"Maga úgyis egy kicsit mafla, Francika"

Néhány hete úgy ültem le egy szerda este a tévé elé, hogy megnézzem a Hatholdas rózsakertet, hogy fogalmam sem volt, mire számítsak. Nem néztem utána sehol, és szégyen vagy sem, de természetesen annyit tudtam, hogy egy Babits-műről van szó és milyen szép a címe. Aztán elkezdődött a film és a megjelent a képernyőn a Vidéki komédia alcím. Itt már sejtettem, hogy a következő 70 percben nem csalódom majd, és a megérzésem ezúttal is jó volt.


 A Hatholdas rózsakert a Gádoroson élő Ilka néni férjének tulajdona, aki ekkora területet ültetett be rózsával, hogy azokat eladhassa a szerbeknek. A kerthez természetesen ház is tartozik, ahol nemcsak Ilka néni és férje élnek, hanem a ház asszonya szobát is kiad a kisvárosba érkező - leginkább - hivatalnokok számára. Egy ilyen szoba lakója lesz főhősünk, a frissen végzett jogász, Gruber Franci is, aki Gádoroson kap munkát.

Ilka néni igazi társasági ember, nyári estéken kertjében népes társaság gyűlik össze, köztük számos fiatal hajadon és nőtlen férfi, akik közül néhányan később jegyespárként távoztak és szép emlékekkel gondolnak vissza az Ilka néni kertjében töltött estékre.
Egy ilyen estén ismerkedik meg Francika a gádorosi lányokkal, akik közül Balogh Gizi tetszik meg neki, de a társasághoz tartozik Irén is, aki köztudottan a legokosabb lány Gádoroson és ez bizony nagy hátrány, ha egy lány férjhez akar menni.

Neki Irén nem volt rokonszenves. Bár lassanként valami fegyvertársi viszony fejlődött ki köztük, ami túlment a kártyaügyeken. Irén élesnyelvű tudott lenni. Pletykákba avatta be Francit, melyekről Ilka néni, ki mindenkivel jóban volt, hallgatott. Magát Ilka nénit sem kímélte. Mindez csakugyan nem volt rokonszenves; de mulatságos és tanulságos. Be kell azonban vallani, hogy, ami a női bájat illeti, sokkal jobban tetszettek Francinak például a csöppke Balog-lányok, kivált a fiatalabb, Gizi. Akire a szeme akkor is rátévedt, mikor Irén beszédét figyelte. Ezekkel azonban nem tudott úgy társalogni, mint Irénnel. Franci szótalan volt, Irén helyette is beszélt.
(...)
Ilka néniből pedig kitört a »fiúk barátja«.
- Az ilyenektől óvakodjon, Francikám... az ilyen házias szűzektől. Ezekből lesznek a hárpiák.
Alkonyat volt, a nap, mint egy túlnyílt rózsa, terpedten hullt le a láthatárra. Páronként sétáltak az egymást szelő lugasok labirintusában.
Ilka néni Franciba kapaszkodott és oktatta.
- Ezeknek ne udvaroljon, nem ajánlom. Gizinek se, mert nagyon bele talál szeretni. A szerelem veszedelmes a maga korában, gyermek! Egy kicsit pajtáskodni, szórakozni, azt igen... Maradjon Irénnél: ő szellemes, de nem veszedelmes.
Franci tanácstalan volt az ily tanácsokkal szemben.
- Sajnálom szegény Irént - sóhajtott Ilka néni máskor. - Az okosság nagy kölönc egy gádorosi lánynak. Irén még bajosabban kap férjet, mint Angyal.

 
Francika pedig mire észbe kap, bár beteglátogatóba indul Irénhez, azon kapja magát, hogy már a lány vőlegénye, aki rögtön hozzálát megtervezni közös életüket...

   

Babits milyen gyönyörűen ír prózát is! Igazán öröm volt olvasni és még nem is említettem a humorát! Aztán itt vannak a gádorosiak: Irén családja: az anyja, a keresztapja és az öccse, ill. Oszoly, a patikus, az egyetlen, akinek Franci panaszkodhat, ám ő is csak nevet rajta.

Igen, Francika mafla, mulya, gyáva, egy igazi balek, de én már szinte az első pillanattól imádtam, amikor felbukkant a filmben, majd a novellában. Persze, ha a való életben találkoznék egy Francikával, biztosan a falra másznék tőle, de Babits egy olyan szereplőt alkotott, akit - szerintem - nem lehet nem szeretni. És éppen a maflasága miatt. De talán azért is szerettem ennyire, mert Tahi Tóth László annyira zseniális volt Francikaként, hogy ha csak eszembe jutott olvasás közben, mosolyognom kellett.

Szegény Franci, akit behálózott Ilka néni és Irén. Hamarosan új életet kezdesz egy szinte ismeretlen nővel, aki az új életed minden részletét megtervezte már. De vajon van-e visszaút?
Erre a kérdésre rögtön a novella (a MEK is így említi) elején választ kapunk, de mindenképpen érdemes megismerni az odáig vezető eseményeket is. Babits novellája gyönyörűen megírt, humoros, nagyszerű olvasmány ma is. Vétek lenne kihagyni. Utána pedig érdemes megnézni a már említett filmet, ami egy remek adaptáció lett olyan színészekkel, mint például az Ilka nénit játszó Tolnay Klári.

Az influenza akkortájt jött divatba, az orvosok csupa bacillussal fenyegetőztek. De Franci világnézete a lovagiasság alapján állott, mely hölgyek jelenlétében halálmegvető bátorságot ír elő.

  
Az általam olvasott kötetben még néhány novella is helyet kapott, melyekről a későbbiekben szeretnék írni.

Szomorú, hogy ma már csak antikváriumokban szerezhető be, de legalább olcsón hozzájuthat az ember lánya egy-egy ilyen gyöngyszemhez.


Babits Mihály: Hatholdas rózsakert
Sorozat: Kiskönyvtár
253 oldal  (ebből kb. 75 oldal a novella)
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973
A novella a MEK-ban