Miből lesz a cserebogár?

A VIRÁGÁRUSLÁNY  (bizonytalanul tiltakozva) Nekem éppúgy szabad itt maranni, mint magának.
A NOTESZES Olyan nőnek, aki ilyen elkeserítő, förtelmes hangokat képes kiadni a torkán, sehol a világon nem szabad megmaradnia... annak nincs joga élni. Jusson eszébe, hogy maga emberi lény, akinek lelke van, akinek megadatott az artikulált beszéd képessége! Jusson eszébe, hogy a maga nyelve Shakespeare nyelve, Milton nyelve, a biblia nyelve! Ne gőgicséljen itt, mint egy epebajos gerlice.
A VIRÁGÁRUSLÁNY (le van sújtva; részben csodálkozó, részben könyörgő pillantást vet rá, de a fejét nem meri felemelni) Hű-ű-ű...
A NOTESZES (jegyez) Úristen! Micsoda hang! (Jegyez, majd kezében a notesszel a lány minden egyes hangját pontosan utánozza) Hű-ű-ű...
A VIRÁGÁRUSLÁNY (annyira mulattatja a produkció, hogy akarata ellenére elneveti magát) Mi a franc!...
A NOTESZES Látja, hallja ezt a nőszemélyt a hajmeresztő dialektusával? Élete végéig ki nem vakarodna az utca mocskából. Nos, uram, én ebből a lányból három hónap alatt olyan hercegnőt faragok a módszeremmel, hogy megállja a helyét bármelyik nagykövet estélyén... sőt olyat, hogy felvennék akár szobalánynak vagy boltoskisasszonynak - mert ahhoz kell ám csak jó kiejtés! 


 A tegnapi esős délutánon valami vidámra vágytam. Ekkor jutott eszembe a Pygmalion. Másodikban (gimnáziumban) vettük Ovidiustól a Metamorphosest (Átváltozások), és sorra került az eredeti történet is, a tanárnőm pedig szóba hozta G. B. Shaw színművét, ami már akkor is néhány éve szépen várt a sorára a testvérei között (a testvérek a PopulArt sorozatot jelentik). 
Végre előkerestem, és már az elején sokszor mosolyt csalt az arcomra, és ez végig így maradt. 

Egy nyári, londoni estén, melyen szakad az eső, néhány ember gyűlik össze a Szent Pál-templom előtt, itt keresve menedéket. Van köztük fiatal és idős, anya és lánya, egy virágáruslány és egy férfi, aki a noteszébe jegyzetel. A téma természetesen az időjárás és az, hogyan juthatnak haza. Hamarosan kiderül: a noteszes úr bárkiről megtudja mondani honnan származik, amint egyetlen mondatot kiejt a száján, míg a virágáruslány kosarával és beszédével hívja fel magára a figyelmet. Az eső elálltával a kis csapat létszáma megcsappan, ám a jelenlévők megtudják, hogy a noteszes egy híres nyelvészprofesszor, Higgins; az ácsorgók közt pedig Pickering ezredest fedezzük fel. Ők ketten fogadást kötnek, hogy a szabad szájú és rondán beszélő Elizából, a virágáruslányból hat hónap alatt Higgins úrinőt farag, míg Pickering minden költséget állni fog, mely ez alatt felmerülhet. Így hát Eliza hamarosan a Wimpole Streeten találja magát, ahol a professzor él. Azonban a tanulás sem indul zökkenőmentesen:

PEARCE-NÉ (Higgins házvezetőnője) Magának itt a helye. Ez lesz a hálószobája.
LIZA Jaj, nem tunnék itt megalunni, jóasszony! Nagyon puccos ez a magamfajtának. Egy frászba vónék, hogy hozzáérek valamihöz. Nem vagyok még hercegnő, tudhassa!
PEARCE-NÉ Magának is olyan tisztára kell mosdania, mint ez a szoba: akkor majd nem fél tőle. Engem pedig ne jóasszonynak szólítson, hanem asszonyomnak. (Kinyitja a fürdőszobává alakított öltözőszoba ajtaját)
LIZA Azannya! Hát e' mi? Itt szokják mosni a ruhát? Micsoda muris nagy vájdling!
PEARCE-NÉ Ez nem vájdling, ebben mosdani szoktunk, lányom. Ebben fogom én magát mindjárt tisztára mosni.
LIZA Csak nem képzeli, hogy belemászok, csupa víz lennék. Azt má nem! Bele is halnék! Vót arra mifelénk egy spiné, az minden szombaton ezt csináta, de el is patkót rövidúton.
PEARCE-NÉ Higgins tanár úrnak külön fürdőszobája van odalent, és minden reggel hideg fürdőt vesz.
LIZA Vasbul van az a pacák!
PEARCE-NÉ Ha maga egy szobában akar tartózkodni a tanár úrral és az ezredes úrral, hogy tanuljon tőlük, akkor magának is fürödnie kell. Ha nem fürdik, nem fogják állni a szagát. De fürödhet olyan meleg vízben, amilyenben tetszik. Itt van két csap: hideg, meleg.
LIZA (sírva) Köll is nekem! Kutyának való az! Bele is pusztulnék! Sose mártóztam én meg életemben tetőtül talpig.
PEARCE-NÉ Hát nem akar tiszta lenni, csinos, illatos, mint egy úrinő? Tanulja meg, hogy a lelke sem lehet tiszta az olyan lánynak, akinek a teste ragad a piszoktól.
LIZA Brühühhü!!!!
PEARCE-NÉ Ne bőgjön, hanem menjen be a szobájába, és vessen le mindent. Azután bújjon bele ebbe (a fogasról egy fürdőköpenyt akaszt le, és a lány kezébe nyomja), és jöjjön vissza. Majd én elkészítem a fürdőt.
LIZA (könnyek között) Ne, ne, ne!!! Nem vagyok én ahhoz szokva! Nem szokok én pucérra vetkőzni! Nem való az, tudhassa.
PEARCE-NÉ Bolond beszéd, gyermekem. Hát este tán nem vetkőzik le, mikor ágyba fekszik?
LIZA (megbotránkozva) Má mér vetkőznék le? Bele is halnék. A szoknyámat, azt levetem, persze. 


   
Az öt felvonás alatt sokat nevettem, miközben felbukkant a színen Eliza apja, a már korábban említett anya és lánya (akiknek a későbbiekben fontos szerepük lesz), ill. Higgins anyja is. 
  
A lezárás számomra kicsit szokatlan volt, ugyanis a függöny legördülte után G.B. Shaw maga mondja el, és nem a szereplők szájába adja későbbi életük alakulását. 

Erősen ajánlott együltőhelyben  elolvasni a színművet, elvégre nem hosszú, de úgyis kíváncsivá teszi az olvasót az előző felvonás vége. 

A fordítás szenzációs, viszont  szörnyű volt tapasztalnom, hogy Eliza beszédstílusa ma is használatos. Egyszerűen a hajam égnek áll, amikor valaki az oan alakot használja. Persze ez a műben vicces és nevet egy jót rajta az ember, de amikor ezt egy e-mailben vagy más írott formában olvassa, elgondolkodik. 
Higgins professzornak ma ki sem kellene mennie az utcára, elég lenne egy kis időt eltöltenie az interneten és máris listát írhatna leendő tanítványairól...


Ha valaki ebben a tavasszal érkezett szinte téli időben egy kis vidámságra vágyik, bátran vegye a kezébe, nem fog csalódni.

1938-ban filmet is forgattak belőle Leslie Howard és Wendy Hiller főszereplésével, míg  1964-ben készült a My Fair  Lady, ami minden idők egyik legsikeresebb musicale George Cukor rendezésében, Audrey Hepburnnel és Rex Harrisonnal a  főszerepben, amit Mindenkinek ajánlok, de előbb azért olvassa el az eredeti művet is, mely napjainkban is szerepel a színházak repertoárján. 



G. B. Shaw: Pygmalion
Fordította: Mészöly Dezső
107 oldal
INTERPOPULART KÖNYVKIADÓ, 1996
Tudtommal jelenleg ebben a kiadásban kapható:
 G. B. Shaw: Színművek
1212 oldal
Európa Kiadó, 2008
5900 Ft 
Aki szeret és tud is gépen olvasni, itt elolvashatja (az idézeteket is innen hoztam).
Képek: Google.hu


Eliza Barbie

6 hozzászólás

  1. Meghoztad hozzá a kedvem. :) A My Fair Ladyt egyébként imádom, de soha nem jutott eszembe, hogy ne csak nézzem/hallgassam, hanem olvassam is. ;)

    VálaszTörlés
  2. Ennek nagyon örülök! :) Rám is sokat várt, de bekerült a kedvencek közé és hamarosan megnézem az Audrey Hepburn-ös filmet is ;).

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a tippet! Már le is szedtem!
    Végig nevettem a poszt idézeteit, így biztos nagyon fog tetszeni!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szívesen és örülök, hogy sikerült még egy olvasót szerezni ;). Biztos vagyok benne, hogy Neked is nagyon fog tetszeni ;), a sajátomban legalább 6 ragacs volt az idézetek miatt, aztán már csak az oldalszámokat jegyeztem meg :D.

    VálaszTörlés
  5. Igen, drága, örök hála, hogy eszembe juttattad! :)*

    VálaszTörlés