Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?


Milyen szokatlan, mondathatnánk furcsa, ambivalens cím. Amikor először találkoztam a könyvvel az interneten, mentem is tovább, mert egész egyszerűen az jutott eszembe, biztos ez is valami manapság divatos önsegítő bestseller* lehet, olyasmi, amivel Bridget Jones könyvespolcai vannak tele. Aztán később több, nagyon is pozitív véleményt olvastam róla, de mégsem éreztem késztetést, hogy ez engem érdekelne. Nemrégiben valamiért megint csak eszembe jutott, és akkor már tudtam, nekem ezt el kell olvasnom.
Elöljáróban elmondanám, hogy a hit mindenkinek a magánügye, amit illik tiszteletben tartani, de Mrs. Winterson bigottságára nehéz szavakat találni, ez néhány mondattal lejjebb ki is derül. 

A Winterson házaspár 1960-ban megállt egy kiságy, egy rossz kiságy előtt, hogy hazavigyen egy hathetes kislányt, mivel saját gyermekük házasságuk addigi évei alatt nem született. A férj egyszerű munkás volt, az asszony nagydarab, gonosz, háztartásbeli és vakbuzgó keresztény. Mrs. Winterson azért szeretett volna egy kislányt, hogy legyen egy barátnője. De az ördög rossz kiságyhoz vezette, amit az elkövetkező években rendszeresen a kis Jeanette fejéhez is vág.

Milyen környezetbe is került ez a csöppség? A férjet nyugodtan papucsnak is nevezhetjük, akinek nincs beleszólása semmibe, hiszen a felesége minden pénteken elveszi a fizetését és csak néhány pennyt ad vissza neki. Egy olyan asszonyt kap anyának, aki boldog, hogy rátalált Jézusra, az Apokalipszist várja, nem hisz a test feltámadásában (ezt persze a gyülekezet előtt titkolja), az egész házat, még az árnyékszéket is!!! bibliai idézetekkel tapétázza ki, a lányát Mózes könyveiből tanítja olvasni, a családjának a Bibliából olvas fel és ha a végére érnek, kezdik elölről. És ez az asszony éjszaka főz, hogy ne kelljen egy ágyban aludnia a férjével, csak a rosszat látja örökbefogadott gyermekében, akit rendszeresen kizár a házból és ver is.

Ugye, hogy nem éppen ilyennek képzeljük az eszményi anyát? És miért csodálkozik, ha a gyereke nem úgy viselkedik, ahogyan ő szeretné? Mert a kis Jeanette rossz, megbántja a barátait és abban a pillanatban ezt élvezi. Egy napon felfedezi, hogy az irodalom és a könyvek világa az egyetlen menedék a számára, ám anyja szerint a könyvekkel is csak a baj van, a Biblián kívül nem tűr meg más olvasmányt a házban. Így a kislány titokban viszi haza a könyveit, majd az accringtoni könyvtárnak köszönhetően fedezi fel az angol irodalmat A-tól Z-ig (Jane Austen, Gertrude Stein, T. S. Eliot, Shakespeare stb).

De mindez még hagyján! Egy napon Mrs. Winterson megtudja, hogy a lánya a saját neméhez vonzódik! Mi ez, ha nem botrány, szégyenfolt a család becsületén? Ezért kiprédikálják a családot, Jeanette-et ördögűzésnek vetik alá. És ekkor jön az a bizonyos kérdés, ami a címben is elhangzik. A tinédzser Jeanette pedig elgondolkodik: ő nem akar normális lenni, ő boldog akar lenni. Ha az a normális, ahogyan az anyja él, köszöni, nem kér belőle. Ő tanulni akar, felpakol és otthagyja addigi otthonát.


Jeanette útkeresése, önvallomása ez a regény. Egy olyan nőé, aki visszaemlékezik, de nem vádol, nem a bosszú fűti, pedig a gyerekkora Dickens tollára kívánkozik, mégis ő egyszerűen csak élni és szeretni akar. Szeretetet akar adni és kapni. Mert utóbbit nem kapta meg gyerekként, nem tudja, milyen az, ha egy gyereket szeretnek a szülei. Élete legkeserűbb pillanataiban is talál mentsvárat, és ezt a mentsvárat a versek jelentik: hogy egyszer megtanulta azokat a sorokat, melyeket így bármikor és bárhová magával tud vinni, melyek mindig kéznél vannak és ha kell, erőt meríthet belőlük:
Azért hiszek a szépirodalomban és a történetek hatalmában, mert rajtuk keresztül a nyelveken való szólás valósul meg. Nem kell elhallgatnunk. Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.
Szükségem volt szavakra, mert minden boldogtalan család a csöndre esküszik. Sosem bocsátanak meg annak, aki megtöri a csöndet. Neki kell megbocsátania saját magának.
 
Jeanette Winterson megtörte a csendet. Őszintén mesél, nem hallgat el semmit sem a borítón szereplő kislányról, sem a tizenéves, majd felnőtt önmagáról. Bevallása szerint nem szereti a lineáris történetvezetést, amit mi is megtapasztalunk olvasás közben, de az eseményekbe befurakodó korábbi történések egyáltalán nem zavaróak, sőt éppen általuk értjük meg az aktuális jelent. Egyetlen aprócska zavaró tényezőt találtam csak a regényben: Accrington részletes bemutatását, de sosem lehet tudni, mikor veszi hasznát az ember az itt olvasottaknak.

Gondolatébresztő és egyáltalán nem hatásvadász. Irodalomszeretőknek erősen ajánlott, de egyébként is, ha jókor kerül a kezünkbe, nagyon sokat ad(hat). Hihetetlen Winterson élni akarása még a legnehezebb pillanatokban is.

Jeanette Winterson többször is említi az első regényét, a Nem a narancs az egyetlen gyümölcsöt, amit jó lenne a magyar boltok polcain is látni. De azért örüljünk annak, hogy ez a könyve már megjelent magyarul.


Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Eredeti cím: Why Be Happy When You Could Be Normal?
Fordította: Lukács Laura
264 oldal
Park Kiadó, 2013
3500 Ft
Az írónő honlapja
*Amikor ezt a bejegyzést írtam, még nem tudtam, hogy nekem is nagy szükségem lett volna azokra a bizonyos önsegítő könyvekre is, nem csak Bridgetnek. 

2 hozzászólás

  1. Az idei év egyik különleges élménye volt nekem is ez a könyv, jól leírtad hogy miben áll a különlegessége. Jó lenne ha megjelenne a regénye is magyarul! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emlékeztem is, hogy Neked is nagyon tetszett és tényleg egy nem mindennapi könyv. Köszi :$, gondolkodtam, mennyit árulhatok el belőle, de egy önéletrajzi regénynél ez nem úgy hat, mint egy regénynél.
      Remélem én is, hogy megjelenik majd magyarul a narancsos könyv, de addig utánanézek, hátha valahol meg lehet nézni a sorozatot.

      Törlés