Királyi hálószobák

"- Marie Antoinette-ről beszélünk és arról a képről, amit róla barkácsolt össze magának a nép. - Jenny lehúzza jobb mutató- és középső ujjáról a gyűrűket, bal kezében meglengeti őket, majd újra fölveszi.
- A barkácsolásban sajnos ő maga is benne volt, mégpedig mindkét kezével - ismeri be Sybille. - Túl sokáig pocsékolta a pénzt meg a saját esélyeit. Ha valaki állandóan az egekben jár, annak számolnia kell azzal, hogy fölingerelheti mindazokat, akik ezenközben a mocsokban csúszkálnak négykézláb, hogy az ő padlóját súrolják és fényesítsék. Előbb-utóbb kerül valaki, akinek kedve szottyan lerántani a fellegek közül, és...
- ...és jól beletunkolni a mocsokba - mondja Barbara, miközben a macskáját dédelgeti. - Az obszcén mocsokba."


Sybille Schlick 38 éves friss Oscar-díjas filmrendező eddig kizárólag vígjátékokat dirigált, azonban 11 éves fia, Louis történelem házi dolgozata hatására úgy dönt, filmvászonra viszi a tragikus sorsú Marie Antoinette  utolsó napjait. Ehhez összeül a kupaktanács, amelynek nőtagjai mindannyian 38 évesek, Karla (aki nevével ellentétben férfi és díszlet- és jelmeztervező). Feladat: a megjelent rendező, díszlettervező és a producer a történész Barbara segítségével kiválassza a három jelölt közül a megfelelőt a címszerepre. Természetesen a jelöltek között megindul a rivalizálás, azonban a többiekkel együtt számos párhuzamot fedeznek fel Marie Antoinette élete és a saját életük, ill. mai világunk között. A beszélgetés fő témája a pornográfia, azon belül is a korban a királynéról megjelent pamfletek, amelyek a megérkezése után nem sokkal látnak napvilágot. Marie Antoinette, Mária Terézia lánya még 15 éves sem volt, amikor házasságot kötött a nála egy évvel idősebb trónörökössel, akit 1775-ben XVI. Lajos néven királlyá koronáztak. Házasságuk, pontosabban házaséletük nem indult egyszerűen, így rögtön megindultak a találgatások, a pletykák a királyi párral kapcsolatban.




 
A királyi hálószobák mellett bepillantást nyerünk a francia társadalom életébe, csakúgy, mint a kívülről gyönyörű, belülről azonban a mocsok lepte Versailles-ba. Már olvastam arról, hogy a higiénia nem igazán volt ismert fogalom a korban, de most nagyon megdöbbentem.

A színésznők rivalizálása és nyafogása egyszer-kétszer zavart, azonban az írónő alapossága, melyet a könyvben Barbara testesít meg mindenért kárpótolt. Nem is gondolnánk, hogy már akkoriban létezett a ma is aranykorát élő bulvársajtó és az elégedetlenség micsoda pletykáknak ad alapot. Ami a legjobban megdöbbentett, hogy választ kaptam arra, miért szerették az emberek - és véleményem szerint ma is vannak ilyenek - a nyilvános kivégzéseket. Hihetetlen, hogy örömüket lelték az általuk bűnösnek ítélt utolsó perceiben, abban, hogy megalázhatják. Azonban nem számoltak Marie Antoinette tartásával:
" - Ő is pont az a fajta volt. Mint aki nevet az exhibicionistán.
- Hogyhogy nevet? Vedd csak azt a képet, mikor a kivégzésre viszik a taligán... hát ott aztán nem nevet, keserűbben néz a halálnál is, nem is csoda.
- De egyenes háttal ül, nem sikoltozik, nem vinnyog segítségért. Egy álló órán át hurcolták azon a taligán az őrjöngő nép közt, akik mindenféle mocsokkal hajigálták. És akkor sem omlott össze, mikor a térre értek, a rengeteg várakozó elé, akik nyíltan kitombolták tébolyult gyűlöletüket. Ő ugyan nem mosolygott a vérpadra lépve, mint az az Eglé, de nem is habozott, nem is remegett. És ezzel valószínűleg a mulatság legjobb részétől fosztotta meg a nézősereg nagy többségét.
- Ó, szegények - szól Rita.
- Szegények bizony. A nagy többség bizonyosan szegény volt - magyarázza Sybille. - A nyilvános kivégzés intézménye nem volt más, mint a szegények peepshow-ja."

Emlékeim szerint Marie Antoinette legfeljebb említés szintjén szerepelt a gimnáziumi tananyagban, mindenesetre kíváncsi lettem az életére, hogyan vált fiatal lányból pazarló királynévá, akit annyi mindennel megvádoltak.

Tegnap ügyet kellett intéznem és sorban állásközben elővettem a könyvet. Azt hiszem, nem kell részleteznem a döbbent arcokat, amit nemcsak az olvasó ember, hanem a cím látványa kiváltott.


Lea Singer: Osztrák kurva - Tizenhárom beszélgetés Marie Antoinette királynéról és a pornográfiáról
Eredeti cím: Die österreichische Hure
Fordította: Falvay Dóra
204 oldal
Cartaphilus Kiadó, 2007
2500 Ft (ha egyszer megint akciós lesz, biztosan meg fogom venni)
Képek: Google

12 hozzászólás

  1. Ani2011. március 3. 18:34

    Kár ezért a borzalmas címért. Szerintem sokakat elriaszt, mert el sem tudják képzelni, hogy jó könyv rejtőzhet mögötte... nem?

    VálaszTörlés
  2. Andiamo2011. március 3. 18:35

    Marie Antoinette-et az ellenségei hívták így, szerintem ezért is lett ez a cím. De tényleg jó könyv, ahogy Te szoktad mondani: sokat okosodtam belőle ;).

    VálaszTörlés
  3. Amadea H.2011. március 3. 19:09

    Ani, elég ijesztő, de a nép valószínűleg így nevezte MA-t, nem osztrák asszonynak vagy osztrák nőnek, ahogy Habsburg-Lothringen és Fraser említi:)

    Andiamo: engem anno Sofia Coppola filmje miatt kezdett érdekelni.

    VálaszTörlés
  4. Andiamo2011. március 3. 19:37

    Nyáron olvasott az útitársnőm egy könyvet róla, azt mondta, hogy nagyon unalmas (az észlelésekhez beírtam). A filmről nem olvastam jókat, de egyszer megnézem ;).

    VálaszTörlés
  5. Ani2011. március 3. 21:13

    Akkor minden bizonnyal hű képet ad az akkori MA-helyzetről....
    Melyik filmre gondolsz, az újabb verzióra, amelyikben Kirsten Dunst játszik? Azt kölcsön tudom adni, ha gondolod/gondoljátok :)

    VálaszTörlés
  6. Andiamo2011. március 3. 21:24

    Igen, 3 oldal bibliográfia és szellős 5 oldalnyi időrendi áttekintés van a végén ;).

    VálaszTörlés
  7. Ildy2011. március 3. 21:31

    Peepshow:)) Hát igen volt benne valami perverz, ahogy élvezkedtek a látványon.
    Én meg a döbbent arcokon élvezkedtem volna, ahogy lesik, mit olvasol:)

    VálaszTörlés
  8. Andiamo2011. március 3. 21:33

    Ildy, volt, aki jót mosolygott rajta, de a többség szerintem azt hitte, valami szaftos kis pornóregény lehet :P. Röhögtem is magamban ;D.

    VálaszTörlés
  9. Niki2011. március 4. 8:25

    Engem ez a könyv rettentően idegesített. Egyrészt a címe félrevezető, mert ilyen téren MA-ról sok nem derült ki. Másrészt úgy éreztem, hogy jó volt az ötlet, de egyszerűen nem történt a történetben előrejutás, csak toporogtak a szereplők, nem lettünk okosabbak.
    Nekem Catharina Habsburg- Lothringen Marie Antoinette c. könyve tetszett. Egészen más, mint a belőle készült film, és szerintem jobban be is mutatja MA életét, mint az Osztrák kurva.

    VálaszTörlés
  10. Andiamo2011. március 4. 9:53

    Niki, a szereplőkkel tényleg nem sok minden történik, leginkább csak ülnek, beszélgetnek és egymást szekálják, viszont a 3. beszélgetéstől már tényleg MA kerül a középpontba. Emlékszem, hogy jókat írtál arról a könyvről, és megígértem, hogy elolvasom ;).

    VálaszTörlés
  11. Amadea H.2011. március 5. 21:54

    Nekem annyira nem tetszett a film, de a díszlet és a kosztümök (meg a sütik!!) miatt megéri:)

    VálaszTörlés
  12. Andiamo2011. március 5. 22:04

    Most már tényleg meg kell néznem :P.

    VálaszTörlés