Vers hétfőn ~ Kosztolányi Dezső - Húsvét és Eugenio Montale - Húsvét este

Kosztolányi Dezső: Húsvét

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.

Eugenio Montale: Húsvét este

Fordította: Sallay Géza

A televízióban
keresztjén Krisztus kántált
mint tenorista,
akit éppen elkapott a pop-kólika.

Kevéssel előtte kísértette meg
a meztelen asszonynak öltözött ördög.

Ilyen hát a a huszadik század vallásos érzése.

Valószínűleg úgy van, hogy szent Bertalan éje,
akárcsak egy gyík lepottyant farka,
ugyanolyan súllyal esik latba
a nagybetűs Szellem
közömbösség-elvű Gazdaságtanában.

De talán mégis azt kell mondani, hogy nem igaz,
azt kell mondani, hogy igaz a hamisság,
aztán, majd meglátjuk, hogy mi lesz. Közben
kikapcsoljuk a képet. A többire
majd gondol, aki tud (ha ez a ki
valamit jelent).

Mi nem fogjuk tudni.

Versek:
Kosztolányi Dezső
Eugenio Montale
Kép