Melinda Gates 2019-ben megjelent könyvéről tavaly decemberig nem is hallottam, mígnem egy antikváriumban fel nem fedeztem. Belelapoztam, és mivel egyébként is érdekel a téma, megvettem. Ma már azt mondom, ez volt az egyik legjobb dolog, amiért 1000 Ft-ot kiadtam.
Miközben a könyvet olvastam, elvégeztem a LinkedIn Learningen a Foundations of Diversity, Equity, Inclusion, and Belonging és az Inclusive Mindset kurzusokat. Bátran ki merem jelenteni, hogy a néhány éve töretlen népszerűségnek örvendő fejlődési szemlélet mellett, az inkluzív szemléleté a jövő, vagyis mindenkit (gendertől, rassztól, vallástól, szexuális orientációtól, neurodiverzitástól és minden egyéb különbségtől függetlenül) elfogadunk és értékelünk, és biztosítjuk számára azt, amire szüksége van. Az equity szó a könyvben is szerepel, és a kurzusból megtanultam, azt jelenti, hogy mindenkinek azt adjuk, amire szüksége van. Másra van szüksége egy nőnek, mint egy férfinek, és másra egy szuperérzékenynek, mint egy nem szuperérzékenynek. (Egyébként az introverzió és az extroverzió is neurodiverzitásnak számít.)
Elöljáróban még elmondom, hogy a Mona Lisa mosolya és a Veszélyes kölykök a kedvenc filmjeim közé tartoznak, és néhány éve nagyon szerettem a kétévados, La Otra Mirada (angolul A Different View) c. spanyol sorozatot, melyben az 1920-as években egy új tanár, Teresa érkezik a sevillai bentlakásos lányiskolába, aki dohányzik, nadrágban jár és arra tanítja a lányokat, hogy többre képesek, mint a társadalmi elvárások.
Tudom, hogy Melinda és Bill Gates időközben elváltak, de a bejegyzésben továbbra is a férjezett nevén hivatkozom a szerzőre.
És azt is tudom, hogy nem minden férfi hímsoviniszta, így akinek nem inge, ne vegye magára, amit a következőkben olvas, ill. a nők között is vannak, akik irigykednek a másik nő sikereire, képességeire, és szeretnék visszahúzni, nehogy több legyen náluk.
Azzal is tisztában vagyok, hogy vannak emberek, akik felháborodva néznek egy-egy ilyen könyvre, hiszen: Már mindent lehet a nőknek is, akkor meg mit akarnak még mindig?, őket arra kérem, hogy gyakoroljuk egy kicsit az empátiát, azaz képzeld magad a következő bekezdés erejéig ezeknek a nőknek a helyébe, és utána ítélkezz. Köszönöm.
Figyelem, a következő felsorolás a nyugalom megzavarására alkalmas!
Jó állásod van, és miután délután befejezted a munkád, kezded az otthoni műszakot, melyért egyetlen fillért sem kapsz. Főzés, mosás (a mosógépbe sem mászik még bele a szennyes és a tiszta ruha sem jön ki automatikusan), vasalás, takarítás, bevásárlás, a gyerek(ek) kísérése (elhozni az óvodából, iskolából, ahová reggel is Te vitted el; orvoshoz, különórára vinni és hazahozni - akár autóval, akár tömegközlekedéssel, fürdetés, tanulás a gyerek(ek)kel, meseolvasás). A legjobb esetben a gyereke(i)d apja ebben-abban besegít, a legrosszabban mindez a Te dolgod. Az otthon töltött időd jó részére már megvan a feladatod, és nincs időd a hobbidra, elegendő pihenésre stb.
Ugyanazért a munkáért jóval kevesebb fizetést kapsz, mint a férfi kollégád.
Nem kapsz meg egy állást, mert nő vagy - úgyis elmész szülni, vagy nem néznék ki belőled, hogy képes vagy rá. Vagy éppen az alacsony önbizalmad miatt meg sem pályázod, pedig több kritériumnak is megfelelsz.
Egy fejlődő ország egyik eldugott kis falujában élsz a szüleiddel, és mivel lánynak születtél, csak egy újabb kenyérpusztító vagy, így amint lehet, a családod igyekszik férjet találni Neked, és ebbe nincs beleszólásod.
Ha hozományt is adni kell Veled, a családod igyekszik minél hamarabb túladni rajtad, mert így kisebb összeget kell fizetniük a leendő férjednek. Vagy az is lehet, hogy gyermekmenyasszony vagy, így a Nálad idősebb férjed fizet a szüleidnek.
Egy kunyhóban laksz a szüleiddel, a testvéreiddel, esetleg még a nagyszüleiddel is. Olyanról, hogy az otthonotokban fürdőszoba, wc, áram, víz, gáz (sem palackos, sem vezetékes), internet van, még nem is hallottál, mert a környezetedben sincs senkinek, nem is ismerik. Ha vízre van szükséged, 20 kilométert gyalogolhatsz érte és cipelheted haza.
Kb. 13 évesen, de talán már egészen kislányként (5-6 évesen) megcsonkítják a nemi szerved az egész falu asszonyainak szeme láttára, hogy felkészítsenek a házasságra. Mindezt lehet, egy rozsdás késsel, fertőtlenítő és érzéstelenítés nélkül, mivel nem is tudják, mi az. Jó esetben elájulsz a fájdalomtól és néhány hét múlva meggyógyulsz. Rosszabb esetben fertőzést kapsz és meghalsz.
Iskolába jársz, de a közösségedben ezt nem nézik jó szemmel, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt lehetetlenné tegyék. Elrabolnak, vagy éppen felrobbantják az iskolád.
Nagyon jó képességű kislány vagy, azonban iskola után be kell segítened a házimunkában, így kevesebb időd van a tanulásra, mint a fiútestvérednek, és mivel nincs a házatokban áram, így sötétedés után nem biztos, hogy tudsz tanulni.
Egyik nap érted mennek az iskolába, vagy éppen otthon közlik, hogy vendégség lesz, és ott tudod meg, hogy a Te esküvőd. Az ajtókat bezárták, és hozzáadnak egy Nálad idősebb férfihoz, akit akkor látsz először és elvisz egy ismeretlen faluba, fogalmad sincs, hova. Életed hátralévő részében pedig úgy élsz, mint Cyrus Trask és a második felesége, az akkor 17 éves Alice, John Steinbeck az Édentől keletre c. regényében (rendben, a regényben Cyrus udvarol Alice-nek, mielőtt elveszi, Adam Cyrus kisfia):
Cyrusnak szüksége volt asszonyra, hogy Adam gondját viselje. Szüksége volt valakire, hogy főzzön, és ellássa a háztartást, márpedig egy cseléd pénzbe kerül. Erős férfi lévén, szüksége volt egy asszony testére is, ami szintén pénzbe kerül - hacsak nem veszi feleségül. Két hét leforgása alatt Cyrus megkérte, elvette, ágyba dugta és teherbe ejtette a lányt. (Első rész. Harmadik fejezet 1.)
Magyarán nem vagy több egy ágyasnál, aki egyben ingyencseléd is.
Teljesen természetes, hogy a férjed megerőszakol és/vagy megver. Miért verhet meg? Mert az engedélye nélkül elhagytad a házatokat. Együtt elmentetek valahova, és az engedélye nélkül megszólaltál.
Nincs beleszólásod abba, hogy szeretnél-e gyereket és mikor, így akár már 13-14 évesen teherbe esel, miközben még a tested is fejlődésben van. Kórház nincs a közelben, ahogy orvos, ápoló vagy szülésznő sem. Ha mégis, kilométereket kell gyalogolnod, hogy egészségügyi ellátáshoz juss Te vagy a gyereked. A családtervezésről és a fogamzásgátlásról szintén sosem hallottál. Vagy, mire a kórházba érsz, már elfogyott az injekció.
Ha pedig beteg a gyereked és kórházba kell vinni, az apósod és az anyósod nem enged el, mert ki fog akkor főzni rájuk?
Emlékszel, Mrs. Bennetre, amikor a Büszkeség és balítéletben folyton azzal fenyegeti a családját, ha Mr. Bennet meghal, Collinsék majd kikergetik őket a házból? A regényben (és az adaptációkban) viccesnek tűnik, azonban vannak még országok, ahol sem a feleség, sem a lánygyermekek nem örökölnek semmit, ha mégis, kevesebbet, mint a fiúk.
Ha pedig valamilyen okból egyedül maradtál a gyereke(id)del, az egyetlen lehetőség, hogy pénzt szerezhess, ha szexmunkásnak állsz.
És még nem soroltam fel mindent, amivel akár a fejlett, akár a fejlődő országokban élő nők nap mint nap szembesülnek. Még mindig azt gondolod, hogy csak hiszti az egész?
Melinda Gates kilenc fejezetben mesél arról, hogyan vált immáron a hivatásává a nők felszabadításának segítése, önmagáról (természetesen tisztában van azzal, hogy azok a problémák, amikkel ő bármikor is szembesült, nem egyediek, és vannak, akik sokkal súlyosabbakkal kell, hogy nap mint nap megküzdjenek), a tapasztalatairól és az előzőekben felsorolt témákban a sikertörténetek mellett számos szomorúan végződőt is megoszt.
A nők jogainak védelmére irányuló tevékenységem a családtervezéssel kezdődött. Később aztán más ügyekben is szót emeltem. Hamarosan rá kellett jönnöm - ugyanis elárulták nekem -, hogy az nem elég, ha a családtervezés ügyében vagy akármelyik felsorolt ügyben felemelem a szavam. Maguknak a nőknek az érdekeit kell képviselnem. Gyorsan beláttam: ha elérjük valaha, hogy egyenlők legyünk a férfiakkal, az biztosan nem úgy fog bekövetkezni, hogy fokozatosan megszerezzük a minket megillető jogokat, hanem úgy, hogy felszabadítjuk magunkat.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy könnyű volt Melindának Bill Gates feleségeként. Tény, hogy olyan családba született, ahol támogatták a tanulmányait, és az alap- és mesterdiplomájának köszönhetően került a Microsofthoz, ahol csak később ismerkedett meg Bill Gates-cel.
2001-ben született meg a kettejük nevét viselő alapítvány, ahol Melinda szerepe lett a meghatározóbb. Már korábban is érdekelte a szegény országokban élők sorsa, hogyan könnyíthetne a helyzetükön, így az alapítvány segítségével először a csecsemő- és gyermekhalandóság csökkentésének elősegítése mellett döntöttek. Ahogy azonban elkezdtek a témával foglalkozni, újabbak és újabbak bukkantak fel, és kiderült, hogy ezek összefüggenek. Ha segíteni szeretne a fejlődő országokban élőkön, nem hunyhat szemet egyik probléma fölött sem, legyen szó a családtervezésről, a lányok oktatásáról, a gyermekházasságokról, a fizetetlen munkáról, a nemi sztereotípiákról (nők a mezőgazdaságban és a munkahelyen) vagy a szexmunkásokról.
Az utazásai során fontos dolgot fedezett fel: azok a nők, akikkel találkozott csupán egy dologra vágynak: hogy valaki meghallgassa őket, hogy meséljenek valakinek az életükről. Mert ezek a nők is azt szeretnék, hogy a gyerekeiknek jobb legyen, ám olyan helyre születtek, ahol nincsenek meg az eszközeik ahhoz, hogy ezt megtehessék. Vagy éppen megtagadják tőlük, esetleg sosem hallottak arról, hogy másként is élhetnének.
Az útjai nem felületesek voltak, ahol eltöltött egy-két órát a szegények között, aztán szépen hazament, hanem volt, hogy napokig együtt élt egy-egy családdal, hogy valóban belelásson az életükbe, és nem egyszer valamelyik gyerekét is magával vitte, amikor már nagyobbak voltak.
 |
| Melinda Gates Rampur Bhuligadhában, Indiában |
A fizetetlen munkáról szóló fejezetben jutott eszembe, hogy mindezt nemcsak a fejlődő országokban használják ki (lásd a fentebb említett példát, hogy az anya nem kísérheti el a beteg gyermekét, akinek a sok kilométerre távoli kórházban tudják csak megmenteni az életét, mert ki főz az anyósára és az apósára?). Orvos-Tóth Noémi is írja az Örökölt sorsban és Susan Davis is az Érzelmi rugalmasságban, hogy hány gyerek kénytelen lemondani egy jobb állásról vagy éppen az álmairól, mert a családja ezt követeli meg tőle. Hozzáteszem, főleg a lányoktól, hiszen az a kimondott-kimondatlan társadalmi elvárás, ha az egyik vagy mindkét szülő beteg lesz, akkor a lánynak kell gondoskodnia róla. Mert a lányok olyan kis gondoskodók, már így nevelik őket. Csakhogy azt nem kérdezik meg a lánytól, hogy tényleg ezt akarod? Arról nem is beszélve, ha a szülővel/szülőkkel marad, nincs lehetősége munkát vállalni és magasabb jövedelmet szerezni. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Ha pedig ellentmond, és elmegy, nemcsak a családja, de a környezete számára is ő a szívtelen és hálátlan szuka.
Nagyon meglepett, hogy még az igazán fejlett és boldog országokban is a nők több ingyenmunkát végeznek, mint a férfiak. Melinda Gates azt is - nagyon okosan - megemlíti, hogy a különböző összetételű háztartások (egyszülős, kétszülős, azonos nemű szülők, ahol a nagyszülők is a családdal élnek) esetében másként alakul a helyzet, másként oszlik vagy lehetne elosztani a házimunkát.
Két éve láttam Maria Elena Badillo videóját, aki egy kolumbiai bevásárlóközpontban tartott előadást nőknek Aprende a amarte y recupera tu poder interior (Tanuld meg szeretni magad és visszakapod a belső erőd) címmel, amelyben ugyanarra az egyik fontos dologra hívta fel a résztvevők figyelmét, mint Melinda Gates a könyvében. A családi asztalnál a férfiak helyet foglalnak, a nők sürögnek-forognak, ki-behordják az ételt, cserélik a tányérokat, és csak utoljára ülnek le enni. Maria pedig kimondott egy nagyon fontos mondatot, amin már akkor elgondolkodtam: EL AMOR DE MI VIDA SOY YO (Életem Szerelme Én Vagyok). Ez így első hallásra-látásra nagyon furcsán és egoistán hangzik, és amikor más nőknek is elmondtam, csak néztek és nem értették.
Ki az az ember, aki életed végéig Veled van? Te! Mert mindenki más elhagyhat, meghalhat, elköltözhet. Kiegészíteném még azzal (ezt már nem emlékszem, kitől hallottam, de többen is mondták): ha a nő rendben van, mindenki rendben van. Mindjárt megérted az idézet után:
A gyűlés végeztével egyenként is alkalmam nyílt megismerkedni az emberekkel. Alig várták, hogy elmondhassák, mennyire megváltozott az életük. A nők hangsúlyozták, hogy a férfiak is egyre inkább részt vesznek azoknak a háztartási munkáknak az elvégzésében, amelyeket korábban a nők feladatának tartottak: fát gyűjtenek, gondoskodnak a gyerekekről, vizet hordanak. Szerettem volna a férfiakat is megkérdezni, mi vette rá őket a változtatásra, hiszen a régi szokásrend látszólag nekik kedvezett:- Miért jó magának, hogy maga hozza a vizet a kútról? - kérdeztem a férfit, akivel már jó ideje beszélgettünk.- Nehéz munka. A férfiak erősebbek, könnyebben elvégzik. Nem akarom, hogy a feleségem állandóan fáradt legyen. A mi asszonyaink folyton fáradtak, de az én feleségem nem az; azóta sokkal vidámabb, és a házasságunk is boldogabb.Ezt a történetet sokfelé elmeséltem a világban, és mindig nagy nevetéssel fogadták.
Valószínűleg az én humorérzékemmel lehet a probléma, mert egyáltalán nem tartom viccesnek ezt a történetet, inkább örülök, hogy a férfiak felismerték, mennyi terhet tettek a nőkre időtlen idők óta. Tehát, ha a nő segítséget kap, könnyítenek a napi teendőin, mindenki jól jár, függetlenül attól, a világ mely részén él. Több ideje és energiája marad mindenre és mindenkire.
A rengeteg felmerülő kérdés és téma között kiderül, hogy a különböző csoportokban, közösségekben a diverzitás számos előnnyel jár, legyen szó akár csak a nők, vagy más kultúrából érkezők bevonásáról. Miért? Mert az újonnan érkezett, akár egyetlen más tag, új nézőpontot, információt, tudást hoz magával, felhívja a figyelmet valamire, ami fölött a többiek eddig elsiklottak vagy nem is gondoltak rá, és ebből a csoport/közösség csak profitálhat. Már egyetlen nő jelenléte a férfiak között pozitív hatással bír.
A szeretet a legnagyobb erő, amely képes megváltoztatni a világot, még ha az erejét sokan alá is becsülik.
Melinda Gates ezt követően - micsoda meglepetés - csupa szuperérzékenyt (Teréz anya, Albert Schweitzer, Mahatma Gandhi, Dorothy Day, Desmund Tutu és Martin Luther King) sorol fel (persze, ő ezt nem említi, talán nem is tudja), akik a társadalmi igazságosságért küzdöttek, és felteszi a kérdést: a mai politikusjelöltek miért nem beszélnek a szeretetről? Mert a mai kultúránk nem tud vele mit kezdeni.
Ez már az én véleményem: ha szeretsz valakit (nem romantikus értelemben), vagyis elfogadod olyannak, amilyen, akkor nem gyűlölöd, nem rekeszted ki, hanem szeretnéd megérteni.
Később fel is teszi a kérdést: Mikor gyűlölik meg a férfiak a nőket? (Természetesen most a nem diszfunkcionális családokban felnőttekre gondolok, bár nem minden ilyen családban felnövő gyűlöli meg a nőket azért, mert pl. narcisztikus volt az anyja.)
A könyvben olyan további témák is terítékre kerülnek, mint a vallás (ő maga is gyakorló katolikus), a különböző tradíciók, a technológia (lévén a szerző is ebben a szakmában kezdte pályáját és mai is szívügyének tekinti, hogy minél több nő dolgozzon ezen a területen is) és a mesterséges intelligencia, a női és férfi foglalkozások, ill. a jogalkotás.
Ezt a könyvet nem csak Melinda Gates, az Élet is írta. Míg olvastam és utána is számos gondolat jutott eszembe, melyekről még hosszasan írhatnék.
Melinda Gates felvállalja a sebezhetőségét, őszintén és alázattal ír nemcsak a munkájáról, az őt ért kritikákról, kudarcokról, hanem mindazokról, akiktől a legtöbbet tanulta. A könyve mindannyiunk számára elgondolkodtató és számtalan kérdést felvető olvasmány, és egyben egy hatalmas utazás is az érzelmi hullámvasúton. Az egyik pillanatban csak néztem magam elé a döbbenettől, aztán a könnyeimet töröltem, majd bólogattam, aztán örömmel töltött el egy-egy sikertörténet.
Melinda Gates a könyvből származó bevételt azoknak az alapítványoknak a javára ajánlja fel, akikről a fejezetekben is szó esik. Bár én ehhez nem járultam hozzá decemberben, azért bízom benne, hogy ezzel a bejegyzésemmel sikerül legalább egy-két ember figyelmét felhívnom rá. Főleg azokét, akik eddig csak az öklüket rázták a női egyenjogúság és a feminizmus szavak hallatán, és ha rászánták az időt, és végigolvasták ezt a bejegyzést (amiért nagyon hálás vagyok), egy kicsit elgondolkodnak rajta, és talán leteszik az öklüket és nem szajkózzák ismét az eddigi nézeteiket. Aztán ki tudja, lehet, legközelebb egy hasonlóan gondolkodó társuk figyelmébe ajánlják a könyvet. Legyen így.
"Mi az, amit a jelen állapotodban jobban ismersz és értesz, mint korábban?" Hasznosnak tartom ezt a kérdést, mert a megválaszolása lehetővé teszi, hogy felmérjük, mennyit tanultunk, miben léptünk előre. A bölcsesség nem az ismeretek halmozásából, hanem a nagy összefüggések megértéséből fakad. Barátainknak és partnereinknek köszönhetően, akik előttem jártak az úton, ma már világosan látom, hogy a szegénység és a betegség mellett az anyagi, jogi és kulturális korlátok azok, amelyek megakadályozzák a nőket abban, hogy elhiggyék, sok mindent tehetnek magukért és gyermekeik boldogulásáért.
A magyar kiadás néhány helyen kritikán aluli: nem részletezem az állandóan ismétlődő helyesírási hibákat, de a munkainterjú, a munkaajánlat és a meginterjúvolt szavak senkinek sem tűntek fel, nem is beszélve az úgyhogy és az úgy, hogy közötti különbségről, akiknek a keze között átfutott? A Kérj, és megadatikot én Kérd, és megadatik formában ismerem.
Melinda Gates: A nő helye
Változtassuk meg a világot a nők erejével!
Eredeti cím: The Moment of Lift - How Empowering Women Changes the World
Fordította: Getto Katalin
298 oldal
Bookline Könyvek, 2019
3999 Ft
.jpg)
Bejegyzések
0 hozzászólás