A városi szerelem szomorú vándorai

Így lettek egymáséi ők ketten, a városi szerelem szomorú vándorai. Keresztül sok egyéb kis érzésen, pletykákon, bajokon, szenvedésen és kicsúfoltatáson, megannyi állomásán a romlottra finomodott élet kálváriájának, elérkeztek egymáshoz.

Ha az ember lánya alapító tagja a Molnár Ferenc Klubnak, és még kihívás is indul, ami számára kötelező, egyértelmű, hogy számolja a napokat, mikor kezdheti el olvasni a kiszemelt művet.
Bevallom, a fejezetek rövidsége miatt esett a választásom erre a kötetre (na meg a másik kettőhöz képest ez e legvékonyabb, mea culpa, de mostanában csak ilyen szösszenetekre futja). Ráadásul a könyv négy az egyben, ugyanis a címadó kisregény mellett három elbeszélést is olvashatunk Molnár Ferenctől.

A pesti leány a tizenkilenc éves Brandt Elza, akinek ketten is teszik a szépet (Artúr és dr. Vermes ügyvéd), azonban ő Gál Miklóst szereti, akivel hét évvel ezelőtt egy nyaraláskor találkozott. Édesanyja el is fogadná a helyzetet, azonban apja a kaszinó, ezen belül is a kártya rabja, ezért a család anyagi helyzete miatta ingadozik, így Elza is érzi az életében hamarosan bekövetkező sorsdöntő fordulatot. Elza számára a tizenöt éves Manci jelenti a gyerekkort, az álmodozást arról, ha majd egyszer felnő, boldog lehet azzal, akit ő választ, amit Mancinak is elmond. Közben feltűnik az amerikai acélkisasszony, Ketty (milyen idegesítő neve van!!!), aki Elzát igyekszik meggyőzni, változtasson a hozzáállásán.

Elzát nagyon szerettem a maga világával, és ebbe rondított bele az irritáló Ketty, aki amint megérkezett, szinte azonnal feltalálta a spanyolviaszt.
Örülök, hogy egy évszázaddal később születtem, mert nem szimpatizálok a korabeli gondolkodással, a drágalátos acélkisasszonnyal pedig biztosan ki nem állhatnánk egymást.
A széptevőkről is megvan a véleményem: Miklóst nem értem, Vermes egyszerűen szánalmas, Ketty mellett ő volt a másik, aki az agyamra ment.

Az első elbeszélés főszereplője Klári, aki tegnap temette el édesapját és maradt egyedül négy fiatalabb testvérével. Ekkor kap házassági ajánlatot a A kis klarinétostól, másnap azonban felbukkan a házban egy régi ismerős, aki a lányt keresi...

A vasban egy vidéki gyáros életébe pillanthatunk be, ahová Pestről érkezik nevelőnő, akit a direktor úr már régóta ismer.

A pikolóban pedig egy pikoló álmodozásának lehetünk tanúi.

A kisregényt szívesen olvastam volna még tovább, mert bár bátran rábiggyeszthetjük a romantikus címkét, nem kell félnünk, hogy átcsap csöpögésbe.
Klárit az első elbeszélésben most értettem meg, de az akkor sem tetszett, ellenben a másik kettő már sokkal inkább.

Miért érdemes elolvasni? Mert Molnár Ferenc olyan gyönyörűen ír:

A téli este enyhén borult föléjük. Hó már rég nem esett, mintha bekukkantott volna a világba egy-két napra a tavasz, hogy lehetne-e már jönni. Künn, a kertek közt szinte hiányzott az akác mézes illata, hiányoztak a haldokló fehér virágok a gyalogjáróról.

... és a történetek is igazán emberiek, nincsenek kicicomázva, nem mesterkéltek, száz évvel ezelőtt mindez, akár velünk is megtörténhetett volna.

Bár a kihívás teljesítéséhez elég egy kevésbé ismert prózai mű és egy dráma elolvasása, nálam a közeljövőben sorra kerül a Lazi Molnár Ferenc sorozatából a másik két kötet is (A csókok éjszakája és A zenélő angyal) is.

Molnár Ferenc: Egy pesti leány története
168 oldal
Lazi Kiadó, 2007
2200 Ft