű megismerését, mert Molnár Ferenc nem csak A Pál utcai fiúk szerzője.

ALMÁDY Micsoda agyvelő!

Aki teheti, nézze meg színházban is, de a legzseniálisabb változata számomra az, amelyben Márkus László játszotta Turait. Ez az előadás korábban megnézhető volt a Youtube-on, de a videót sajnos eltávolították. Talán az M3 műsorra tűzi valamikor. Akkor mindenképpen érdemes időt szakítani rá, ugyanis eddig bármikor láttam, az volt az érzésem, mintha Molnár Márkus Lászlónak írta volna ezt a szerepet. De a többiekre (Zenthe Ferenc, Csernák János, Tóth Enikő és Lőte Attila) sem lehet panasz.

Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
PopulArt füzetek 111.
77 oldal
Interpopulart Kiadó, 1994

Jelenleg egyedül az Osiris Diákkönyvtár sorozatában szerezhető be a Liliommal és Az üvegcipővel egy kötetben. De legalább beszerezhető. A polcomon három kiadás is van belőle (ebből kettő egy-egy gyűjteményben, ebből az egyik az osirises, a másik az Európa Diákkönyvtárban megjelent A néma levente - Öt magyar dráma), de inkább három legyen, mint egy se. Időközben az osirises kiadást elajándékoztam. Én ezzel szoktam téríteni másokat.
A képen látható barack elég rozoga, de sajnos szeptember elején már csak ilyet sikerült szerezni.