„Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor. Sokszor.”

A legutóbbi nagytakarítás alkalmával került elő az In memoriam Szabó Magda hangoskönyvem, amit annak idején elsőként a Nők Lapja Évszakokkal lehetett - jóval olcsóbban - megvásárolni, így nem volt kétséges, hogy a szokásos bevásárlásom alkalmával a lap is a kosaramba kerül.

Ahogy újra megtaláltam a CD-t, be is tettem a lejátszóba, amely rögtön Szabó Magda szavaival indul a regényről, és ezt követik a részletek, melyeket Bánsági Ildikó olvas fel. Utóbbi annyira tetszett, hogy nem volt kétséges: a többi olvasmányomat kicsit félreteszem, mert a Für Elisét akarom olvasni.

Szabó Magda önéletrajzi regényébe fiktív eseményeket is beleszőtt, de a legfontosabb az ő maga által megalkotott testvér, Cili alakja.

Szabó Magdát szülei sajátos szellemben nevelték: két félresiklott karrierű ember gyerekeként született, ezért Jablonczay Lenke és Szabó Elek úgy dönt, nem tiltanak semmit a kislánynak, ha ők rabok voltak, legalább a gyerekük legyen szabad. Édesapja gyerekkora óta latinul tanította, az esti meséit pedig bibliai és mitológiai alakok történetei jelentették, míg Jablonczay Lenke, a tündér, egy másik világba kalauzolta el a kis Magdolnát.

Ez az idilli világ változott meg egy csapásra, amikor a városi kulturtanácsos édesapa Budapestről egy kockás plédbe bugyolált, szőke kislánnyal a karján tért haza. A barna, élénk képzelőerővel és szereplési vággyal megáldott, cserfes Magdolna három éven át birtokolt egyeduralma ezennel véget ért. A kislányról csak annyit tudnak, hogy Zentáról menekült szüleivel, menekülés közben rájuk lőttek és a két szülő az élete árán mentette meg a kislányt, Cilit. Cili nem beszél, rögtön megérzi a másik gyerek ellenszenvét és menekülni akar.
Végül Magda is megbékél az új helyzettel, és a trianoni árvával testvérként szeretik és kísérik egymást.

A regény a testvéri szeretetnek és Cilinek állít emléket. Végigkövethetjük kettejük életét Cili érkezésétől az érettségi utáni napig.

Szabó Magda nem volt hétköznapi gyerek: köztudott, hogy a szigorú, református Dóczi Gimnáziumban tanult, de már a tanulmányai megkezdése előtt is megbotránkoztatta az ottaniakat. Egyházi iskola lévén, már az első osztályt megkezdő kicsik sem léphetik át az intézmény küszöbét minimális bibliai ismeretek nélkül. Az illatos kisasszonyok feladata, hogy mindezt a tudást átadják a leendő kisiskolásoknak. Azonban ki hallott már olyat egy ötéves gyerek szájából, hogy Isten valójában magyar, virágot visel a kalapján, Jézus meg egy hortobágyi halgazdaságban éli mindennapjait a felesége oldalán? Még szerencse, hogy a család jó ismerőse, a nagytiszteletű úr segítségével orvosolhatók ezek az eltévelyedések, de a kis Magda a következő években is nem egyszer húzza ki a gyufát a tanárainál és Milánó igazgatónőnél.

Ismét találkozhatunk Möszjővel, de megismerjük Szabó Magda és Cili többi tanárát, osztálytársait, mindennapjait, érzéseiket, vágyaikat, titkaikat, csalódásaikat. Együtt fedezhetjük fel Cili zenei, Magdolna írói tehetségét. Ott ülhetünk mi is az iskolapadokban, részt vehetünk az iskolai kiránduláson, izgulhatunk az érettségi miatt. Átélhetjük mindazt, amit ők.

Olykor ugrunk egyet az időben, olykor egy későbbi fejezetben felidézzük a korábban történteket.

És milyen jó, ha az embernek olyan bölcs édesanyja van, mint Jablonczay Lenke, aki a sorscsapások után is szeretettel és jó tanáccsal szolgál:

Ez még csak egy előhalál – hallottam, s úgy szólt hozzám, mintha visszaigazolná a döntést, tíz kiló epret főz be télire. - Szerencsére sok előhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövője, se ereje nincs már, minden befejeződött, kész, igazán szép volt a jó Istentől, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A végleges, a záró meglepően könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg, kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat tőled, csak a bőrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten pakolt a születéssel, meg a spárgát, a csontjaidat. Hol van már akkorára belőled az az igazi szenvedés, amelybe belegyakorolt az élet, hol a tanácstalan kétségbeesés, hol vagy te, ép önmagaddal?
Test-lélek, ha annyit terhelik, elkopik, annyiszor átszenvedett előhalálaid mennyei üzenetek, hiszen a nagy arénában, amelyben utolsó percig mozogtál, szinte mindened megrokkant, elvesztette jelentőségét. Ne csapásnak értékeld Isten irgalmas ajándékát, hanem adománynak, a végsőnél, ami már nem „elő”, de végleges halál, amikor végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved nincs már, tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert semmiben. Légy bátor, minden előhalál csak erősít, mikor földre rogysz. Érted, amit hallasz, Magdolna?

Mit is lehetne mondani ezek után? Jablonczay Lenke szavai ma is gyógyírként hatnak a lelkünkre. Ahogyan az egész könyv, amely hol mosolyt csal az arcunkra, hol megdöbbent, hol összefacsarodik a szívünk olvasás közben. Őszinte, tanulságos, emberi és sokszor nagyon fáj. Mint minden Szabó Magda-regény. Olvassuk hát. Sokszor. Sokszor.


Szabó Magda: Für Elise
416 oldal
Európa Kiadó, 2002
1800 Ft
Az új kiadás 3400 Ft-ba kerül, a hangoskönyv Bánsági Ildikó előadásában 4990 Ft-ba.