Ezek egyike Andrew O'Hagan regénye is, mely 2010-ben jelent meg, én pedig három évvel később, egy nyári akció keretében szereztem be mint kutyás könyvet.
Az talán már kevésbé ismert, hogy Marilyn nagyon szerette az állatokat, főleg a kutyákat, és élete utolsó két évében egy kis szőrös társa is volt, egy máltai terrier, Maf személyében.
Andrew O 'Hagan Maf szemszögéből mutatja be az 1960 és 1962 közötti időszakot. Marilyn ekkor már külön élt a férjéről, Arthur Millertől és mély depresszióban szenvedett. A legjobb pedig, ami ekkor történhetett vele, hogy 1960-ban, Frank Sinatra megajándékozta Maffal, teljes nevén Maffia mókussal (Maffia Honey).
Maf nem egyszerű öleb. Egészen a tengerentúlról, és nem is akármilyen környezetből és akárkivel érkezett Amerikába. Erről szándékosan nem árulok el többet, mert minden kiderül a regény első fejezeteiből.
A kis szőrgombóc rendkívül intelligens és művelt, mellesleg trockista, szeret utazni és amint Sinatra elviszi Marilynhez, Maf rögtön tudja: ilyen gazdára várt.
Eme kezdeti időszakban bárhová vetett is az élet, tudtam, hogy ottlétem merőben ideiglenes: a sorsos társamat vártam, vagyis a gazdámat, ahogy az emberek nevezik. Minden valamire való kalandor tisztában van vele, hogy a kalandok javát a várakozás, a figyelem és a hibákból való tanulás alkotja. A valódi, nagy feladatok mindig azok, amik még előttünk állnak.
Senkit nem láttam még ilyen szenvedélyesen telefonálni: Frankről egészen megfeledkezett, és engem is csak akkor vett észre, amikor letette a kagylót. - Hűha! - kiáltott fel. - Jaj, istenem. Azt a mindenit! Hattie! Lena! Frankie! - Ő volt az egyetlen barátnőm, aki képes volt suttogva kiabálni. A karjába kapott, és megcsókolt, mintha valami várva várt hős volnék, és én a karjában egy pillanatra valóban különlegesnek éreztem magam, olyasvalakinek, aki hosszas viszontagságok után végre hazatalált.
Maf, ahová csak lehetett, elkísérte gazdáját. Együtt sétáltak, partikra és vendégségbe mentek, utaztak, vele volt a pszichiáterénél, majd a kórházban is, az utolsó filmje, a Valamit adni kell forgatásán, és mindehhez kommentárokat fűz, vagy éppen az ottlévő más állatokkal (kutyákkal, macskákkal, mókusokkal) beszélget.
Marilyn ekkoriban Dosztojevszkijtől A Karamazov testvéreket olvasta, melyet - ahogyan Mafot is - mindenhová magával vitt.
A regény narrátora, Maf, övé a főszerep, így belőle többet kapunk, mint Marilynből. Biztos lesznek, akiket zavarnak Maf folyamatos észrevételei, mivel mindenhez van valami hozzáfűzni valója, gondolata, mindenről eszébe jut valami, én viszont kifejezetten szerettem olvasni őket, mert rendkívüli a tudatása, legyen szó filmekről, könyvekről, filozófiáról vagy művészetről, és számomra is sok újdonsággal szolgált.
Marilyn Monroe-t - ahogyan sok más hollywoodi hírességet is - sokan a filmszerepeivel azonosítanak: egy bájos, ám kissé butuska szőke nőnek tartják, holott nem ilyen volt. A regényben is szóba kerül, hogy nagyon érzékeny volt (ma már tudjuk, hogy ez a szuperérzékenység), szeretett intelligens emberek társaságában lenni és folyamatosan önmagát kereste.
Már a regény előtt olvastam olyan feltételezéseket, hogy a színésznő is INFJ volt, és olvasás közben is számos bizonyítékot találtam rá. Ki lenne az, aki a pszichiáterét diagnosztizálja, akihez jár? Miután befejeztem a könyvet, megnéztem néhány videót Marilynnel, és egyértelműen igazolódott a feltevésem, elég csak megfigyelni a szemét, és elolvastam egy nagyon jó cikket a Personality Hunton a depressziós INFJ-ről is, mely még inkább alátámasztja, hogy INFJ 4w5 volt.
Teljes mértékben egyetértek Marilynnel abban, hogy az állatok értik, amit mondunk nekik:
- Néha meg mernék esküdni rá, hogy érted, amit mondok. Na jól van, kispofám. Ideje indulnunk.
Bár szerencsére a környezetében is voltak néhányan, akik a valódi Marilynt látták, akik tudták, hogyan bánjanak vele, sajnos többeknek, beleértve az őt kezelőket is, ez nem sikerült. Bárcsak ők is annyira megértették volna, mint Maf.
Andrew O'Hagan Maf bőrébe bújva egy igazán szórakoztató és intelligens regényt írt. Maf élete, gondolatai és megfigyelései mellett számos híresség is felbukkan a lapokon (vannak, akiket én sem ismertem - mea culpa), köztük Carson McCullers, George Cukor és Kennedy elnök is (aki szaftos részeeteket várnak a kettejük kapcsolatáról, sajnos, el kell szomorítanom, mert ilyenekkel nem fog találkozni), miközben megismerjük Marilyn Monroe azon oldalát, melyet sokan nem láttak és talán el sem tudták képzelni, milyen is volt valójában.
Tudjuk, hogy nincs tökéletes ember, Marilyn Monroe sem volt az, ám ez Mafot egy pillanatig sem zavarta. És ez az egyik legszebb dolog az életben, hogy a kutyánk (vagy a macskánk) mennyire megértő. Érzi, mikor van rá szükségünk és ő akkor is feltétel nélkül szeret minket, ha épp nem vagyunk a legjobb formánkban. Remélem, ezt Marilyn is tudta.
Ha szereted a kutyás könyveket, esetleg kíváncsi vagy Marilyn Monroe rivaldafény mögötti életére és egy szórakoztató, ám tartalmas olvasmányra vágysz, szeretni fogod Mafot is. Bár egy pici hiányérzet maradt bennem (egy-két dologra még kíváncsi lettem volna, pl. mi történt Maffal Marilyn halála után), örülök, hogy végre elolvastam.
Érdekesség: A regény eredeti címe szinte szóról szóra ugyanaz, mint Laurence Sterne Tristram Shandyjének (The Life and Opinions of Tristram Shandy, Gentleman).
Marilyn kikefélte a haját, aztán csak ült, ölében a kefével. Ahogy néztem, hirtelen felötlött bennem, hogy történetünk voltaképp szerelmi történet. Úgy gondoltam, soha senkihez nem kerülhetek már olyan közel, mint őhozzá. És nem is csupán iránta táplált érzéseim miatt. Ő tanított meg arra, mit jelent az empátia. És azt hiszem, e vonatkozásban nagyon hasonlított Keatshez: egyszerű törekvéseit szépség és igazság hatotta át, s ezért beragyogta az öröklét fénye. Néztem Marilynt, hallgattam a gondolatait, és fülig szerelmes voltam belé. Ő formált azzá, ami vagyok, ő alakította ki a regényről alkotott felfogásomat. Még ha épp mérges volt is, elég volt rám pillantania, hogy emlékeztessen az elbeszélő feladatára: - A regény az legyen, ami csak egy regény lehet: álmodjon, tárja ki az elmét.
Andrew O'Hagan: Maf kutya kalandjai barátjával, Marilyn Monroe-val
Eredeti cím: The Life and Opinions of Maf the Dog and his friend Marilyn Monroe
Fordította: Elekes Dóra
292 oldal
Európa Kiadó, 2011
3000 Ft
Képek: Vintage Everyday, Lady Hollywood
Bejegyzések
0 hozzászólás