Mielőtt újra levettem a polcról, csak arra emlékeztem, hogy nagyon szerettem és az Anna Karenina is szóba kerül benne.
Professzorunk az ötvenes éveiben jár, és - az 1950-es években - a waindelli egyetemen oroszt tanít.
Tyimofej Pavlovics Pnyin Oroszországban született, és 1917-ben sok honfitársával egyetemben kénytelen volt elhagyni hazáját. Először Európában élt (Prágában diplomázott, majd Párizsba ment), és 1940-ben hajóra szállt az Újvilág felé. Azóta egyetemi adjunktusként keresi kenyerét. Kezdő és haladó orosz csoportjai nem nevezhetőek éppen népesnek, és a tanítási módszere sem mindennapi.
Ahogyan maga Pnyin sem: ő az, aki a szórakozott professzor mintapéldánya. Kopasz, szemüveges, nagy hasú és pipaszárlábú. Folyamatosan csetlik-botlik, nehezen igazodik el a mindennapi életben, ám annál inkább otthon van az irodalom világában.
Nem, a világ volt szórakozott, és éppen neki, Pnyin professzornak kellett benne rendet tartania. Élete egyetlen nagy háborúskodás volt az érzéketlen tárgyakkal, amelyek szétestek, vagy rátámadtak, vagy felmondták a szolgálatot, vagy szőrén-szálán eltűntek, mihelyt kapcsolatba kerültek vele. Ami a kezét illeti, egyszerűen kétbalkezes volt, de mivel egy szempillantás alatt szájharmonikát tudott fabrikálni a borsóhüvelyből, mivel tízet szökkent a víz színén a lapos kavics, ha elhajította, s mivel összekulcsolt kezével pislogó nyulat tudott a falra vetíteni, s tudott még egész csomó, hasonlóképpen infantilis bűvészmutatványt, ami az oroszoknál mindig készenlétben áll, abban a hitben élt, hogy a természet nagy kézügyességgel és műszaki érzékkel áldotta meg.
Nabokov a kisregényben megint egy új oldalát mutatta meg: Pnyin professzorral mindig történik valami, és ezek a történések a legtöbbször nem úgy sikerülnek, ahogyan azt hősünk eltervezte. Pl. éppen előadást készül tartani, amikor kiderül, hogy egy immáron ötéves menetrendből szerzett információnak köszönhetően kénytelen idő előtt leszállni arról a vonatról, amelyen éppen utazik. És ez még csak a kezdet.
Bár Pnyin professzor évek óta megkapta az amerikai állampolgárságot, az angol nyelvvel még mindig meggyűlik a baja:
Orosz beszéde valósággal zene volt, az angolja gyilkos merénylet.
- Pnyin barátunk - mondta Clements - külön nyelvet beszél. Verbális leleményei új színt visznek az életbe. Kiejtési hibái mítoszteremtők. Minden nyelvbotlása valódi orákulum. A feleségemet például Johnnak hívja.
Pnyin professzor egyszerű életet él: napjait az aktuális lakóhelye, az egyetem és a könyvtár falai között tölti, ám a társasági élete sem nevezhető unalmasnak. Főleg, ha honfitársaival gyűlik össze, akik szívesen vitatják meg pl. az Anna Karenina kezdő dátumát.
A regény folyamán a narrátorunk utal arra, hogy személyesen ismeri a professzort, de a közös múltjukra csak a későbbiekben derül fény.
Pnyin professzor az egyik legszerethetőbb - ha nem éppen a legszerethetőbb - irodalmi alak, akivel az eddigi olvasmányaim során találkoztam. Bár a saját kis világában él, akinek a mai napig sem sikerült beilleszkednie az amerikai életbe, igazi csodabogár, mégis ha segítséget kérnek tőle, nem mond nemet. Magának való, ám a hozzá hasonlók társaságában otthonosan mozog és csupa szív ember.
Bár Nabokov ezt a regényét már angolul írta, mégis nagyon orosznak éreztem. Valószínűleg az olykor Csehovra emlékeztető jeleneteknek köszönhetően, de ezeket olvasva sem unatkoztam egy pillanatig sem. Újra be kellett látnom, hogy Pnyin professzorhoz képest mennyi mindent nem olvastam még, így újabb művek kerültek fel a várólistámra, köztük Jack Londontól a Martin Eden.
Nabokov ezúttal is elvarázsolt a leírásaival (és a rendkívül gazdag szókincsével), és egy nagyon szerethető szereplőt alkotott, akiről valóban élmény volt olvasni. Ki gondolná, hogy a Pnyin professzor a Lolita előtt született?
Amikor legközelebb felpillantott, már vacsoraidő volt.
Levette a szemüvegét, a kezében tartva, keze fejével megdörgölte pőre és fáradt szemét, s még mindig gondolatokba merülve tekintetét a szemközti ablakra szögezte, amelyen oldódó merengésével párhuzamosan fokozatosan feltűnt az ibolyakék esthomály, amit ezüsttel bordázott a mennyezetvilágítás fénycsöveinek tükröződése, s feltűnt a kinti csupasz, fekete gallyak szövevénye előtt a tarka könyvgerincek visszatükrözött sora.
Azért azt megjegyezném a fordítással kapcsolatban, hogy a férfiak zakót hordanak, nem blézert.
A Fehér Holló Könyvek pedig egy nagyon jó sorozat (volt), kár, hogy ma már csak néhány kötet szerezhető be belőle. Szerencsére a Pnyin professzor is közéjük tartozik.
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor
Sorozat: Magvető Remekírók - Fehér Holló Könyvek
Eredeti cím: Pnin
Fordította: Zentai Éva
217 oldal
Magvető Kiadó, 2005
1001 könyv
20. század
emigráció
Fehér Holló Könyvek
Magvető Kiadó
Magvető Remekírók
orosz
Vladimir Nabokov
Bejegyzések
12 hozzászólás
Hogy én mennyire imádom ezt a könyvet! Évekkel ezelőtt olvastam, de nagyon sok részlet megmaradt belőle. Nabokovot is nagyon szeretem, habár még nem sok mindent olvastam tőle, szeretnék sort keríteni az életműve minden darabjára. Jelenleg itt áll olvasatlanul a polcomon a Király, dáma, bubi, lehet, hogy decemberben el is fogom olvasni, megjött hozzá a kedvem. Nabokov számomra a külföldi Szabó Magda, mindig is elvarázsolt a stílusa. Ő sem ír, hanem mesél, és mindegy miről mesél, az érdekel. Hihetetlen módon képes vagyok belefeledkezni, ha egyszer elkezdem olvasni valamelyik könyvét, teljesen hipnotikus hatással van rám.
VálaszTörlésÉn is ugyanezt a kiadást olvastam annak idején, az egyetemi könyvtárból kölcsönöztem ki, de nagyon tetszett a régies, letisztult külseje. Jó volt újra olvasni erről a könyvről. :) Méltánytalanul keveset emlegetik, pedig zseniális alkotás.
Üdv a klubban, és nagyon örülök, hogy sikerült kedvet csinálnom Nabokovhoz és a Pnyin professzort felidézni :) A Király, dáma, bubi nekem még nincs meg, de vár rám pár olvasatlan Nabokov a polcon. Imádtam a Lolitát, amikor A bűvölőt (az ős-Lolita) olvastam, engem is annyira magával ragadott, hogy alig vártam, hogy a főszereplő végre becserkéssze a kiszemelt kislányt. Még a Nevetés a sötétbent szerettem nagyon tőle, az is zseniális.
TörlésAkkor szeretni fogod Javier Maríast is (tudom, már megint), mert az ő stílusa is ilyen, és Nabokovot tartja az egyik mesterének.
Pár éve néhány száz forintért rendeltem a Lírából, és láttam, hogy online még most is van belőle 400 Ft-ért. Ebből a sorozatból szerencsére annak idején sikerült párat beszerezni, én is szeretem őket.
A Lolitát én is imádtam, a belőle készült filmet is láttam Jeremy Irons főszereplésével, az is valami zseniális lett. Ne szabadkozz Marías miatt, én is folyamatosan a kedvenceimmel példálózok, ez is ilyen könyvmoly betegség. :) Jók ezek a Fehér Holló könyvek, kár, hogy már sok kötet nem elérhető. Nem is drágák, és strapabíróak is, antikváriumban talán még több elérhető példány van belőlük, mint a webáruházakban. A Pnyin professzor még elérhető a Líránál, a következő rendelésem alkalmával meg is fogom venni, legyen meg itthon is.
TörlésA filmet azóta se néztem meg, pedig szeretem Jeremy Ironst. Most már tényleg be kell pótolnom.
TörlésJó, akkor megnyugodtam :). Most nálam amúgy is rajongás van, mert csupa jó könyvet olvastam mostanában.
Már több, mint tíz téve indult ez a sorozat, és emlékszem, hogy örültem, amikor annak idején megtaláltam benne a Veszedelmes viszonyokat. És a betűmérete is normális.
Ha megvetted, feltétlenül áraszd el vele az internetet, hogy most már Neked is megvan ;). (Tudom, Te is mennyire "imádod" a közösségi oldalakat :))
A filmet nagyon ajánlom, számomra tökéletesen visszaadta a könyv hangulatát. Ha úgy döntesz, hogy megnézed, majd írd meg, hogy tetszett, kíváncsi vagyok a véleményedre. Igen, jó a betűmérete, nem szeretem ha túl nagyok vagy túl apróak a betűk, mindkettő bántja a szememet. Feltétlenül készítek majd valami menő fotót, és a reggelimmel együtt feltöltöm... :D
TörlésÍgérem, hamarosan végre sort kerítek rá. Feltétlenül megírom, Nálad az utolsó bejegyzésedhez, hogy ne kelljen keresned :), magamnál meg kiegészítem a Lolitát vele.
TörlésDe jó, akkor van még egy közös tulajdonságunk ;).
Helyes, minimum egy olyan képet várok, de alap, hogy cuki bögréd legyen és mellé se valami vajas-szalámis kiflit vagy zsömlét tegyél! :D
Remélem, nem fogsz csalódni, nekem nagyon jól visszaadta a könyv élményét. :) Érdekes egyébként, hogy nagyon szeretek fotózni, de csak a magam örömére, és csak a családtagjaimnak szoktam a képeket megmutatni.
TörlésNem most olvastam a könyvet, de amennyit eddig láttam, tetszett :).
TörlésÉs most is Nabokovot olvasok, az Egy naplemente részletei - Összegyűjtött elbeszélések 1-et. Még csak néhányat olvastam, de imádom.
Ej, ej, így sosem lesz belőled se celeb ;).
Azt még nem olvastam tőle (meg még olyan sok mindent nem, de rajta vagyok az ügyön). Hát, nem vagyok jó híresség alapanyag, az egyszer biztos... De úgy látom, te sem. :D
TörlésNekem is sok még a lemaradásom :).
TörlésA fodrászom is megmondta a múlt héten, hogy mi nem is létezünk, mert nem vagyunk fent a Facebookon! :D De amikor kész lettem, azon szórakoztunk, hogy azonnal fénykép és kiírni, hogy: Fodrásznál voltam!
Madre mía, milyen szánalmas is lett volna.
Fúú, szerintem én ezt a könyvet már vagy 6 éve olvastam.. Nagyon kevésre emlékszek belőle, jó lenne újrolvasni valamikor :/. Nekem is ez a verzió van meg, szintén párszáz forintért vettem annakidején, és ez még minden éven előjön, van nekik a raktárban :)
VálaszTörlésDe jó, kiderült, hogy mégsem olyan ismeretlen ez a regény :).
TörlésEz jó is, meg rossz is, hogy mindig akad belőle olcsón, mert ezek szerint mégsem olyan népszerű, mint ahogy megérdemelné.