Heltai Jenő - A Tündérlaki lányok

Minden évben izgalmas számomra A magyar dráma napjára olvasmányt választani a blogba. Ilyenkor, lehetőségként, előkerülnek a korábban olvasottak és a még felfedezésre váró színművek egyaránt.

Idén Heltai Jenőtől A Tündérlaki lányokra esett a választásom, melyet sok-sok évvel ezelőtt színházban is láttam, majd később vadásztam a drámára is, melyet ebben a gyönyörű kiadásban sikerült is beszereznem és elolvasnom végül.

Néhány napja ismét tudtam, hogy megérdemel ez a darab egy bejegyzést, és már az első oldalakon éreztem, hogy jól döntöttem.

Budapesten járunk, a boldog békeidőkben, nyáron. Özvegy Bergné négy lányával él egy lakásban, és mióta - öt éve - megözvegyült, a most 24 éves Boriska lett a családfenntartó. A fiatal lány színésznőként keresi a kenyerét, mellette az 50 éves és nemrégiben bárói rangra emelkedett bankár szeretője.

Olgát így sikerült taníttatni, aki mindennap várja a kinevezését, hogy végre ő is hozzájárulhasson a családi kasszához.

Mancinak a fővárosi tornatanár, Petrencey Gáspár udvarol, aki meg is kéri a lányt, aki örömmel igent mond neki. Csakhogy van egy kis bökkenő: a vőlegénynek úgy is mint tornatanárnak és úgy is mint magánembernek, bizony adósságai vannak, ráadásul az új párnak bútorra is szüksége lenne, amit csekély 30.000 koronából megoldhatnának - Boriska segítségével.

A legkisebb lánnyal, a 16 éves Sárival nem is törődnek, zongorázni küldik, holott ő már nem az a kislány, aki egykoron volt, amikor a család a jelenlegi életkörülményeit választotta. Felfigyel erre a báró is, aki felfedezi a hasonlóságot Sári és legidősebb nővére között.

A BÁRÓ: Most vettem észre, hogy már nem is olyan kicsi. Ezt mondtam meg neki...
BORISKA: Rosszul tette. Nekünk kislány marad, amíg... amíg lehet. Sok a hiba bennünk... a mama kicsit könnyelmű, Olga egy kicsit rideg, Manci egy kicsit önző, én pedig... magamról nem is beszélek. De mihelyt Sáriról van szó, mindannyian becsületesek vagyunk. Őrá pazaroljuk minden gyöngédségünket, minden féltésünkkel őt őrizzük, hogy az élet sok szennyéből, szomorúságából és nyomorából semmi se jusson neki. Egyszer úgyis meg fogja tudni mindazt, amit eltitkolunk előtte, mennél később tudja meg, annál jobb neki is, nekünk is.

A családhoz tartozik, az őket rendszeresen látogató Malvin néni is, a lányok nagynénje, aki manikűrözésből él, ebből fizeti a házbért, a kiadásait és a férje különböző adósságait, aki kártyázik és lóversenyre jár.

És ha mindez nem lenne még elég, Boriskába szerelmes a szegény lírai költő, Pázmán Sándor, aki szeretné elvenni a lányt, hogy új életet kezdhessen vele. Boriska elgondolkodik Pázmán ajánlatán, és rájön, hogy a családja eddig csak kihasználta. Teljesen természetes volt számukra, hogy ő feláldozza magát, hogy a többieknek ne kelljen, élhessenek tovább úgy, ahogy eddig. Ha pedig némi protekcióra, segítségre van szükségük, akkor Boriskán keresztül a báróhoz fordulhatnak. Így gondolja ezt az immáron vőlegénnyé avanzsált Petrencey is, akinek szintén lenne egy kérése hozzá.

PÁZMÁN: Nem titok, hogy szerelmes vagyok, de...
BERGNÉ: Miattam lehet olyan szerelmes, amilyen akar. Nem az a baj, hanem az, hogy Boriska is szereti magát! Ez ellen pedig, mint gondos anyának, tiltakoznom kell...
PÁZMÁN: Tiltakozni? Lányának boldogsága ellen?
BERGNÉ: Az én lányom boldogsága az, hogy nyugodtan és elégedetten él, nincs semmi gondja, ötszobás, kényelmes lakása van, finom ruhában jár, és tud gondoskodni azokról, akiket mindennél jobban szeret...
PÁZMÁN: És Boriska? Mindig csak az önök boldogságával törődjék, a magáéval soha?

Heltai Jenő a számos humoros párbeszéd közé fontos kérdéseket, mondanivalót rejtett el. Míg az átlagnéző/olvasó jól szórakozik a szellemes replikákon, ill. az érzelmesebb részeken, a szemfüles olvasó/néző felfedezi ezeket és együtt gondolkodik Boriskával és bízik benne, hogy a lány a talpára áll. De mi lesz a többiekkel? Élhetnek-e ilyen áron tovább Tündérlaki lányokként (ahogy magukat színháziasan nevezik) a Tündérlaki lányok?

PÁZMÁN: Álmodoznia és szenvednie csak a költőnek szabad, neki is csak azért, mert ez a kenyere. Nekem például a boldogtalan szerelem évenkint három-négyezer koronát jövedelmez. Az idén szerencsém van, olyan boldogtalan vagyok, hogy legalább tízezret fogok keresni. Ha ez a szerelem sokáig tart, milliomos leszek...

Természetesen minden kérdésre választ kapunk, miközben együtt örülhetünk vagy szomorkodhatunk

a szereplőkkel. Heltai Jenő ebben a meseszerű, háromfelvonásos történetben mesél a női önfeláldozásról és elgondolkodtat arról, ki is az igazán erkölcstelen a Berg családban?

A darab mai szemmel olvasva/nézve is szórakoztató és ugyanolyan fontos mondanivalóval bír, mint 110 éve, az első bemutató alkalmával.

Nagyon szép az Unikornis kiadása, és egyetlen negatívumként csupán azt jegyzem meg, hogy a kötet végén a Hegyi Katalin utószavát jóval kisebb betűmérettel nyomtatták. Egyébként a könyv lapjai ugyanolyan szépek (látszik, hogy minőségi papírra nyomtatták, nem mint sok kiadó a későbbiekben és manapság is teszi - tisztelet most is a kivételnek), mint 1994-ben lehettek. Minden dráma címlapját Sárkány Győző grafikája díszíti.