Szeretném, ha szeretnének

" (…) így panaszkodom zokogva:
– Én csak azt akarom, hogy szeressenek – közben pedig elátkozom a világot meg mindent, amire szüleim és tanáraim tanítottak: az elveket, az értékeket, az erkölcsöt, a kompromisszumokat, a tudást, az egységet, az imát – mert minderről kiderült, hogy tévedés csupán és céltalan. Végső soron egyet jelent csak mind: vagy megtörsz, vagy megdöglesz. Magam elé képzelem kifejezéstelen arcomat s a számból jövő testetlen hangot: Rettenetes időket élünk. "
 A filmet már volt szerencsém többször is látni, és tervben  volt a könyv elolvasása is. Így 2009 nyarán olyan boldogan vittem a Szépséghibás boltban a pénztárhoz a könyvet, amit sikerült féláron megvennem, mintha valami könyvritkaságra bukkantam volna. Azóta is várt a sorára. OlvasóMókus javasolta, hogy akkor kezdjem el olvasni, amikor nagyon mérges vagyok. Tavaly karácsony előtt le is került a polcról, amikor a drágalátos posta kilopta a Bogasnak küldött karácsonyi csigát a borítékból. Akkor jött el a pillanat, hogy ide Pat kell. És milyen jól döntöttem!


 Bár a regény átlagosan indul, azonban, ahogy fogynak a lapok, egyre többször kell félretenni, mert egyszerűen letaglóz. De ne szaladjunk ennyire előre.

Narrátorunk, Patrick Bateman 26 éves, a Harvardon végzett, jelenleg a P&P-nél dolgozik, a lakása tele van a legmodernebb bútorokkal és műszaki cikkekkel, a legdrágább ruhákban jár és annyi kencefice van a fürdőszobájában, hogy egy drogériában nincs talán annyi. Patünk rendszeresen látogatja a  konditermet, a manikűröst, a fodrászt és a kozmetikust. Természetesen a legdrágább éttermekbe és legfelkapottabb szórakozó helyekre jár (ahol egy kis kokain is mindig akad, de otthon is készenlétben van a Valium és a Xanax), a barátnőjét idegesítőnek találja és rögtön felmegy nála a pumpa, ha valakinek elegánsabb névjegye van, mint neki. De hiába a külcsín, ha Pat belül üres, sőt, valójában egy pszichopata.
" – Ugyanis Patrick egyáltalában nem cinikus. Ő egy nagyon helyes kisfiú, igaz-e cucikám?
– Nem éppen – motyogom magamban. – Én egy közveszélyes pszichopata vagyok.
– De mit számít az? "
Christian Bale mint Patrick Bateman
Forrás: PORT.hu

 
Szabadidejében előszeretettel visz fel ismerős és ismeretlen lányokat magához, akiket megkínoz, ill. az utcán akár az útjába kerülő koldust, de bárkit képes megölni. A rémtetteit pedig csak úgy egyszerűen megemlíti az elbeszélésben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Vagy közbeveti, hogy vissza kell vinnie néhány videót a kölcsönzőbe (a '80-as években járunk) vagy mi volt aznap reggeli Patty Winters Show témája. Ezt leszámítva, éli a yuppie-k életét, aki a rémtettei mellett a platina American Express hitelkártyájára  a legbüszkébb.


Büszke vagyok magamra (pedig semmilyen hitelkártyával nem rendelkezem), hogy kevesebb, mint négy hónap alatt sikerült a könyv végére érnem. A lassú olvasásnak nem a lustaságom volt az oka, hanem ehhez a könyvhöz erős idegekre és gyomorra van szükség. Aki hozzám hasonlóan előbb látta filmet, tudhatja, mire számíthat majd a regényben. Pontosabban csak sejtheti, ugyanis a 2000-ben készült filmváltozathoz hiába teszik ki a 18-as karikát, az csak esti mese a könyvhöz képest! Nem tudom, hányszor tettem félre, nem egyszer hetekre a regényt, mert csak néztem ki a fejemből, hogy: " Te, jó ég!"
Érdemes az ilyenekre felkészülni, olvasás előttre és utánra nem ajánlott étkezést beiktatni, ill. az esti órákban olvasni a könyvet. Bár semmilyen problémát nem okozott a megdöbbenésen kívül a regény, azért az érzékeny lelkivilágúak készüljenek fel az egymás után sokszor felbukkanó csúnya szavakra is. Eredetileg egy olyan idézetet akartam ide is választani, de nem szeretnék senkit sem elriasztani.
Örülök, hogy nem határidőre olvastam a könyvet, mert egyhuzamban a legtöbbször csak 50-60 oldalt sikerült belőle olvasni, aztán szükségem volt valami másra. Ajánlott párhuzamosan egy vidám/könnyed olvasmányt beiktatni, nehogy megfeküdje a gyomrunkat.


Kb. az első 100 oldal után Pat Dorian Grayt juttatta eszembe. Nem gondolom, hogy most feltaláltam a spanyolviaszt, mert nem tudom, másnak feltűnt-e már ez a párhuzam a két regényalak között. De ehhez mindenképpen újra kell majd olvasnom Oscar Wilde regényét. Az biztos, hogy mindkét szereplő igazi Narcissus.


Összességében örülök, hogy végre elolvastam, és majd egyszer jöhet a folytatása, a Holdpark is.  Ahogy eredetileg terveztem, ha valaki/valami feldühít, csak tovább kell olvasni a könyvet és Pat máris levezeti a mérgünket.


Ezúton csókoltatom a Szekszárdi Nyomdát, ugyanis a könyvemben egy helyen a mondat eleje, három helyen pedig a vége hiányzik...


Bret Easton Ellis: Amerikai psyho
Eredeti cím: American Psycho
Fordította: Bart István
568 oldal
Európa Kiadó, 2006
2500 Ft

4 hozzászólás

  1. Büszke vagyok Rád, hogy végigolvastad! :o) (Nekem csak a 180. oldalig sikerült egyszer elovlasnom, annyira unalmasnak találtam.)
    Viszont sürgősen be kell szerezned a Holdparkot, ha esetleg nem lenne meg, hogy ha valaki felidegesít... szóval tudod. :o)
    Akkorát nevettem a post-od végén, ahol csókoltatod a Szekszárdi Nyomdát :D

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, Drága! Ma már tapsoltunk is! :P
    Pat unalmas? Dehogy! Az elején engem is zavart a cosmo lyánysága, aztán megszoktam.
    A Holdpark is megvan, remélhetőleg nem nyomdahibás.
    Ha nagyon gonosz lettem volna, azt írtam volna, hogy: "Pat már úton van" :P.

    VálaszTörlés
  3. Tudom, hogy én pont ott adtam fel, ahol már történtek is volna dolgok, de nem bírtam már tovább. Az a 180 oldal rettenetesen unalmas volt nekem, akkor. Lehet, hogy most már nem lenne az? :o/
    Nem kell azt írnod, hogy "Pat már úton van", tudjuk, hogy már úton van. :D

    VálaszTörlés
  4. A sok cosmo lyányság engem is zavart az elején, de gyorsan megszoktam, utána meg a gyomrod is folyamatosan szoktatják hozzá a rémtettekhez. Próbáld ki, amikor mérges vagy ;).
    Igen, Pat folyamatosan úton van :P.

    VálaszTörlés