Gondolom, sokaknak feltűnt, hogy kishazánkban is egyre inkább teret nyert magának a Halloween. Az üzletek polcai megtelnek tök alakú mécsestartókkal és egyéb díszekkel, az óvodák és iskolák udvarai kivájt tökökkel, az ablakok pedig mindenféle tökös-denevéres-szellemes dekorációval. De vajon tudják-e, hogy mit is ünnepelnek eredetileg október 31-én, ill. hogyan is zajlik egy igazi Halloween parti? Szerény véleményem szerint a hazai inkább a tökök ünnepe, és nagyon távol áll az eredetitől. (Kíváncsian várom, mikor rendezzük meg a Háladást...)

Ennek apropóján örültem meg, amikor a hónap elején felfedeztem a törzskönyvesboltomban Agatha Christie regényét, amit egyébként nem egyszerű beszerezni, annak ellenére, hogy csak három éve jelent meg, és egy Halloween parti áll a középpontjában. Na meg egy gyilkosság.

Aki olvasta már a Mrs. McGinty meghalt/halott c. regényt, annak ismerősen cseng Mrs. Ariadne Oliver neve. Aki hozzám hasonlóan most találkozik először a hölggyel, bemutatnám néhány szóban: Mrs. Oliver krimiírónő, imádja az almát, éppen Woodleigh Commonban segédkezik egyik barátnőjének a Halloween parti előkészületeiben és mellesleg Hercule Poirot régi kedves barátnéja.

A parti Mrs. Rowena Drake házában kerül megrendezésre, ahol a meghívott tizenévesek liszttorta-szeletelésben, almahorgászatban és tűzharapásban mérhetik össze ügyességüket, seprűszépségversenyen vesznek részt, ill. a kamaszlányok a falu boszorkánya és egy kis trükk segítségével megtudhatják, ki lesz a jövendőbelijük.

Az előkészületek lázasan zajlanak, amikor a gyerekek felismerik Mrs. Olivert a társaságban. A tizenhárom éves Joyce Reynolds ekkor különös dologgal áll elő: állítása szerint korábban látott egy gyilkosságot. Természetesen a társai nem hisznek neki, így nem tulajdonít senki jelentőséget a kislány szavainak.

Eljön a várva várt este, és amikor mindenki hazaindulna, felfedezik Joyce eltűnését, akit végül a könyvtárszobában találnak meg. Holtan. Valaki belefojtotta az almahorgászatnál használt vödörbe. Vajon ki tehette és miért? Tényleg láthatott korábban valamit a gyerek?
Mrs. Oliver az eset felderítésében jóbarátjához, Poirot-hoz fordul.
   

Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.

Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útrakél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.

Állok magamban ősztarolta réten.
Elring a széllel a darúcsapat.
Víg ifjuságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.

Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.

Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkező fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.

S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.

Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy amint előrendelhető lesz a könyv, azonnal teszem a virtuális kosaramba. Ez még augusztus végén történt, így csak várnom kellett, hogy teljenek a hetek és megérkezzen az értesítő e-mail. Meg is érkezett, bár a vártnál egy héttel korábban, de sebaj, gondoltam.
Amint átvettem a csomagot (két másik könyv is volt benne), rutinosan téptem szét a dobozt és alig vártam, hogy belelapozhassak. Az első reakció most az volt, hogy: Ó, de gyönyörű!, aztán átlapoztam a könyvet, még inkább örvendeztem, mert szívemnek kedves nevekkel találkoztam: Molnár Ferenc, Ady Endre, Heltai Jenő.

Nagyon tetszett Nyáry Krisztián előszava, melyben az első kötetet ért negatív kritikákról is írt és nem söpörte egyszerűen a szőnyeg alá, ahogyan esetleg más megtette volna.
De térjünk a lényegre, az újabb 40 történetre!

Volt néhány történet, amit más forrásból (nem, nem a Facebookról) már ismertem (Katona József és Déryné vagy Karinthy és Boga), de ahogyan tavaly, most is nem egy új információval lettem gazdagabb, mert vajon melyik általános vagy középiskolában említik meg Reviczky Gyula vagy Komjáthy Jenő nevét? Valószínűleg nem sok helyen, talán sehol.

Olvashatunk most is lányszöktetésről, hűtlenségről, boldog és boldogtalan szerelmekről. Ezúttal bővebben, mint az első kiadásban, és most sem maradhat el egy-egy részlet az adott szerző életművéből vagy levelezéséből. 

 Irodalmi bulvár? Szerintem nem. Évekkel ezelőtt én is megvettem egy-egy bulvárlapot (szerencsére "kinőttem" belőlük), de az utóbbi években azt vettem észre, hogy ezekben egy-egy celebnek kikiáltott egyén feltűnési viszketegségből szerepel, ill. fizet a lapnak, hogy róla írjanak. Szándékosan nem írok neveket, mert nem is ez a lényeg, hanem az, hogy azok, akikről ebben a könyvben olvasunk, letettek valamit az asztalra. Egy-két verseskötetet, regényt, novellát vagy drámát, és nem csak a magánéletük olykor megbotránkoztató részleteivel hívták fel magukra a figyelmet. Ha mégis, akkor sem dől össze a világ, elvégre ők is a magánéletben ugyanolyan emberek voltak, mint mi. Csak évekkel, évtizedekkel, esetleg századokkal előttünk éltek és manapság a tankönyvek állandó szereplői.

Bulvár ide, bulvár oda, már megint azt vettem észre, hogy egy-egy szerzőnél eszembe jutott, milyen jó is lenne újraolvasni tőle valamit, vagy éppen végre elolvasni tőle valamit, esetleg tőle választani verset majd az egyik hétfőre (lesz ilyen is). Vagy éppen jobban elmélyedni egy-egy kedvenc életrajzában, amihez ismét segítséget nyújt a függelék.

Az egyik történet már felkavarta az állóvizet, én mégis inkább azt mondom, hogy emberként tekintsünk mindazokra, akikkel a második kötet lapjain találkozunk, és ha eddig is szerettük bármelyikük munkásságát, ne ítéljük el a magánélete miatt, hanem vegyük inkább a kezünkbe valamelyik régen olvasott vagy olvasatlan művét! :) (Már alakul is a listám...)


Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Újabb irodalmi szerelmeskönyv
163 oldal
Corvina Kiadó, 2013.
4500 Ft

Forradalom fehér virága,
Őszirózsa,
Kigyújtod arcom pirosra,
Nem a szégyen,
De büszkeség bíbor tüzében!

Forradalom fehér virága,
Sír virága,
Föltámadást hoztál e tájra,
Szívünk dobbant
Szabadon a forradalomban.

Forradalom fehér virága,
Síri rózsa,
Leteszünk egy nagy koporsóra,
Hol négy század
Bakóját födi mély gyalázat.

Forradalom fehér virága,
Sír virága,
Virulj e csüggedő világba,
Annyi hanton,
Elföldelt gaz, bitor hatalmon.

Forradalom fehér virága,
Sápadt rózsa,
Letéphet rabló kéz orozva,
Te kivárod,
Míg elsápad mind renegátod!

Forradalom fehér virága,
Drága emlék,
Eszembe jut szép őszi estéd,
Mindenszentek
És vértanúk porán kereslek...

Forradalom fehér virága,
Őszirózsa,
Szirmod hű emlék könnye mossa,
Magyar őszön,
Szabad rögön virulj örökkön!





Forrás: Juhász Gyula összes versei
Kép: Ars Natura

Midőn az árnyék napról napra
hosszabbodik s hű, és a felhők
baljósan dőlnek a látóhatárra,
jó a halk délutánok
dicsőségéről szólni
villódzó fal tövén; az évszak
még önmagához is kegyetlen, ámde
biztonsággal, állandóssággal telve
bölcsen tudja, nedvektől duzzadozva,
hogy gyümölcse új zamatokat érlel
az ínynek, amely mindenséget áhít.

Ideje nem a bűnbánatnak. Inkább
ideje vakmerésnek.
Ideje vándormadár-szárnyverésnek
borzolva új teret s minde mulasztás
tudtán az óvatos napok füzére
meg nem nyugtatja. De aztán, de aztán
az álmokból, mit ismertek az ősök,
dörgése száll ki-nem mondott koroknak.
Már hűsebb éjszakákon domborúbbak
az álmok habjai s rázzák a gátat,
a napi gyávaságot.

De az ember, aki ma oly magányos,
barátja nincs, se asszonya, se háza,
békében halhat.
Szárnya izmában érezze akár a
végtelenbe evezés türelmetlen
unszolását, indulni tehetetlen,
nem látja meg új égtájak csodáit,
halálának órája befogadja
a feledt idő közönyébe, ott a
távoli ősök álmai alusznak
s oly gyümölcsök, nem szüretelte senki.



Déli költők
774 oldal
Helikon Kiadó, 2012
4990 Ft
Kép: The Artchive.com

Bár október 6-a tegnap volt, azért mégsem feledkezhetünk meg róla:

Úgy látszik, a Kossuth Kiadó nem sokáig ül a babérjain, hiszen nemrég ért véget a Gárdonyi sorozatuk, most pedig Móricz Zsigmond műveiből állítottak össze egy 26 részes válogatást.
Érdekes, hogy pénteken voltam az újságosnál, de annyira nem figyeltem a könyves polcokat, különben már akkor hírül adtam volna.


2-án jelent meg az első kötet, a Sárarany (amit milyen jó, hogy beszereztem a nyári Alexandrás akcióban) 695 Ft-os bevezető áron. A következő 9-én jelenik meg 1590 Ft-os áron, majd kéthetente érkezik a következő. Minden további fontos információ a képre kattintva olvasható.
Ugye, ez is milyen szép? Markéta, mit szólsz? :)

Olaszország-rajongóként nem volt kétséges, hogy beszerzem, amikor négy évvel ezelőtt egy akcióban felfedeztem a regényt. Persze hatalmas elvárással vetettem bele magam, miután a filmet előbb láttam, és emlékszem, akkor nagy csalódás volt számomra a könyv. Nemcsak azért, mert Frances Mayes nem az a szingli, aki boldogtalanságából menekül Toszkánába, hanem mert Frances Mayes egy olyan nő, aki megtehette, hogy házat vegyen Toszkánában, de mégis az ottani bürokrácia és a rengeteg felújítás miatt nyafog sok-sok oldalon át.
Valljuk be őszintén, ha bármelyikünk összespórolná a pénzt egy toszkánai házra, azért fel lenne készülve a felújításra is, nem?


Aztán két hónapja újra eszembe jutott a regény. Talán, mert szemben van most is velem és általában minden könyv megérdemel még egy esélyt.