A piknik és egyéb kalamajkák

Nos, ha nemrégiben azt írtam, elég hosszú időt töltöttem Durrell nélkül, akkor büszkén jelentem, az elmúlt hetekben sikerült két könyvét is elolvasnom. Ezek egyike A piknik és egyéb kalamajkák c. gyűjtemény, melyre PuPilla volt szíves felhívni a figyelmemet, akinek ezúton is köszönöm.

A címadó történetben a Durrell gyerekek már felnőttek, Margo egy Jack nevű gépészmérnök felesége lett, lezajlott a II. világháború és Larry immáron tíz év után visszatér a szülőföldjére, melyet a mama méltó módon szeretne megünnepelni. Egy pikniket szervez, hiszen a háború ideje alatt nagy rádióhallgatóvá lépett elő és imádata tárgyának mindig igaza volt, így adott a jó idő, hogy felpakoljon a díszes társaság és egy kellemes napot töltsön a szabadban.

Larry meg is érkezik és a humora változatlan. A család pedig többheti élelemmel felpakolva el is indul Esmeraldával, a Rolls Royce-szal, mely általában több időt tölt szétszedve, mint összerakva. Csakhogy mi történik, ha a technika ördöge felébred és a mindig igazat mondó rádiónak sincs igaza? Igazi kalamajka Durrell-módra!

- Milyen okos gondolat! - csodálta mama.
- Nem igazán - szerénykedett Larry. - Csak éppen ha az ember körül hegyekben tornyosul az ostobaság, minden logikus gondolat zseniálisnak tűnik.

A Vízre bocsátásban imádott családunk életében is eltelt néhány év, Margo elvált, ám a család utazókedve és az egymás szekálása mit sem változott. Ezúttal görögországi hajókirándulásra indulnak, ám a hajó valahogy nem úgy néz ki, ahogy ők elképzelték: az oldalán egy hatalmas lyuk tátong! És ez még hagyján: az uozót meleg vízzel szolgálják fel, a nájtklúbként emlegetett táncteremben a viktoriánus korból ottmaradt zenészek húzzák a talpalávalót, a személyzet töri az angolt és Margo is bent ragad a mosdóban. És ez még csak a kezdet!

– Ne nevettesd ki magad, Larry! – kiáltott fel mama. – Itt mindenki őrült!
– Dehogyis – rázta meg a fejét Leslie. – Itt mindenki görög.
– Rokon értelmű szavak – szögezte le Larry.

 Milyen szerencse, hogy A halak jellemét olvastam legutóbb, így nagyon megörültem, amikor immáron eme kötet fülszövegét olvasva megállapítottam, hogy Ursula ismét felbukkan, ráadásul rögtön a Viszony Velencében c. történetben! Már a cím is sokat sejtet. Nem is kell csalódnunk.
Kedvenc állatgyűjtőnk egyedül, és már nem éppen zsenge korúan érkezik meg, hogy végre néhány napot eltölthessen e gyönyörű városban, amikor egy ismerős hangra lesz figyelmes. Nem, ez nem lehet! Pedig az! Ursula! Az az Ursula, aki ennyi év után is gyönyörű és ugyanilyen gyönyörűen gyilkolja az anyanyelvét. Ráadásul egy szerelmi háromszög tagjaival érkezett az olasz városba: a feleséggel és az ifjú szeretővel, akinek ráadásul kék vér csörgedezik az ereiben (így még nagyobb a kalamajka) és nem kell sokat várni a dühös és alkoholgőzös férjre sem. És a történet végén arra is fény derül, hogy Gerry méltán vetélytársa lehet Pasodoblénak...

    - Tavaly Spanyolországban megnéztem azokat a Gruyère-képeket... Hát mondhatom, igazán lehangoló az a sok hulla meg minden. Nem úgy, mint ezek. Nekem igazán Canelloni a legkedvesebb olasz festőm! Elragadó!
Kételyeim maradéka is szertefoszlott. Nincs még egy nő a földön, aki ilyen szétválaszthatatlanul egymásba tudna gabalyítani egy sajtot, egy tésztafélét meg két festőt.

 
A szex lélektanát szeretettel ajánlom Minden Kedves Internetező figyelmébe, aki előszeretettel írja be a böngészőjébe az erotikus bestsellerek, illetve az ehhez hasonló kifejezéseket. Biztosíthatom, hogy nem fog csalódni!
Gerry és családja életében (akik már ebben a történetben sem bukkannak fel, de sebaj) mindig is fontos szerepe volt a könyveknek és az olvasásnak. Így nem csoda, ha kedvenc állatgyűjtőnk gyakori vendége az egyik könyvesboltnak és antikváriumnak, ahonnan sosem távozik üres kézzel. (Ugye ismerős?)
 Egy ilyen alkalommal bukkan Havelock Ellis kilenc kötetes munkájára, A szex lélektanára, melyben - szerinte - az emberekre alkalmazott megállapítások egy része alkalmazható az állatokra is, így boldogan viszi magával a szállodájába. A hotelben pedig azonnal szemet szúr a személyzetnek a titokzatos, bőrkötéses könyvet mindenhová magával hurcoló és olvasó Mr. Durrell. Amikor pedig kiderül, mit rejt a bőrkötés, többen is érdeklődni kezdenek utána. Persze csak a barátjuk miatt, akinek problémája van. De hamarosan kiderül, nincs a személyzet tagjai között egy sem, akinek ne váll(hat)na hasznára valamelyik kötet.

Az ifjú hölgy, aki segített levinnem a könyveket, nyilván úgy vélte: az én koromban már aligha illő, hogy egy férfi kilenc kötetet vásároljon a szex témájáról. John Ruston, a bolt gazdája, aki jó néhány esztendeje ismer, már megértőbb volt.
- Hát igen - bólogatott ide-oda ingadozva, akár a táncoltatott medve -, hát igen. Ellis. Ritkán kapunk belőle.
- Időtlen idők óta keresem - válaszoltam. - Borzasztóan örülök.
- Tiszta, szűz példány - jelentette ki akaratlan humorral John, kezébe vette a homoszexualitással foglalkozó kötetet, és belelapozott.

 
Mindannyian tisztában vagyunk vele, ha egy étterem megkapja a Michelin csillagot, az már jelent valamit. Oda érdemes betérni. Gerry is szívesen bújja a franciaországi éttermeket felvonultató kiadványt és rövidesen egy ilyen helyre látogat el, ami ráadásul jól meglapul a térképen. De csak tudhat valamit, ha megkapta azt a csillagot, nem? Ám amikor eléri a mesébe illő falucskát, benne a bájos fogadóval, még nem is sejti annak a bizonyos csillagnak a történetét...

A kötetet záró novellában Durrell egy újabb oldalát ismerhetjük meg: a thrilleríróét. Mert A bejárat bizony nem éppen egy esti mese, minden adott az izgalmakhoz: egy ódon kastély, arisztokraták, hatalmas könyvtár, ahová egy könyvtáros érkezik (kicsit emlékeztet A Pendragon legendára, nem?), misztikum és bizonyos momentumokat olvasva Edgar Allan Poe is megnyalná mind a tíz ujját.
  
Durrell remek kötetet állított most is össze, hiszen nem kell hiányolnunk kedvenc családunkat, Ursulát, a humort, sok-sok kalamajkát, egymás szekírozását, és még két izgalmas történetet is tartogat a végére. A kedvencem természetesen az első négy lett és örülök neki, hogy itthon olvastam, mert félő, hogy hangosan elnevettem volna magam (ami itthon persze megengedett).
Bár hozzá mérve lényegesen kevesebb állat bukkan fel a novellákban, azért hasonlatok formájában nem kell őket nélkülöznünk.
Durrellt Mindenkinek!

Egyetlen apró kukacoskodás: annyira megszoktam, hogy Mrs. Durrell drágámozza gyermekeit, hogy zavart, amikor itt már a kedvest használta. Persze - galád módon - rögtön helyesbítettem, de erre illett volna Borbás Máriának figyelni. Ettől eltekintve minden fordítása zseniális.

Frissítés: 2015. júliusában az Európa ismét megjelentette a könyvet. Hurrá!


Gerald Durrell: A piknik és egyéb kalamajkák
Eredeti cím: The Picnic and Suchlike Pandemonium
Fordította: Borbás Mária (1-5.) és Murai Mária (6.)
219 oldal
Európa Kiadó, 1997
Eredeti ár: 650 Ft
Reméljük, a közeljövőben az Európa ezt is újra kiadja.