Henrik Ibsen - Nóra

Henrik Ibsen 1879-ben keletkezett, talán legismertebb drámája egészen mostanáig a hiányosságaim közé tartozott. Régóta terveztem, hogy végre elolvasom, míg nemrég ezzel a drámával álmodtam, és tudtam, itt az ideje végre megismerkedni vele.

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!!!

Karácsony napján Nóra, Torvald Helmer ügyvéd felesége és három kisgyerek édesanyja, boldogan és csomagokkal megrakodva érkezik haza. Titokban mandulás csókot nassol, mivel a férje ellenzi. Helmert nemrég nevezték ki a Részvénybank igazgatójának, így az új évet már ebben a pozícióban kezdi, és végre a házaspár anyagi gondjai is megoldódni látszanak.

Ekkor vendég érkezik hozzájuk, Nóra egy régi ismerőse, Krisztina, aki három éve megözvegyült, és most munkát keresni jött a városba. Nóra boldogan meséli neki, hogy annak idején sikerült egy nagyobb összeget előteremtenie, hogy a férjével délre utazhassanak, aki akkoriban csak így nyerhette vissza az egészségét, míg az apja ekkoriban hunyt el.

Csak annyit tudunk meg, hogy Nóra kölcsön kapta az összeget, amit azóta is folyamatosan törleszt, és titokban, a saját kiadásaiból csippent le, ill. másolást vállalt.

Nóra a férje figyelmébe ajánlja Krisztinát, aki kiváló munkaerő lenne a számára, azonban később ez okozza a bonyodalmat. A nő ugyanis Krogstad ügyvéd állását kapná meg, aki annak idején a pénzt adta Nórának. Ez még nem is lenne akkora baj, azonban Nóra az ügyvéd által írt szerződésre aláhamisította az apja aláírását, és a dátum is az apja halála utáni harmadik napként szerepel az iraton.

Nóra mindezt jóhiszeműen tette, hogy ne kelljen az apjának elküldeni, és a férjével mielőbb útnak indulhassanak. Azonban bogarat tesznek a fülébe, miszerint - általában - az anya az, aki megmérgezi a gyerekei személyiségét, ő kezdi el már gyerekkorukban rossz útra terelni őket.

Nóra kétségbe esik, de bízik a csodában, hogy Krogstad mégsem fogja megzsarolni, de legalábbis a férje nem olvassa el az ügyvéd levelét, miután mégis felmond neki. Segítséget régi barátjuktól, Rank doktortól remélt, de rá sem számíthat.

NÓRA Most már semmit sem tehet értem. Különben sincs szükségem semmi segítségre. Puszta képzelődés az egész, majd meglátja. Bizonyosan az.

Nóra élete a dráma néhány napja előtt alaposan a feje tetejére áll, és az utolsó jelenetekben döntésre jut. Valójában öntudatra ébred.

Babaház az 1700-as évekből

Már az Első felvonásban meglepett, hogy a férje ennyire tiltja az édességtől, aztán kiderül, hogy azért, mert elromlik a foga. Úgy bánik vele, mint egy gyerekkel. Helmer az a típusú férfi, aki egy kirakatnak állítja be az életét ~~(ma biztosan mindennap posztolna valamit arról, hogy milyen sikeres és boldog egyszerre)~~, és ehhez a különböző tételeket előteremti. Legyen pozíciója: előbb ügyvéd volt, most végre igazgató lesz, amely az anyagi helyzetüket is rendezi. Csakhogy Krogstad az útjában áll, mivel ő az egyetlen, aki tegezi, és ez Helmert kínosan érinti, így Krogstadnak mennie kell. A tökéletes képhez szükség van egy feleségre is, aki bájos, kedves, szép és könnyen befolyásolható: Nóra tökéletes erre a szerepre, hiszen mindent úgy tesz, ahogy a férje kívánja.

Csakhogy Nóra, miután a férje tudomást szerez a bűnéről, rájön, hogy a férfi nem az, akinek nyolc évig hitte. Az asszony rádöbben, hogy ő csak egy bábu a férje szemében, egy kismadár a kalitkában, akinek eddig mindig valaki megmondta, hogy mit tegyen, mert az a javát szolgálta. Csak a legfontosabbat nem kérdezte meg tőle soha senki: hogy ő mit akar. A házassága előtt az apja bánt így vele, nyolc éve pedig Helmer. Ahogyan ma is rengeteg nővel teszik ugyanezt, legyen szó a családjáról, a férjéről vagy épp a társadalomról, ahogy Melinda Gates A nő helye c. könyvében is megírta.

HELMER Elhagyni az otthonod, férjed, gyermekeidet! Nem gondolsz rá, az emberek mit mondanak.
NÓRA Erre nem lehetek tekintettel. Én csak azt tudom, hogy erre van szükségem.
HELMER Ez vérlázító! Meg tudnád tagadni legszentebb kötelességeidet?
NÓRA Mit tartasz te az én legszentebb kötelességeimnek?
HELMER S ezt én mondjam meg! Nincsenek kötelességeid a férjeddel, gyermekeiddel szemben?
NÓRA Más ugyanilyen szent kötelességeim is vannak.
HELMER Nincsenek... Miféle kötelességek volnának azok?
NÓRA A kötelességeim önmagammal szemben.
HELMER Legelsősorban is feleség s anya vagy.
NÓRA Nem hiszem többé. Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, éppúgy, mint te - vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek. Jól tudom, hogy a legtöbben neked adnak igazat, Torvald; valami olyasmi van a könyvekben is. De én nem törődhetek vele tovább, hogy a többség mit mond, s mi van a könyvekben. Magamnak kell a dolgokat átgondolnom s tisztába jönnöm velük.

De ha egy kicsit szélesítjük a perspektívát, nemcsak a nőkre vonatkoztathatjuk a dráma mondanivalóját, hanem gendertől függetlenül bármelyikünkre. Mert valószínűleg mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor valaki (családtag, rokon, barát, ismerős, megmondó ember, bárki) biztosan tudta, mi a jó nekünk, mit válasszunk, mi való nekünk, csak éppen a véleményünket nem kérdezte meg róla. Vagy elég szétnéznünk a közösségi oldalakon, tele vannak megmondó emberekkel, akik megmondják a tutit.

Velem is többször megtörtént, hogy ismerős és ismeretlen önjelölt tanácsadók rám projektálták a saját vágyaikat, elképzeléseiket, hogy mit kellene tennem, milyennek kellene lennem, és volt, hogy egynek bedőltem (bár az intuícióm többször is tiltakozott), de még időben rájöttem, hogy rosszul tettem és eljöttem. Ez egy rosszul megválasztott munkahely volt, tehát egy kicsit más, mint a Nóra helyzete.

Vannak, akik elítélik az asszonyt, amiért a gyerekeit is otthagyja. Abban a néhány percben, míg a gyerekek is jelen vannak, megállapíthatjuk, hogy Nóra jó anya, odafigyel rájuk, szereti őket. Abból a szempontból viszont tökéletesen megértem, hogy egy ilyen helyzetben, amikor valaki szeretné megérteni önmagát, szeretne rájönni, ki is ő valójában és mi teszi őt boldoggá, lehetőleg egyedül kell lennie.

Henrik Ibsen drámájának mondanivalója ma is aktuális. Mi is a babaházunkban élünk tovább babaként, vagy ki merünk lépni belőle, és szembe merünk-e nézni azzal, kik is vagyunk valójában, mit is akarunk igazán? Természetesen, tisztában vagyok vele, hogy ezt nem minden olvasó/néző érti meg, mivel ehhez szükség van bizonyos szintű tudatosságra. Mindenesetre, a saját példámból tudom, hogy bármennyire elítél(het)ik mások egy-egy ilyen választásunkat, az egyik legjobb dolog lehet az életünkben, ha meg merjük tenni.

Ezt hallottam már több, traumával foglalkozó szakértőtől is, pl. Dr. Máté Gábortól is, hogy a gyógyulás kulcsa az önazonosság, míg Szendi Gábor azt írja az Értelmes szenvedés: a boldogság c. könyvében, hogy akkor leszünk valóban boldogok, ha a saját életünket éljük.

A dráma 2019-ben, Kúnos László új fordításában az eredeti, Babaház címmel jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában.