Gabriel García Márquez egyik legismertebb regénye, idén negyven éve jelent meg, ám nem ennek apropójából olvastam újra a Szerelem a kolera idejént. Egyszerűen egy olyan olvasmányra vágytam, amit korábban is szerettem és amelyben valami megoldódik. Mindkettőt megkaptam újra, sőt, még többet is, melyről egy másik bejegyzésben bővebben írok. 

A regény középpontjában egy különös szerelmi háromszög áll, melyről csak később értesülünk. 

Pünkösdvasárnap Juvenal Urbino doktor, a város köztiszteletben álló idős orvosa egy halálesettel szembesül. Barátja, a bevándorló, béna gyermekfényképész öngyilkos lett. A helyszínelés során Urbino doktor délelőttje is másként alakul, lemarad a nagymiséről, ám még van ideje hazamenni, mielőtt az egyik tanítványa szakmai jubileumát ünnepelnék. 

Bár az időjárás közbeszól, az összejövetelt megtartják, és a doktor is visszatérhet a szokásos napirendjéhez, melybe aznap még be kell iktatnia elhunyt barátja temetését is. Azonban egy váratlan fordulat közbeszól. 

Az orvos felesége, a lobbanékony Fermina Daza annak idején elvarázsolta az akkor tizennyolc éves távírdász Florentino Arizát, aki éveken át levelezett vele, ám egy nap Fermina kikosarazta, majd később feleségül ment a doktorhoz. Florentino Ariza akkor megfogadta, hogy várni fog Ferminára, nem számít hány évről van szó. 

A történetet keretbe foglalja az első és utolsó fejezet, mely a jelenben játszódik, míg a közbeesőkből a szereplők múltja tárul elénk, miközben a 19. századból átlépünk a 20. századba.

Nagyon érdekes a regény címe, mivel a spanyol cólera szó nemcsak a betegséget jelenti, hanem a kolerikus személyiségtípust is (a cólera dühöt, haragot is jelent spanyolul), melyet Fermina Daza tökéletesen testesít meg a regényben. Amikor Florentino Ariza beleszeret a lányba, az anyja azt hiszi, kolerás, mivel a szerelem és a kolera tünetei azonosak. Urbino doktor pedig azzal a szándékkal tért vissza Európából fiatalkorában a városba, hogy végleg leszámoljon ezzel a betegséggel. És nem csak a betegséggel, ő sosem engedi meg magának, hogy elhatalmasodjanak rajta az érzései, ellentétben a feleségével. (Ezeket már mások is felfedezték előttem.)

Gabriel García Márquez regényében nemcsak ennek a különös szerelmi háromszögnek a történetét meséli el, hanem a szereplők nagyszerű jellemábrázolásai mellett fontos szerepet kapnak az öregedés, a halál, a különböző életszakaszok változásai is, ill. kiderül, létezhet-e olyan fajta hűség, melyet Florentino Ariza fogadott több, mint ötven éve Fermina Dazának, és hogyan alakul a történetük. 

Ha valaki kevésbé figyel a fent említettekre, akkor egy érzelmekben gazdag olvasmányt kap, melyben egyik szereplő sem tökéletes, vagy csupán fekete vagy fehér. Mindannyian hús-vér szereplők, akiknek megvannak a maguk jó és rossz tulajdonságaik egyaránt, és mindannyian eldönthetjük, kedveljük-e őket, vagy sem. 

A Nobel-díjas szerző ismét egy nagyon rájellemző regényt nyújt át az Olvasónak, akiből biztosan kivált valamilyen reakciót. Vagy nagyon megszereti, vagy épp ellenkezőleg, azonban a Szerelem a kolera idején biztosan nem hagyja hidegen, aki rászánja az időt és megismerkedik Juvenal Urbino, Fermina Daza és Florentino Ariza történetével. 

A regényből 2007-ben film is készült, amit nagyon régen láttam, most azonban nem szerettem volna, hogy bármelyik bejegyzés megírásában befolyásoljon. 

Nagyon érdekes és vicces bakikra bukkantam olvasás közben, amiket nem hagyhatok ki, és előre szólok, hogy cselekményleírás is akad köztük. Hivatkozom az oldalszámra is a saját példányomból, ill. az eredeti szövegben is utánanéztem, bár megbíztam Székács Vera fordításában, tehát a bakikat Gabriel García Márquez követte el, és a regény szerkesztőjének sem tűntek fel. 

Amikor Florentino Ariza az első fejezet végén (63. o.) beállít Fermina Dazához az Urbino doktor virrasztásakor, hetvenhat éves, és ötvenegy éve kilenc hónapja és négy napja várt erre a napra, tehát huszonnégy éves volt (most Pünkösd van és Florentino márciusban született). A 67. oldalon kiderül, hogy huszonkét éves volt, amikor Fermina Daza kiadta az útját, tehát két év valahol kiesett. 

Fermina Daza hetvenkétéves (29. o.), amikor megismerjük, Florentino Ariza hetvenhat, tehát négy év köztük a korkülönbség. Amikor Florentino először meglátta Ferminát, a lány tizenhárom (70. o.), ő pedig tizennyolc éves volt (68. o.), azaz öt év volt köztük. A regény végén ismét négy évre csökken a korkülönbség köztük (378. o.). 

A 71. oldalon Florentino első levele hatvan, mindkét oldalán teleírt lapból áll. A 74. oldalon már hetvenlapos a bókgyűjtemény és a 76.-on is hetven lapból áll. 

Escolástica nagynéni negyvenéves (70. o.), amikor megismerjük, és miután Lorenzo Daza elküldi, megtudjuk, hogy Fermina később keresteti, majdnem harminc évig nem hall róla, majd kiderül, hogy közel százévesen halt meg egy lepratelepen (99. o.). Itt megint csak eltűnt pár év, mivel Escolástica  a negyvenes éveiben járt, amikor a testvére hajóra tette, és ha Fermina közel harminc évig nem hallott róla, akkor most a nyolcvanas évei körül járna. 

A regény elején (37. o. és a 40.) harmincévnyi házasság után a legnagyobb galibát a szappan okozta, ami miatt Fermina és Urbino doktor hónapokig nem szólt egymáshoz és elegük is lett egymásból. Ez volt a legsúlyosabb válság a házasságuk alatt.

A 283. oldalon huszonöt éve házasok, amikor válságba kerülnek, mert a doktor megcsalta Ferminát, majd a 299. oldalon már több mint harmincévi békés házasélet után történik az eset. 

Urbino doktor fülig szerelmes Fermina Dazába (140. o.), miután megismeri; amikor pedig feleségül veszi: Urbino doktor tisztában volt vele, hogy nem szerelmes Fermina Dazába. Azért vette el, mert tetszett neki a büszkesége, a komolysága, az erős jelleme, meg egy szemernyi hiúságból is (192-193. o.).

Prudencia Pitre, a Dupla Özvegy, tíz évvel fiatalabb a most hetvenhat éves Florentino Arizánál (344. o.), tehát hatvanhat éves. Épp negyven éve ismerkedtek meg (345. o.), ezek szerint Prudencia huszonhat éves volt akkor. A következő oldalon (346. o.) Prudencia Pitre harmincöt éves korában és gyermektelenül özvegyen maradt. Hova lett az a kilenc-tíz év?

331. o.: Florentino Ariza nem sokat konyított a vallási dolgokhoz, misén sem volt azóta, hogy a templom karzatán hegedűjátékával kísérte a németet (...).

Amikor Fermina Daza és a férje La Mangára költözik, vasárnaponként az ottani papnevelde templomába járnak misére (280. o.). Miután Fermina eltűnik, Florentino nyomozásba kezd: (...) unottan hallgatta a miséket a papnevelde templomában (282. o.), ahol Fermina kivételével az egész család jelen van. Tehát, mégis csak tudott ezt-azt. 

Ezektől függetlenül nagyon szeretem a regényt.