Három év Summerside-ban

 Anne Shirley immáron bölcsészdiplomával a zsebében érkezik meg Summerside-ba, hogy elfoglalja a helyi középiskola igazgatói székét. Ám még be sem tette lábát az iskola kapuján, amikor az első nehézséggel szembesül: Mrs. Tom Pringle, aki eddig minden iskolaigazgatót elszállásolt, nem fogadja. De milyen szerencse, hogy vele van Mrs. Lynde, akinek egy régi barátnője megemlíti nekik a Szélfútta Nyárfa-lakot, két özvegy: Kate néni és Locsi néni otthonát, aki a bérleti díjból kifizethetné Rebbecca Dew-t, aki a nénik vörös tehenét feji. Így Anne elfoglalja a Szélfútta Nyárfa-lak toronyszobáját.

De az igazi megpróbáltatások még hátra vannak! Summerside urai a Pringle-ök, akik mindenhol jelen vannak, és egyetlen alkalmat sem szalasztanának el, hogy borsot törjenek annak az orra alá, aki egy rokonuk elöl halászta el az igazgatói állást. Ráadásul Anne tanítványai között is nem egy Pringle vagy valamelyik rokonuk akad, de a lemegátalkodottabb köztük Jen Pringle, akiről Anne úgy gondolja, ilyen lehetett Becky Sharp (W. M. Thackeray: Hiúság vására) is ennyi idősen. 

Tudjuk azonban, hogy egyszer minden rossznak vége szakad, így hosszú hetek múlva egy véletlen folytán Anne legyőzi a  Pringle-klánt, így már csak egyik kolléganője, Katherine Brooke barátságát kell megnyerni, valamint a szomszédban lakó kis Elizabeth nagymamáját, aki túlságosan szigorúan bánik a kislánnyal.

Mindezek közben megismerkedünk a summerside-iakkal, elkísérjük Anne-t esküvőre, vendégségbe, ahol olyan meghívottakkal találkozunk, mint a minden lében kanál Sutyi néni, aki mindenben csak a negatív előjeleket látja. De nem feledkezhetek meg Ernestine kuzinról sem, aki a Szélfútta Nyárfa-lakban teszi tiszteletét egy este és méltó párja lehet az imént említett Sutyi néninek. Ahogy Rebecca Dew-nak is itt a helye, aki örökös harcot vív az özvegyek elkényeztetett macskájával, Szürke Molnárral, vagy ahogy ő nevezeti: Azzal a Macskával.

Ahogy megszokhattuk, Anne vonzza a kalandokat és olykor a bajt is, de mindig bebizonyítja, hogy:

A legunalmasabb szoba is világítani kezdett, sőt életre kelt, ha Anne belépett.

Három éven át követhetjük Anne szomorú és vidám pillanatait, melyekről ezúttal a Gilbertnek írt leveleiből, illetve váltakozva egy-egy "hagyományos" fejezetből értesülünk. Eleinte szokatlan volt a levelek utáni váltás, de később már fel sem tűnt, és ezt a részt is legalább annyira megszerettem, mint az előző hármat. Bár sajnálom, hogy az ikrek megnőttek és Davy már nem kérdezősködik, mint korábban.