Sokan ismerjük a két egybefonódó C betűt, a híres logót, mely egyet jelent a luxussal és az eleganciával. De milyen volt valójában Gabrielle Chanel, a nő, aki mindezt létrehozta?
Henry Gidelt dicséri, hogy bár talán néhány olvasó értetlenül áll majd az első oldalak előtt, melyben egészen Gabrielle dédnagyapjáig megy vissza a szerző, hogy megismerjük a család gyökereit.
A Chanel család férfitagjai sajátosan élték az életüket, így ez alól nem volt kivétel Albert, Gabrielle apja sem, aki apjához hasonlóan vándorkereskedő lett.
Egyik útja során ismerte meg későbbi gyermekei anyját, azonban a férfi nem akarta elkötelezni magát, csak szórakozásra vágyott, ami egy nő és gyerekek mellett már nem megy úgy, mint egyedül. Családi nyomásra a házasság megköttetett, mivel a két nagyobbik lány, Julia (1882-ben) és Gabrielle (1883-ban) is megszületett ekkorra.
Néhány hónappal később, Chanel nagypapa is ismét apa lett, ekkor született Gabrielle nagynénje és elválaszthatatlan barátnője, Adrienne.
Albert Chanelt a házasság sem változtatta meg, hol egyedül, hol családjával járta a vidéket, a felesége pedig sokat betegeskedett, és 1895-ben elhunyt. Az apa nem tudott mit kezdeni három lányával és két fiával, a rokonok sem tudták vállalni a gyerekeket, így a lányok nem sokkal anyjuk halála után az aubazine-i árvaházba kerültek apácák közé, míg a fiúkat családoknak adták ki.
Gabrielle már kislányként is sajátos szokásokat alakított ki, amiket az árvaházban is folytatott. Az apácák a vallás mellett az életre is nevelték a lányokat, akiket varrni és főzni is tanítottak. A sors iróniája, hogy testvérei közül épp Gabrielle volt az, aki meglehetősen ügyetlenül varrt.
Azonban az árva lányokat a jövőre is fel kell készíteni: megtanítják őket főzni, és főként varrni... Ez utóbbiban eleinte Julia és Antoinette boldogul jobban. Gabrielle ímmel-ámmal dolgozik, kiváltva az apácák felháborodását:- Csúnya az öltésed, kicsim! Csináld újra!- És ez? Szerinted ez szegés?Ráadásul a kislány ügyetlen: megszúrja az ujját, elejti a tűt, és több időt tölt a keresésével az asztal alatt, mint a varrással... A sors iróniája!
Később, az egyik nagynénjüknél ismeri meg a divatot, hogy a varrás több is lehet, mint amit az apácák megtanítottak, és valószínűleg ez gyakorolja rá a legnagyobb hatást. Ekkor már vele van Adrienne is, aki évekig hű társa marad.
 |
| Adrienne és Gabrielle Deauville-ben 1913-ban, Coco üzlete előtt |
Azonban a lányok nem maradhatnak örökké az árvaházban, így akiknek nem férjet, azoknak munkát találnak az apácák, és így kezd Gabrielle és Adrienne eladóként dolgozni, azonban Gabrielle már ekkor is a saját feje után megy, és titokban az elegáns vevőknek varrnak.
 |
| Gabrielle Chanel 1910-ben |
Gabrielle kalandvágyó és énekesnői karrierről álmodik, terveibe Adrienne-t is bevonja. Így a két lány szerencsét próbál. Előbb Moulins-ben, majd Vichyben, ahol Gabrielle megismerkedik Étienne Balsannal, aki egy új világba vezeti be. Ekkoriban ragad rá gyűlölt beceneve a Coco, melyet az egyik dalnak köszönhet, mellyel sikert aratott.
Gabrielle élete fordulópontot vesz, és kezd el előbb kalapokat készíteni, majd üzletet nyit, ahol később, a saját tervezésű ruhái is helyet kapnak, majd megszületik a híres parfüm, a No. 5, a kis fekete ruha és a Chanel-kosztüm is.
Sokak számára Gabrielle Chanel élete tündérmesének tűnhet, a szegény, félárva kislány, aki híres divattervező és mecénás lett, meggazdagodott és az egész világ megismerte a nevét.
Azonban Gabrielle élete számos megpróbáltatást tartogatott, mind a magán-, mind a szakmai életében.
Henry Gidel alaposan utánajárt Chanel életének, és ellentétben C. W. Gortnerrel, nem romantizálta azt. Utóbbi Gabrielle-nek jobban tetszene, ő, ugyanis szeretett volna bizonyos eseményeket másként látni az életében, mint ahogy történtek.
Érdekesség, hogy több film is készült Coco Chanel életéről, és nyáron újra megnéztem az Audrey Tautou főszereplésével készültet, melyben számos változtatást felfedeztem, míg a könyvet olvastam, és azzal a filmben kb. egyidőben készült egy másik Gabrielle-ről és Sztravinszkijről, holott kiderül, hogy nem volt viszonyuk. Sztravinszkij bár beleszeretett Cocóba, a nő visszautasította, ám a zeneszerző - a családjával együtt - évekig élt Gabrielle házában, aki anyagilag támogatta.
Gidel monográfiája egyben a kort és a Gabrielle-hez közelállók személyeket is remekül bemutatja (találkozunk többek között Jean Cocteau-val, Winston Churchill-lel, Misia Sert-tel vagy épp Szergej Gyagilevvel is) ez alól a címszereplő sem kivétel, ahogy említettem. Nagyon örülök, hogy nem ítélkezik felette, többször is éreztem, hogy empátiával ír róla, bár tény, hogy Gabrielle személyisége rendkívül komplex volt, és sokszor gonoszkodott, mellette szerencsére a számos pozitív tulajdonsága is helyet kapott a lapokon.
Gabrielle Chanel nagy újrakezdő volt. Az élet sokszor alaposan próbára tette, ő azonban előbb-utóbb újra felállt és mindig a saját útját járta. Ebben rejlett a sikere titka. Egyben tökéletes példája, hogy nem számít, honnan jövünk, ha kitartóak vagyunk, teszünk az álmainkért, el is érjük őket (és nem kell foglalkoznunk a károgókkal).
Henry Gidel monográfiájában képes közel hozni hozzánk a múlt század legnagyobb és leghumánusabb divattervezőjét, így, aki eddig idegenkedett az életrajzoktól, úgy gondolta: azok túl szárazok, érdemes megismerkednie Mademoiselle Chanel életével.
A végtelenül érzékeny, intuitív Cocteau hagyta ránk az egyik legpontosabb portrét Cocóról, akit nagyon jól ismert: "... a dühkitörései, gonoszkodásai, mesés ékszerei, az alkotásai, szeszélyei, szélsőségei, a kedvessége, a humora és a nagylelkűsége tették egyedülálló, megkapó, vonzó, visszataszító, szélsőséges... egyéniséggé, vagyis igazán emberivé."
Elárulom, Gabrielle is ugyanolyan végtelenül érzékeny és intuitív volt, mint a barátja.
Kb. a könyv közepén néhány fotót is találunk nem csak Gabrielle-ről, azonban már ezeket elnézve is megállapítottam, ill. az interneten is keresgéltem, hogy minden fényképen látszik, micsoda tartása volt.
Henry Gidel: Coco Chanel
Eredeti cím: Coco Chanel
Fordította: Balla Katalin
429 oldal
Európa Kiadó, 2015
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).