Leszállt a nap. A fák kíváncsi szobrok, a búza learatva. Ha állnak, mennyi bánat rejtőzik el a kerekeskutakba.
Egy pásztor bősz kutyája a Vénuszt is bekapná, úgy ugatja. S ez ráragyog a csók előtti-földre, mint egy hatalmas alma.
Szunyogok - a harmat szárnyas csikói - csapongnak jobbra-balra. A fény roppant Penelopéja éjt sző - ó, tiszta mű nyugalma!
" Aludjatok lányok, mert jő a farkas " - béget a birkafalka. " Társnőim, itt az ősz már? - kérdi egy virág fonnyadt kis ajka.
Pásztorcsapat jön majd, a messzi bércek barlangját odahagyja! Az ócska kocsma előtt játszadoznak a gyermekek kacagva, zeng majd szerelmi dal, mit már a ház is betéve felmondhat.
Ezen a héten két verset is hoztam Szabó LőrincTücsökzene ciklusából:
148 Olvasás
Mint a csillagokat a távcsövek, úgy húztam körém, s egyre közelebb, könyveken át a Világ Tényeit: éj-nap olvastam. Mindent! Hajnalig, kis lámpa mellett, s függönyözve a konyhánk ajtaját. Boldogság, soha- nem-álmodott, töltött be: Nemcsak én vagyok (ha vagyok) bolond! Mint a fény mihelyt szabad, oly határtalanúl tágúlt a lelkem, nőtt, már messze túl kíváncsiságban s reményeiben iskolán s minden hasznon: Végtelen nyílt elém, hisz most eszközt, szárnyakat kaptam, repülni, s törni zárakat: az Irodalmat: születő, arany lángok zsúfoltak, gyerekmód ugyan, de úgy, ahogy az első távcsövek tömték új csillagokkal az eget.
183 Nyár újra, nyár
Nyár újra, nyár... Madarat tömtem. A templomban imádkoztam a csupa vénasszony-gyülekezetnek. Vigan raktam a cséplőgépbe az arany kévét. Izzadtam, mint az aratók, s ástam a kertben kacsaúsztatót. Fogtam be rajt, fejemen drótsisak, és ürítettem kast, kaptárokat: a hangyasav már úgy átitatott, hogy húsz méhcsípést föl se vettem. Ott, a méhesben, olvastam, görögűl, a Béka-egér-harcot. Gyönyörű bogarakat gyűjtöttem. Napra-nap megcsodáltam a tanító urat, az ezermestert, s hallgattam a rét zsongását s éjjel a csillagzenét... S máris ősz lett!... És debreceniek váltották le a becsi tücsköket.
Az uborkaszezon is tartogat érdekes megjelenéseket. Hiába jönnek ki mostanában is nagy kupacokban a könyvek, szerencsére csak hetet találtam, amiért előbb-utóbb hajlandó vagyok a pénztárcámba nyúlni. Ill. az egyik már meg is van, de erről majd mindjárt. A változatosság kedvéért hat Európás és egy Kossuth Kiadós könyvet sikerült kiválasztanom.
Itt van elsőként az Én, én, én, amit amikor először megláttam, azt hittem, egy egoista regényről van szó, de a könyv főszereplője egy autista kislány.
Sabina Berman: Én, én, én Fordította: Kutasy Mercedes 256 oldal Európa Kiadó Már megjelent
Aztán itt van ismét egy bűnronda borítós gyöngyszem. Bevallom, engem ez a borító leginkább egy óvodás rajzára emlékeztet leginkább... Mielőtt bárki leharapná a fejem, mostanában nem egy ovis rajzát láttam, úgyhogy van viszonyítási alapom. A regény egy elmegyógyintézetben játszódik és a belőle készült filmet 5 Oscar-díjjal jutalmazták. Teljesen elvesztettem a fonalat a fülszövegek kapcsán, mert a mostani kiadás azt ígéri, hogy ez az író eredeti szándéka szerinti magyar szöveg, mert egy ápolónő felháborodott azon, hogy az egyik szereplőt róla mintázta Ken Kesey, aki inkább átírta azokat a részeket. A héten Európás könyvmaraton volt, így amikor megláttam a Jack Nicholson-os borítós kiadást, gyorsan lecsaptam rá. Az a kiadás az átírt verzió. Azt hiszem, most mindenki más is elvesztette a fonalat.
A film nemrégen volt az m1-en, természetesen vasárnap éjszakai órában, nehogy már megnézhesse az ember lánya...
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére Fordította: Bartos Tibor 376 oldal Európa Kiadó 3200 Ft Már megjelent
Bea emlegette múltkor a Molyon a következő kiszemeltet: Naná, hogy ezek is egyike a beszerezhetetlen könyveknek, de az Európa észbe kapott és augusztus elején - ha minden igaz - napvilágot lát újra. Ebből a könyvből is nagy sikerű film készült, amit még nem láttam, de csak egyszer lenne már előrendelhető végre a könyv a Librin, pakolnám is a kosaramba, hogy olvashassam és utána megnézhessem végre a filmet is.
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi Fordította: M. Nagy Miklós 288 oldal Európa Kiadó 2900 Ft Várható megjelenés: augusztus 3.
A július kimaradt, de augusztusban folytatódik a Regényes életek sorozat, ezúttal Gauguin életével ismerkedhetünk meg.
Henri Perruchot: Gauguin élete Fordította: Keszthelyi Rezső és Lontay László Kb. 300 oldal Kossuth Kiadó 1590 Ft Várható megjelenés: augusztus 1. - ez biztos idő, ők nem szokták ide-oda tologatni a megjelenéseket.
Végül, de nem utolsósorban William Golding korai regényével zárom a sort.A borító itt is érdekesre sikerült.
Kivételesen hozom a fülszöveget, de előre szólok, hogy sok mindent elárul!!!
A Nobel-díjas író pályája első szakaszában írt regénye a felelősség, az emberi szolidaritás, az egyértelműen megformált világszemlélet kérdését feszegeti. Főhőse, a német hadifogságból hazatérő festőművész, Sammy Mountjoy drámai felfedezést tesz: cserbenhagyott szerelmese, Beatrice megőrült, és már hét esztendeje egy elmegyógyintézet lakója. Mountjoy úgy érzi, minden valószínűség szerint az ő árulása billentette ki Beatrice lelki egyensúlyát, s végiggondolja az életét, azt kutatva, hol is követte el a végzetes lépést, amely Beatrice-t az áldozatává tette. Megrendítő költői allegória a szabad akaratról, amely most a Golding Művei sorozat záródarabjaként csaknem 30 év múltán jelenik meg ismét. A magyar szöveget az eredetivel egybevetette Osztovits Levente.
William Golding: A vétkes visszanéz Fordította: Báti László 256 oldal Európa 2900 Ft Várható megjelenés: július 30.
Fogalmam sincs, hogy Fitzgeraldtól jelent-e már meg korábban novellagyűjtemény, de az Európa most biztosan előrukkol eggyel. Ha már úgyis a borítókba kötök bele, ez a Fitzgerald sorozat is külsőleg nem éppen szép, de tudjuk, hogy ami belül van, csak az számít.
F. Scott Fitzgerald: Az ólomkristály és egyéb írások Fordította: Abody Béla, Árkos Antal, Katona Tamás, B. Nagy László, Réz Ádám, Tandori Dezső, Vajda Gábor 700 oldal Európa Kiadó 3600 Ft Várható megjelenés: július 30.
Az Európa folytatja a Durrell sorozatát is, most a véznaujjú makiról olvashatunk. Végre egy borító, ami aranyos :).
Gerald Durrell: A véznaujjú maki meg én Madagaszkári mentőakció Fordította: Borbás Mária 256 oldal Európa Kiadó A kiadó szerint 2500, az Alexandra szerint 2800 Ft lesz az ára. Várható megjelenés: július 30.
Nem tudom, másnak is feltűnt-e, de az Európa mostanában nagyon rászokott a puhatáblás könyvekre. A Golding kivételével a másik négy mindegyike kartonáltan jelenik meg, de az áruk annyi, mint egy keménytáblás könyvé kb. Megértem én, hogy minden drága, de pont azért lettem Európa-mániás, mert szinte minden könyvük keménytáblásan, jelent meg.
Tavaly már felfedeztem Federico García Lorcát, akkor a színjátékait olvastam és tavasszal sikerült lecsapnom a verseire is, amit tudtommal azóta sem (1975) adtak ki. Néhány hete el is kezdtem olvasni őket, és bár még az elején tartok, de már nehéz volt választani közülük, így biztosan felbukkannak még a rovatban.
Federico García Lorca: A hold lombját letépném
Fordította: Takács Zsuzsanna
(1919. november 10., Granada)
Borongó éjszakákon a nevedet kiejtem, mikor a holdat isszák a csillagok felettem, és alszik már a fákon a lomb, egy gally se rezzen. S a zene sodra többé nem tölti be a lelkem. Egy bomlott óra újra multat kondít rekedten.
Borongó éjszakán, ma a nevedet kiejtem, és nem csendült neved még messzibb sohase bennem, messzibb az égbolt minden csillagánál, s esők komor hangjánál keserűbben.
Szeretlek majd, mint akkor szerettelek? Kegyetlen mily szörnyü bűn gyötör? A köd, ha tovalebben, mit is remélhetek még? S ha nem lesz igaz az sem? A hold lombját letépném, itt ragyog felettem!
"Hosszabb levél dukálna neked, mint amelyet most olvasol; de úgy látszik, boldogtalan végzetem, hogy nem úgy bánok az emberekkel, ahogy megérdemelnék."
Gondolom, a Törzsolvasóknak nem árulok el újdonságot azzal, hogy Jane Austen-rajongó vagyok, és amikor megláttam ezt a könyvét a Líra nagy nyári akciójában, rögtön a kosaramban landolt. Szerda reggel pedig azon gondolkodtam, mit is vigyek magammal, amit sutyiban lehet is olvasni, de ha félre kell tennem, akkor sem maradok le semmiről és esz a fene, hogy mi történik a következő oldalon, így erre a könyvre esett a választásom. Bár összesen csak másfél oldalig jutottam, de este már nem tudtam letenni és nem is akartam.
12 fejezetben 12 témát ölelnek fel Miss Austen válogatott és szokásához híven, vitriolos gondolatai. A témák között van a szerelem, a pénz, idősek és fiatalok, férfiak és nők. Azt talán mondanom sem kell, hogy Jane-ben most sem csalódunk. Külön öröm volt, hogy nemcsak az ismert műveiből (a hat regény és a Catharine - amiket volt szerencsém olvasni), hanem a leveleiből is válogattak.
Nem egyszer nevettem fel hangosan, ill. éreztem azt, hogy milyen igaza van ennek a Jane-nek!
"Vannak olyan emberek, akik annál kevesebbet lesznek hajlandóak tenni értünk, minél többet teszünk mi őértük."
"Az, akinek nincs mivel töltenie idejét, nem tudja, mikor zavarja azokat, akiknek éppenséggel volna."
"Ha az ember be akar illeszkedni, a legjobb, amit tehet, hogy tudatlannak mutatkozik. A tájékozottság kinyilatkoztatásával ugyanis az ember könnyen megsértheti mások hiúságát, amit az ilyen esetekben ajánlatos elkerülni. Ha pedig történetesen hölgy az illető, aki – szerencsétlenségére – tájékozott a világ dolgaiban, a legjobban teszi, ha ezt a lehető legmélyebben elrejti magában."
Bár a fordítások újak, azaz nem így találkoztam velük a regények lapjain, és az első rész bevezetőjében is egy óriási hibával találkoztam:
"A testvéri szeretet Jane Austen számára egyben életre szóló barátságot is jelentett, amely az Értelem és érzelem (Elizabeth és Jane Bennet kapcsolata) vagy a Büszkeség és balítélet (Marianne és Elinor Dashwood viszonya) című regényében is megjelenik (...)."
Nos, szerintem Elizabeth és Jane a Büszkeség és balítélet, Marianne és Elinor pedig az Értelem és érzelem hősnői. De ezt leszámítva remekül szórakoztam és kedvet kaptam az Emma újraolvasásához, pedig három éve derekasan megküzdöttünk egymással. (Hogy erre mikor kerül sor, nem tudom és továbbra sem szeretnék ígéretekbe bocsátkozni.)
A bejegyzés címe sem véletlenül lett Jane egyik mondatának átirata ;). Aki még nem olvasott semmit Miss Austentól, igen valószínű, hogy ettől a könyvecskétől kedvet kap hozzá, aki pedig már ismeri az írónő munkásságát, felidézheti az eddig olvasottakat ;).
Jane Austen: Szerelmek és ballépések Jane Austen füveskönyve Válogatta és fordította: Mártha Bence 139 oldal Lazi Kiadó, 2008 1890 Ft
(...) De itt, itt minden más. Itt nem lehet olyan mélyre ásni, hogy ne forduljon ki a rögök közül egy rég porladó Radnay, de genere Gyana. Uramisten, még ezt is számon tartják! Hogy Árpáddal együtt lépték át a Kárpátokat! Mit mondhat ezek után? Mit, amikor ebben a történetben a Hunyadiak, Báthoryak, Bethlenek meg Bocskaiak mind régi ismerősökként szerepelnek, és olyan Radnayak tetteiről hallhat, akik Rákóczi vagy Kossuth mellett álltak, buktak és haltak? Kész csoda, hogy még mindig van eleven Radnay! Ennyi összeesküvés, véres összecsapás, rokongyilkosság, árulás, merénylet számolatlan hősi halál után. Száműzetés Rodostóban, börtön Bécsben, fogság Kufsteinben, bujdosás török földön... És mégis, mindig akadt olyan sarja a családnak, aki utódokat nemzett, valahogy felnevelte őket, és továbbadta a nevet, meg valami mást is: büszkeséget, elszántságot, erőt, vakmerőséget és tébolyt. És közben végig itt maradtak, ezen a földön. Vagy ha el is távoztak egy időre, mindig hazatértek, ha másként nem, hát az utolsó útjuk alkalmával. - Nyugodni csak itt tudunk.
Először a borító, aztán a fülszöveg keltette fel az érdeklődésem a regény iránt, és amikor belekezdtem, egy kicsit bevallom, megijedtem. Rögtön a borító belső oldalán (elöl és hátul is) megtalálható a Radnayak családfája, és az első fejezetet olvasva el is vesztettem a fonalat, hogy ki kicsoda és egy rövid időre félre is tettem. De aztán összekaptam magam és a második fejezettől már elkaptam a fonalat és egyre nehezebben tudtam letenni.
A Radnayak életét 1913 és 1959 között követhetjük nyomon. A család tősgyökeres erdélyi, és ahogy a fenti idézetből kiderült, őseik már Árpád vezérrel érkeztek ide. Két ága van: a várfalvai és a magyarpetei. A regényben főleg az előbbi dominál, de a két ág sorsa egybefonódik. Várfalván Ista bátya és Loni néni, fiukkal, Sándorral és két unokaöccsükkel (a szüleik halála óta ők nevelték őket) Zoltánnal és Gyulával élnek. Loni néni szokása szerint valamilyen becenevet aggat a családtagokra, így lesz Sándorból Lexi, Gyulából pedig Bubu, egyedül Zoltán lóg ki a sorból, ő egyszerűen Zoltán marad.
Gyula Kolozsváron készül orvosnak, Sándor jogot végzett, Zoltán pedig katona lett. Hármójuk közül Zoltán érzi folyamatosan azt, hogy Sándor mögött a háttérbe szorul, és ezért mindent megtesz, hogy riválisa fölé kerekedjen. Hamarosan azonban egy baleset következtében Sándor lebénul, ám Zoltán még ekkor is folytatja a küzdelmet az unokatestvérével szemben.
Várfalva látképe a földvár romjairól, előtérben az unitárius erődtemplom
Közben kitör az I. világháború, megszűnik az Osztrák-Magyar Monarchia, a trianoni békeszerződés következményeként Várfalva is elszakad Magyarországtól, Erdély román megszállás alá kerül, majd a II. világháború szedi áldozatait, ill. az '56-os forradalom eseményei következnek, melyek hatásait a Radnay család tagjai szemszögéből ismerhetjük meg. A család egyetlen célja pedig, hogy kilencszáz éves történetét és hagyományait továbbvihesse, hogy fennmaradhasson - mindenáron. Ez a cél hajtja őket, hogy minden tragédiát, szegénységet, fájdalmat túléljenek. Mert a sorsuk elöl nem menekülhetnek el:
(...) Radnaynak lenni feladat, kötelesség, amitől nem lehet szabadulni. Mert minél inkább menekül valaki e sors elöl, annál jobban rátelepedik, és magával rántja.
Radnaynak lenni nem könnyű, de a családba házasodottaknak sem egyszerű. Számukra ez, a múltjára oly büszke család megfejthetetlen rejtély marad. A családon belüli és az egyik cselédjükhöz, Marihoz fűződő érzelmeik pedig még az érintettek előtt sem világosak.
A kezdeti apró nehézség után öröm volt olvasni. Bár néha egy picit zavart, hogy néhány év felett csak átsiklottunk (akkor nem történt semmi a családban), de a következő fejezet olvasásakor már meg is feledkeztem az "ugrásról", mert mindig kárpótolt érte. Ahogy fogytak a lapok, egyre nehezebben tudtam letenni a könyvet, sőt egy-egy fejezetet akár este is befejeztem.
A fejezeteken belüli narrátorváltás sem okozott gondot, sőt kifejezetten remek ötlet volt, hogy az adott eseményt rögtön a másik szereplő(k) szemszögéből is megismerhettem.
Öröm volt olvasni, mert ez a regény nem csak egy izgalmas családregény, ami több mint 50 éven át követi egy család sorsát, mert mindez kevés lenne, ha nem ilyen bravúrosan lenne megírva. Varga-Körtvélyes Zsuzsanna neve ismeretlenül csengett a számomra a megjelenéskor, de örülök, hogy belevágott a regénybe, amelynek folytatása is lesz (ha minden igaz, jövőre, ). Mindenesetre én már várom, és jó, hogy ilyen könyvek is kerülnek még ki a kortárs magyar szerzők kezei közül.
Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: A Radnayak Egy erdélyi bárócsalád regénye 548 oldal K. u. K. Kiadó, 2012 4500 Ft A bejegyzésben szereplő kép forrása.
Babits Mihály: A régi kert
I.
Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt, ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap - mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt, amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak.
Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág, petúnia, muskátli, dáhlia és georginák, és rózsa, rózsa! - A reggelnek még a zöld gyep örül, a zöld gyep és a barna lóher az ágyások körül.
Nem tudok én már dalolni cifra mértéken, rimen, csak ily hanyagon, mint ez a kert dalol, porosan, szeliden ahonnan az utcára semmise néz, csak a jegenyeakác sárga fejével; mert nagyobb szegény mint az emeletes ház.
II.
Talán örökké lehetne verselni rólad régi kert, vén köhögős kutadról, mely szalma közt fázva telelt, a tamariszkról, melynek bőre ráncos és durva mint a vén emberé s mégis oly virágos gyengeszép ágakat nyujt az ég felé!
Gyerekkoromban a levelekbe szerettem harapni mint a csikó. Tudtam: keserű ízű az orgona, illatos zamattal leveles a dió. Sokszor álmodoztam diólevél-ágyrul, ott volna délután heverni jó! Ott volna valami szépmellű kisleányt ölelni jó!
Este ha a kertre a hosszú ház árnyéka lassan ráfeküszik, sűrű nyári este a forró légben fülledt illat úszik. Tikkadtan a magas fának üzen akkor titkon a kis virág: »Te messze látsz, bátya, mondd meg, jön-e már a holdvilág?«
III.
Ház, pince, istálló, félszer, körülötted régi kert. Elül ami házunk, emeletes, de mégis fehérre meszelt zöld ablakokkal; oldalt a szomszédé, alacsony, falusi, nádfödeles (hányszor kihúztam nyílnak a nádat, indián voltam, ki nyilazva les!)
Kert mögött az udvar, a régi félszer ott áll az udvaron négy vályogoszlopon, benn mosókemence, mángorló, ócska lom. A vályogról hull a mész. Az istálló is ott van, rég üres, törött az ablaka: nagyapám virgonc lovai álltak a jászol előtt valaha.
Foltos, szalmás a vályog. A gerendák közt fecskék keringnek. Pincetorok, hűsöng, nagy hordók, misztikusan, jó pénz, jó mámorok, kadarkaborok. Szemközt nagy bálvány fakapu néz ki az utcára, zöld rácsos, szép. S künn a ház előtt évrül-évre eszi az utcát az akácos Séd.
Ugye, hogy sokan nem is gondolták volna - köztük én sem -, hogy éppen a Bridget Jones naplójában találom meg az e heti kiszemeltet. A könyvben Devecseri Gábor fordításában olvasható vers, így én is azt a változatot hoztam:
Rudyard Kipling: Ha
Fordította: Devecseri Gábor
Ha józanul tudod megóvni fődet, midőn a részegültek vádja mar, ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket hogy kételkednek, megérted hamar; ha várni tudsz, türelmed nem veszett el, s csalárdok közt sem léssz hazug magad s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel, de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;
ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja, gondolkodol - s ezt célul nem veszed, ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra, s e két garázdát egyként megveted; ha elbírod, hogy igaz szódat álnok torz csapdává csavarja a hamis, s miért küzdöttél, mind ledőlve látod, de fölépíted nyutt tagokkal is;
ha tudod mindazt, amit megszereztél, kockára tenni egyetlen napon, s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél sóhajtás nélkül némán és vakon; ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek parancsot adni, bár a kéz, a láb kidolt, de te kitartasz, mert tebenned csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed királlyal is - és nem fog el zavar, ha ellenség se, hű barát se sérthet, ha szíved mástól sokat nem akar; ha bánni tudsz a könyörtelen perccel: megtöltöd s mindig méltó sodra van, tiéd a föld, a száraz és a tenger, és - ami még több - ember léssz, fiam!
Vers innen, ahol angolul és Kosztolányi Dezső fordításában is olvasható. Kép: Pinterest
Szeptember 2., kedd
22. 30. Nem fogok én Mark Darcyn veszkődni. Minek nekem férfi? Eredetileg azért álltak össze a férfiak és nők, mert a nők nem maradhattak életben a férfiak nélkül, de most - há! Van lakásom (ha lyukas is), barátaim, jövedelmem és állásom (legalábbis holnapig), úgyhogy há! Hahahahahá!
Sok-sok éve már, hogy megnyertem a hangoskönyv változatát, amit sokszor meg is hallgattam, - de ahogy az lenni szokott - a könyvet csak most sikerült beszerezni. Legalábbis a második részt, mert az első megvan angolul, csak lusta voltam/vagyok szótárazni, így a második résszel kezdtem az olvasást.
Bridget immáron négy hete és öt napja jár Mark Darcy-val, és úgy tűnik, rendeződni látszik az élete. Ekkor még nem is sejti, hogy ez az év is számtalan megpróbáltatást tartogat a számára. Felbukkan a színen a csillogó sörényű Rebecca, akit Bridget és kompániája már évek óta ismer, de csak medúzaként emleget (nem alaptalanul), és a jelek szerint ugyancsak szemet vetett Mark Darcyra. Mark Darcy nem mond el mindent Bridgetnek, aki rögtön el kezd kombinálni. Hamarosan pedig szakításra is kerül a sor köztük, így Bridget ismételten az önsegítő könyvgyűjteményéhez és a barátaihoz fordul.
Persze most is fontos szerepet kap a mama, aki ezúttal Kenyába utazik Unaval, ill. az is kiderül róla, hogy egy könyvklub tagja. Ismét feltűnik a színen Geoffrey bácsi, akiről szintén kiderül valami, Magdáéknál gyarapodik a család, ill. Bridget interjút készít Colin Firth-szel, most is meggyűlik a baja Richard Finch-csel, nyaralni indul, felcsap pesztrának, lakásfelújításba kezd, szokásához híven állandóan fogyókúrázik és ismét feltűnik a színen Daniel.
Április 22., kedd 09.00. Ismét londoni lakásban égből pottyant utazás után. Jó, akkor most megírom az interjút. Lássák, ez valami elképesztő, hogy az összpontosítás a munkára és a karrierre teljesen kiveri a fejünkből a bánatot. Egyszerűen fantasztikus volt! Azt hittem, elájulok, amikor a taxi kitett a római téren, mert egyszerűen fantasztikus volt, arany napsütés, óriási tér, tele magas romokkal, és az egésznek a közepén Mr... óóó, telefon!(...) - Na szóval, délután négyig van ideje, úgyhogy ugorjon neki! Lalalá! Az egy örökkévalóság! Csak még átélem egy kicsit a napot. Mmm. Pontosan úgy nézett ki, mint Mr. Darcy: ugyanolyan sötéten izzó és szikár. És még körbe is vitt és megmutatott egy lyukas templomot, valamilyen Hadrianus- vagy milyen sírt és egy Mózes-szobort, és hihetetlen fölénnyel óvott, nehogy elüssenek az autók, és egyfolytában olaszul beszélt. Mmm.
Azt hiszem, a fenti idézet is bizonyítja, hogy Bridget most sem hagyja unatkozni az Olvasót. Bevallom, azt nem értettem sosem, hogy 57-58 kilósan miért lenne kövér? Bár Bridget magasságát balladai homály fedi. Ill. volt egy másik dolog is, ami borzasztóan zavart: kivételesen nem a rövidítések, bár azokat is nagyon utálom, de a tizedik n. (= nagyon) után leesett, mit is akar jelenti. Szóval, a -suk, -sükölés iszonyatosan irritált, lásd az előbbi idézetben szereplő lássuk igealakot, amiből rengeteg van a könyvben. Könyörgöm, már általános iskolában megtanítják, hogy nem beszélünk így! Ezek szerint nem nézte át rendesen a kiadó szerkesztője, vagy ő sem ismeri a mai magyar nyelvet... Azt nem tudom, hogy nyomdahiba-e vagy van, aki szerint a Newcastle United focicsapatnak United Newcastle a neve. Az egy dolog, hogy a könyv célcsoportja a női nem, de a hozzám hasonló, a foci világában is elboldoguló nőknek is szemet szúr ez a szarvashiba.
Még egy negatívum: már az első oldalakon csak néztem, mint Rozi a moziban, ugyanis a hangoskönyvet cenzúrázták. Rengeteg, nem egy fontos dolgot kihagytak belőle és volt olyan rész, amit most értettem meg a könyv olvasásakor. Könyörgöm, a hangoskönyv ezresekkel kerül többe, akkor miért kell kivágni belőle???
Ezeket leszámítva nagyon jól szórakoztam, a kedvenceim az alábbiak voltak: Colin Firth-interjú, Beképzelt Jerome versrészletei, Bridget karácsonyi képeslapjai, ill. amikor felcsap pesztrának Magda három gyereke mellé. Egy komolyabb, ütős olvasmány után tökéletes kikapcsolódást nyújt.
Az Európa meg igazán elgondolkodhatna egy utánnyomáson, mert az első rész is csak arany áron szerezhető be.
A filmváltozatról: nagyon sok az eltérés a film és a regény közt, és nálam a könyv vezet, mert sok - szerintem - fontos dolog kimaradt.
Helen Fielding: Bridget Jones naplója 2. - Mindjárt megőrülök Eredeti cím: Bridget Jones - The Edge of Reason Fordította: Sóvágó Katalin 456 oldal Európa Kiadó, 2004 Eredeti ár: 1980 Ft A "cenzúrázott" hangoskönyv Udvaros Dorottya előadásában (4 CD) kb. 4000 Ft-ba kerül.
Ebben a hónapban már volt egy ballada Aranytól, akinek idén ünnepeljük születésének 195. évfordulóját, így ismét tőle választottam verset.
Ráadásul megtaláltam Sinkovits Imre előadásában is, amit érdemes meghallgatni.
Arany János: Híd-avatás
Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!" És kártya perdül, kártya mén; Bedobta... késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: "Egy fiatal élet-remény."
A kártya nem "fest", - a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!... ő vándorútnak - Most már remény nélkül, magán - Indúl a késő éjszakán.
Előtte a folyam, az új hid, Még rajta zászlók lengenek: Ma szentelé föl a komoly hit, S vidám zenével körmenet: Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.
Halad középig, hova záros Kapcsát ereszték mesteri; Éjfélt is a négy parti város Tornyában sorra elveri; - Lenn, csillagok száz-ezeri.
S amint az óra, csengve, bongva, Ki véknyan üt, ki vastagon, S ő néz a visszás csillagokba: Kél egy-egy árnyék a habon: Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
Elébb csak a fej nő ki állig, S körülforog kiváncsian; Majd az egész termet kiválik S ujjonganak mindannyian: "Uj hid! avatni mind! vigan."
"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!" Fehérben ifju és leány Ölelkezik s a hídon van már: "Egymásé a halál után!" S buknak, - mint egykor igazán.
Taps várja. - "Most a millióson Van a sor: bátran, öregem!" - "Ha megszökött minden adósom: Igy szökni tisztesebb nekem!" S elsímul a víz tükre lenn.
Hivatlanul is jönnek aztán A harmadik, a negyedik: "Én a quaternót elszalasztám!" "Én a becsűletet, - pedig Viseltem négy évtizedig."
S kört körre hány a barna hullám, Amint letűnnek, itt vagy ott. Jön egy fiú: "Én most tanúlám Az elsőt; pénzem elfogyott: Nem adtak: ugrom hát nagyot!"
Egy tisztes agg, fehér szakállal, Lassan a hídra vánszorog: "Hordozta ez, míg birta vállal, A létet: mégis nyomorog! - Fogadd be, nyílt örvény-torok!
Unalmas arc, félig kifestve - Egy úri nő lomhán kikel: "Ah, kínos élet: reggel, estve Öltözni és vetkezni kell!" Ezt is hullámok nyelik el.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza Csörtet fel és vigyorgva mond: "Enyém a hadvezéri pálca, Mely megveré Napleont!" A többi sugdos: "a bolond!..."
Szurtos fiú ennek nyakába Hátul röhögve ott terem S ketten repűlnek a Dunába: "Lábszijjra várt a mesterem: No, várjon, míg megkérlelem!"
"Én dús vagyok" kiált egy másik S élvezni többé nem tudom! -" "Én hű valék a kézfogásig S elvette Alfréd a hugom'!" Eltűnnek mind, a járt uton.
"Párbajban ezt én így fogadtam: Menj hát elül, sötét golyó!" -- "Én a szemérmet félrehagytam, És íme, az lőn bosszuló: Most vőlegényem a folyó. -"
Igy, s már nem egyenkint, - seregben, Cikázva, némán ugranak, Mint röpke hal a tengerekben; Vagy mint csoportos madarak Föl-fölreppenve, szállanak.
Órjás szemekben hull e zápor, Lenn táncol órjás buborék; Félkörben az öngyilkos tábor Zúg fel s le, mint malomkerék; A Duna győzi s adja még.
Néz a fiú... nem látja többé, Elméje bódult, szeme vak; De, amint sűrübbé, sűrübbé Nő a veszélyes forgatag: Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, - Széttörni e varázsgyürüt Nincsen hatalma földi karnak. - Mire az óra egyet üt: Üres a híd, - csend mindenütt.
Szörnyek nem léteznek. Az emberektől kell félned, nem a szörnyektől.
Niccolò Ammaniti kisregényéről már sok jót hallottam, és az olaszmániámnak is köszönhetően, nem egyszer megfordult a fejemben, hogy ez a könyv kell nekem. Végül hála az Alexandra nagy nyári akciójának, tavaly beszereztem, és múlt szombaton végre sort kerítettem rá. 1978 nyarán Acqua Traversében járunk, egy aprócska dél-olasz faluban. Narrátorunk az immár felnőtt Michele, aki visszaemlékszik az akkor kilencéves önmagára és a történtekre. A parányi faluban alig laknak, így a gyerekek egyetlen szórakozása a biciklizés. Michele ötéves húgával, Mariával, a bandavezér Kobakkal (becsületes nevén Antonio), Remóval, Salvatoréval és Barbarával tölti napjait. Rendszerint versenyeznek és aki az utolsó lesz, büntetést kap, amit Kobak eszel ki.
Egy napon a falun kívül eső dombot szemelik ki. Felfelé azonban Maria elesik, és - immáron sokadjára - eltöri a szemüvegét. Így Michele és húga ér fel utoljára, azonban szavazás után Barbara kapná a büntetést, amit a fiú igyekszik megakadályozni, így végül rajta csattan az ostor. A büntetése: be kell mennie a dombon lévő elhagyatott házba és le kell ereszkednie a falon. Michele el is indul és nem is sejti, milyen felfedezés vár rá a ház egyik titkos zugában... Ez a felfedezés pedig ettől a perctől fogva nem hagyja nyugodni...
Szeretné megosztani a titkát valakivel, de kivel? Édesanyjuk alig szól hozzájuk, ugyanis az apjuk kamionsofőr, aki sokat van távol a családtól, és olyankor az anyjuk fokozatosan elnémul. Bár az apa hazaérkezik, de hamarosan bejelenti, hogy vendéget várnak, aki egy darabig náluk fog lakni.
A vendég meg is érkezik és Michele ismét különös dolgok tanúja lesz, és lassan minden részlet összeáll előtte és egyre inkább érzi, hogy az apjának volt igaza, hogy az emberektől kell félnie. Bevallom, az első kb. 70 oldal után félretettem a könyvet, hogy majd másnap befejezem. Aztán vasárnap a végére is értem. Rendkívül nyomasztó és letehetetlen olvasmány. Folyamatosan fenntartja az Olvasó figyelmét és kíváncsiságát, mi is érezzük a bőrünkön a perzselő olasz napsütést, a Michelét uraló félelmet, ill. ahogyan a fiú igyekszik azt legyőzni. És közben bennünk is felrémlenek a gyerekkori emlékek, amikor a mi kis közösségünkben is mindig volt valaki, aki a parancsnoki szerepet játszotta, aki uralkodni akart rajtunk, mi pedig igyekeztünk kitörni az elnyomása alól. De Michele e mellett egy súlyos titkot is őriz. Ahogy fogynak az oldalak, számunkra is kezdenek a helyükre kerülni a kirakói darabjai. A végén pedig akkorát üt, hogy csak nézünk magunk elé. Ammaniti Michele bőrébe bújva zseniálisan adja vissza a fiú érzéseit és gondolatait. Ezek után biztosan árgus szemekkel lesem, mikor lesz akciós a többi könyve. A fordításról csak annyit, hogy jót mosolyogtam, amikor azt olvastam, hogy Michele apja kamionista. Az olaszban így mondják, de magyarul eddig csak kamionosként hallottam. A regényből 2003-ban filmet is készítettek, amit itthon is bemutattak. Niccolò Ammaniti: Én nem félek Modern Könyvtár sorozat Eredeti cím: Io non ho paura Fordította: Matolcsi Balázs 264 oldal Európa Kiadó, 2008 1900 Ft Az író honlapja (olasz nyelvű)
Reszkessetek, pénztárcák, bankkártyák és malacperselyek, mert hiába vette immár hivatalosan is kezdetét a nyári szünet, a kiadóknál nincs megállás. A mostani válogatás vegyes vágott lesz, ugyanis már megjelent könyvek is bekerültek, amelyek korábban a saját bambaságom miatt elkerülték a figyelmemet, bezzeg most annál inkább szeretném őket is a polcomon látni.
Rögtön itt van A párizsi feleség. Láttam én az előrendelések közt, de a cím alapján azt hittem, ez is egy újabb romantische gyöngyszem. Aztán a júniusi Könyvjelzőben felfedeztem és egy hajnalom, amikor nem tudtam aludni, elolvastam róla a cikket és a részletet belőle és már fenem a fogam az Alexandrás könyvmaratonra. Hogy miről szól? Igen, erről eddig egy szót sem ejtettem: Hemingway első házasságáról. Éppen a megjelenés előtt nem sokkal néztem meg nem tudom, hanyadjára a Szerelemben, háborúbant, és naná, hogy elkezdtem utána Hemingwayt olvasni. A film után meg kit ne érdekelne, hogy Agnes helyett végül kit vett feleségül Hemingway? Ugye, hogy mindenkit.
Paula MacLain: A párizsi feleség Hemingway első házasságának története Fordította: Csonka Ágnes 376 oldal Alexandra Kiadó 3499 Ft Már kapható
Imádom Adyt, így nagy volt az öröm, amikor megláttam ezt a válogatást a publicisztikai műveiből.
Ady Endre: A világosság lobogója alatt 384 oldal Nap Kiadó - Magyar Esszék sorozat 3300 Ft Már kapható
OlvasóMókus barátném figyelmébe ajánlom a következő kiszemeltet ;). Bizony, a kedves Európa újra kiadja a Végtelen történetet, amit még nem olvastam, de sokan nagyon szeretik, így engem is felcsigázott.
Michael Ende: A Végtelen Történet Fordította: Hárs Ernő 444 oldal Európa Kiadó 3200 Ft Várható megjelenés: július 9.
Bár még csak két könyvét olvastam és a többi szépen vár a sorára, de már fenem a fogam Philippa Gregory legújabb regényére is. A helyszín most is Anglia és a főszereplőnk Stuart Mária és I. Erzsébet.
Philippa Gregory: A másik királynő Fordította: Mészáros Viktor 464 oldal Cartaphilus Kiadó 3300 Ft Várható megjelenés: június 21.
A következő két kiszemeltről már korábban írtam, csak emlékeztetőként kerültek be.
Henri Perruchot: Renoir élete Van Gogh élete Kossuth Kiadó 1590 Ft/db Várható megjelenés: június 22.
Amikor két éve kiadta az Európa, előrendeltem a Pi életét, de nagy sikerrel bejelöltem, hogy a következő rendelésemmel kérem szállítani, ami anyagi csőd miatt elmaradt, így lemaradtam róla. De lehet, most jobban is járok (nem rendeltem elő és nem is fogom :P), mert ez a borító nekem jobban tetszik.
A történetről dióhéjban: Pi édesapja kénytelen eladni az állatkertjét és elköltözni. Azonban hajójuk elsüllyed, csak Pi és néhány állat éli túl az esetet és itt kezdődik a közös utazásuk...
Yann Martel: Pi élete Fordította: Szász Imre és Gy. Horváth László 400 oldal Európa Kiadó 3000 Ft Várható megjelenés: július 9.
Ha már Európa, folytatódik a Durrell-sorozat, melynek legújabb kötetében még mindig a gyerek Gerry, családja és házi állatkertje mindennapjaiba pillanthatunk be. Gerald Durrel: A halak jelleme Fordította: Révbíró Tamás 240 oldal Európa Kiadó 2500 Ft Várható megjelenés: július 9.
Amikor megláttam az újdonságok közt ezt a könyvet, egyből elkezdtem vigyorogni, mint a vadalma, mert bár semmit sem tudtam a történetről, de ez a borító! :D :D A fülszöveg remek kikapcsolódást ígér ehhez a regényfantáziához, amit a már említett borító miatt el is hiszek. És hihetetlenül büszke vagyok magamra, hogy múlt héten 40%-os kedvezmény volt rá, de nem vettem meg. Aldous Huxley: Nyár a kastélyban Fordította: Boldizsár Iván 252 oldal Cartaphilus Kiadó 2500 Ft Már kapható
Végül, de nem utolsósorban egy komoly kötettel zárom a sort: tegye fel a kezét, aki nem érezte annak idején, amikor írók/költők életrajzát olvasta/tanulta, hogy halvány lila gőze sincs, hol található egy-egy az illetőhöz kapcsolódó település. Ehhez kaphatunk segítséget ebből a kötetből:
Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-Z-ig 720 oldal Sanoma Budapest Kiadó 5900 Ft Már kapható.
Aki nyaralni megy, lesz miből válogatni a bőröndbe :). Kép: weheartit.com
Ha minden igaz, még senki sem adta ezt a címet a rovatának, így mostantól hétfőnként jelentkezik, kivéve természetesen a jeles napokat. Paul Verlaine-t is valaki volt olyan kedves és felírta a listára, a Szerb Antal szerkesztette Száz versben pedig ez az első költemény, így erre a hétre ki is szemeltem. Időközben viszont az Ady Endre összes költeményeiben és más antológiában is belefutottam a versbe, ahol Adyt tekintik a szerzőjének, így javítottam.
Ady Endre: Paul Verlaine álma
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek, forró és különös, áldott, nagy Látomás, aki sohasem egy, s aki sohase más, aki engem megért, aki engem szeret.
Mert ő megért. Neki, ó jaj, csupán neki bús, áttetsző szívem többé már nem talány, sápadt homlokomnak verejték-patakán frissítve omlanak az ő szent könnyei.
Barna, szőke, vörös? Ó, nem tudom én, nem. A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.
Nézése hallgatag szobrokénak mása, szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen: mint elnémult drága szavak suhanása.
" Az utazás fölfokozza, megsokszorozza életünket. Amint haladunk a térben és időben, hevesebben lélegzünk, gyorsabban égünk, mintha oxigénes bura alatt volnánk. Ha a háborúban töltött idő duplán számít, az utazás idejét háromszorosára kellene értékelnünk."
Ezt a könyvet már tavaly kinéztem magamnak, és hála a Könyvtündérnek, ahol még mindig 40%-os kedvezmény van rá, nemrégiben ez is a virtuális kosaramban, két nappal később pedig a polcomon landolt. Aztán néhány hetet várnia kellett, de utolért a "Kosztolányit akarok olvasni" -érzés, és milyen jól döntöttem.
1909 és 1935 között lehetünk Kosztolányi útitársai, akivel a könyv lapjain beutazzuk Európát. Az úti célok közt megtalálható - többek között - Belgrád, Róma, Velence, Párizs, Berlin, London, Stockholm stb. És milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen útitársat kapunk, aki nemcsak a megszokott nevezetességekkel, hanem számos aprósággal is megismerteti az Olvasót.
Kosztolányi kézen fog és miközben mi is ott érezzük magunkat Rómában vagy Párizsban, ő mesél. Sétáink során olyan helyekre is eljutunk, mint például a párizsi morgue (halottasház), egy krematórium, szemtanúi lehetünk az utolsó Garibaldi temetésének, viharba keveredünk, hajóra szállunk, de meglátogatjuk XI. Pius pápát is.
Bevallom, nagyon irigylem Kosztolányit az utazásaiért, de ki ne tenné ezt, ha végignézi a tartalomjegyzéket? És mindezek ellenére egyáltalán nem fellengzősen ír, hanem a megszokott stílusában, amit most is öröm olvasni. Például az ilyen sorokért:
Könyvek, mindenütt könyvek. mint nálunk régen, bő aratások idején a gabona, úgy hevernek itt a földön, a ponyván, s annyi van, hogy térdig lehet járni bennük. Elfoglalják a körúti aszfalt felét. Könyvek aratása, könyvek, szüretje. A Szajna-parton vettem egy Károli-bibliát, magyarul, 1760-ból, egy frankért. Ünnepnapokon, éjszaka is nyitva állnak a kirakatok. Akárki turkálhat bennük, olvashat, villanyfénynél ingyen. Még senkinek se jutott eszébe, hogy ellopjon egyet. Miért? Talán mert nem kell nekik a könyv? Ellenkezőleg, mert annyira kell itt a könyv, mindenkinek. (Európai képeskönyv - Párizs)
A következő idézet a latinos énemnek különösen kedves:
Most belátom, hogy mi, akik arcunk verejtékével tanuljuk az idegen latint, tartozást teljesítünk, vezekelünk azért, hogy nem latinoknak születtünk. Ez a gondolat hajtott talán mindjárt megérkezésemkor ide a romokhoz, és ez diktálta, hogy megérintsem a Forum és a Colosseum falát, s késemmel letörjek tégláiból egy darabkát, hogy hazavigyem magammal. Mindnyájan ezt cselekedjük. Letörünk egy téglát, egy kavicsot a latin szellem palotájából, és továbbmegyünk. (Latinok között)
Kosztolányi is majdnem ugyanezt látta (saját képek)
A kiadó jelzi a könyv végén, hogy a mai helyesíráshoz igazodtak, nekem mégis furcsa volt azt olvasni, hogy cepel, annyi baj legyen. Ezt az apróságot leszámítva mindenkinek ajánlom, aki szereti Kosztolányit/szeret utazni és nem csak azokra kíváncsi egy-egy városból, amit az idegenvezető elmond. A rajongóknak pedig igazi csemege, ugyanis a korábbi kiadásokhoz képest ebbe a kötetbe olyan írások is bekerültek, melyek az eredeti, 1941-ben megjelentben nem szerepeltek. Plusz pont jár a könyvben talált tarandusos könyvjelzőért is.
Ennél olcsóbb európai körutazást pedig keresve sem találunk, így le is tudtam az idei nyaralást.
Kosztolányi Dezső: Elsüllyedt Európa 312 oldal Tarandus Kiadó, 2011 3490 Ft A kiadó honlapján pedig bele is olvashatunk.
És ez az ajándék, amit én nyújthatok, sohasem fogy el. A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!
(Tennessee Williams: A vágy villamosa)