A. A. Milne - Micimackó

Most, hogy kezdetét vette az új tanév, sokan látnak nap mint micimackós táskát vagy ruhát viselő gyerekeket. Valószínűleg ezek a gyerkőcök is így találkoznak először a világ legismertebb mackójával és barátaival, és csak később ismerik meg az eredeti történetüket, melyet Alan Alexander Milne mesélt kisfiának, Christopher Robinnak, majd jelentett meg 1926-ban.

Velem is hasonló volt a helyzet: óvodáskoromban karácsonyra kaptam egy Disney-mesekönyvet, amely épp a Micimackóval kezdődött. Majd néhány év múlva, minden vasárnap ott ültem a tévé előtt és vártam a rajzfilmet.

És ahogy elkezdtem most ezt a bejegyzést írni, eszembe jutott, hogy volt egy gyerekműsor is annak idején, a Micimackó Klub, amelynek nem sok köze volt az eredeti történethez, és a benne szereplő figura is Picimackó névre hallgatott.

Így számomra is Micimackó nagyon sokáig azonos volt a Disney-rajzfilmben látott mackóval, aztán megtudtam, hogy van másik (eredeti) könyvváltozata is. Sajnos annak idején a - szerintem nagyon szép - postabankos kiadásról lemaradtam, így csak 2005-ben bukkantam a könyvre bevásárlás közben a könyves állványon, és akkor már nem hagytam ott.

Ahogy a múltkori töltelékbejegyzésemben említettem, olykor az intellektuális sznoboknak is szükségük van könnyedebb olvasmányokra, ezért újra elővettem Micimackót és barátait. Ebben a kötetben a Micimackó mellett a Micimackó kuckója is helyet kapott, és amikor újra elkezdtem olvasni, nem is gondoltam, micsoda meglepetéseket tartogathat számomra egy gyerekkönyv.

A. A. Milne és fia, Christopher Robin a kisfiú első születésnapjára kapott játékokkal

Micimackó, Róbert Gida mackója és hű társa, akinek és barátainak tíz-tíz kalandjáról olvashatunk a két részben. Ő az a mackó, akivel mindig történik valami. A legjobban a mézet szereti, ami miatt nem egyszer bonyodalomba is keveredik, szeret énekelni és verseket költeni, és - bár Csekélyértelmű Medvebocs - a maga módján, mindig szívesen segít másokon.

Feltételezem, hogy a többiek is sokunk régi ismerősei közé tartoznak, akik ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint bármelyikünk. Malacka ijedős, és ezt igyekszik a többiek előtt titkolni; Füles zsémbes, a magát mindenkinél okosabbnak tartó Nyuszi és Bagoly, az újonnan érkező kengurumama, a gondoskodó Kanga és a játékos Zsebibaba, ill. a folyton ugrabugráló Tigris.

Ahogy mindenkivel, velük is történnek jó és rossz dolgok egyaránt, melyekből levonják a tanulságot. Van, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy tervezték, és van, hogy a természet szól közbe, és nekik kell megoldást keresniük, ahogyan Malacka is teszi, amikor kiönti az árvíz:

"Mostantól kezdve - gondolta - másvalaki törheti a fejét, hogy mi a teendő. Hinnem kell benne, hogy hamarosan történni fog valami, mert különben úszni volnék kénytelen, márpedig úszni nem tudok, tehát történnie kel valaminek. - Mélyen sóhajtott és hozzátette: - Bár itt volna Mackó - sokkal otthonosabban érezném magam."

Számomra tökéletes kikapcsolódást nyújtott, azonban egy-két fejezetben úgy éreztem, Milne nagyon izgalmas címet választott, ám a benne szereplő eseményt a fejezet végén néhány mondattal egyszerűen letudta, és több volt a körítés. Mindenesetre nagyon tetszett, hogy több szereplő is milyen bölcs gondolatokkal tud előrukkolni.

Micimackót mindenki, még saját maga is csak egy Csekélyértelmű Medvebocsnak tartja, de ha belegondolunk, nem is olyan buta mackó ő, hiszen azon is el szokott gondolkodni, milyen lehet másnak lenni, a sajátos gondolkodása (logikája) több problémát is megold, és valljuk be, ha nem is egy Keats vagy egy Shelley, de a költészethez is szükség van némi észre:

"Mert ez se könnyű feladat - mondta Micimackó magában, ahogy ott állt és nézte az elmúlt Otthont. - A zümmögés, a költészet... nem lehet ám ezeket csak úgy megkapni a boltban; inkább ők kerítenek bennünket a hatalmukba! Méghozzá elébük kell menni..."

Tudom, már születettek szakmai szemmel vélemények arról, hogy a szereplők milyen lelki zavarokkal küzdenek (ezekre nem is kerestem most rá), és olvasás közben nekem is feltűnt, hogy Micimackó bizony egy picit beképzelt, Nyuszi és Bagoly okoskodó, és Fülessel sem nem szívesen találkoznék naponta. Szegény annyira negatívan gondolkodik és olimpiát nyerhetne katasztrofizálásban. Azonban többször is nagyon jó gondolatai vannak, és ha változtatna a hozzáállásán , akkor a többiek is szívesebben lennének vele.

- (...) nem, nem azért tettem, amit tettem, csak azért, mert úgy érzem... hogy hasonló pillanatban mindenkinek meg kell tennie azt, ami erejétől és szerény képességeitől telik.

A legnagyobb meglepetést Malacka tartogatta a számomra: először felhúztam a szemöldököm, aztán már csak jókat nevettem rajta:

Aki nem olvasta: Tigris és Zsebibaba fennragadt egy magas fán, amely alatt Róbert Gida, Malacka, Micimackó és Füles próbálja kitalálni, hogyan tudnák lejuttatni őket. Végül Róbert Gidának jut eszébe a megoldás:

- Levetem a zubbonyomat, és mind a négyen tartani fogjuk az egyik sarkát, és akkor Tigris és Zsebibaba beleugorhatnak. A zubbony kicsit ugrálni fog velünk, egészen lágyan, kicsikét, és nem lesz semmi bajuk.
– Úgy van – mondta Füles. – Nekik nem lesz semmi bajuk. Jól jegyezed meg, Malacka, amit mondtam. Nekik nem lesz semmi bajuk.
De Malacka nem figyelt oda, úgy örült, hogy láthatja Róbert Gidát ingujjban. Csak egyszer látta így, mikor még fiatalabb volt, és egy este fél órával korábban kellett lefeküdnie – azóta sokszor gondolt rá, jól megnézte-e Róbert Gidát ingujjban. De Róbert Gida frissen levetette a zubbonyát, és Malacka most már odafigyelt Fülesre, boldogan és mosolyogva megfogta a zubbony rá eső sarkát Füles mellett, aki odasúgott neki.

Hogy ez nekem még sosem jutott eszembe, hogy Róbert Gidát elképzeljem ingujjban?! Miután a Disneynél lejártak a jogok, és már horrorváltozata is készült a Micimackónak, itt a nagyszerű lehetőség, hogy a romantikus regényírók is lecsapjanak a történetre, és tovább gondolják ezt az ingujjas dolgot.

Visszatérve az eredeti történethez, megtudtam, hogy a regényeket valójában Karinthy nővére, Emília fordította, mivel az író nem tudott angolul, így ő már csak a kapott szöveget dolgozta át, és a nővére tiszteletére kapta magyarul a Mici nevet Winnie-the-Pooh.

Azonban Karinthy is elkövetett egy hibát a fordításnál a Micimackó harmadik fejezetében:

Egy szép téli napon, amikor Malacka éppen a havat söpörte el a házuk elől, ahogy véletlenül lenéz az ágak közül, ott látja Micimackót.

Tehát Malacka a havat söpri a házuk előtt, majd hirtelen felkerül a fára, ahonnan lenéz és meglátja Micimackót.

Megkerestem az eredeti szövegben, és ezt bizony Karinthy elnézte:

One fine winter's day when Piglet was brushing away the snow in front of his house, he happened to look up, and there was Winnie-the-Pooh. (Egmont, 2000)

Malacka ráadásul a saját háza előtt (his house) söpri a havat, amelyen nem osztozik mással, és hóseprés közben nézett fel véletlenül a földről, szó sincs fáramászásról.

A Karinthy család - a baki ellenére - nagyszerű munkát végzett, mert a Micimackó szövege ma is szórakoztató, az egyik kedvenc szavam a tejfelező lett belőle, miután Róbert Gida felfedező útra indul, azonban Micimackó ezt tejfelezőnek érti és adja tovább. Ráadásul a tejfelező szóval is eljátszhatunk, mert megfelezhetjük a tejet, és felezhetjük, azaz fölözhetjük, sőt, akár tejfelt is vihetünk magunkkal az útra.

Micimackó és barátai népszerűsége az elmúlt közel száz év óta töretlen, és bízom benne, hogy a plüss Micimackót és egyéb kiegészítőket imádó gyerekek is megismerik az eredeti történetet, amely - bár itt-ott meglepő, ez valószínűleg nekik még nem fog feltűnni, - több alkalommal is jó választás lehet egy-egy estére.

- Te a legédesebb és legjobb Mackó vagy a világon - mondta Róbert Gida vigasztalóan.

~~Nekem pedig eszembe juttatta a legédesebb titkárt ezen a világon, hiszen mindjárt itt A magyar dráma napja.~~

A történet a Disney Stúdiónak köszönhetően számos változatot megért, és 2017-ben készült a Viszlát, Christopher Robin! c. film, mely a könyv születését és utóéletét meséli el. Még nem láttam, de ha Te igen, nyugodtan oszd meg róla a véleményed.