Fordította: Weöres Sándor
Semmi, e hab, szűz költemény
Jele, csupán a fodrozása;
Megfúlva fordul visszájára
Mint távoli sereg szirén.
Hajózgatunk, barátim: én
Hátul a hajófaron állva,
Ti ahol villám s tél hulláma
Elhasad, díszes elején;
Lelkem szép részegségbe szédül
Himbálózás félelme nélkül
És köszöntésem egyenes:
Magány, zátony, csillag sugára
Akárkinek, ki érdemes
Vitorlánk fehér mosolyára.
Vers: Weöres Sándor: Egybegyűjtött műfordítások IV.
Helikon Kiadó, 2012
Kép: Freepik
Bejegyzések
0 hozzászólás