"A berekben nem lehet okoskodni..."

 A Tüskevár után egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb sorra kerül a folytatása is, a Téli berek, csupán az időpont volt kérdéses. Mivel a napokban egy ismerős világra vágytam, de az Anne sorozat utolsó része nem éppen szívmelengető lesz, ezért le is szavaztam, és eszembe jutott Fekete István. Mert egyértelmű, ha a Tüskevárt télen olvastam, akkor a Téli berek csakis nyári olvasmány lehet.

Ismerőseink, Tutajos, azaz Ladó Gyula Lajos és Bütyök, azaz Pondoray Béla immár nyolcadikosok lettek, és a kamaszkor örömei és nehézségei őket is utolérték.

Bütyök már nyáron szerelemre lobbant Kati iránt, míg Tutajos Bikficnek (az emeletükön lakó Varjú bácsi kutyája) köszönhetően ismerkedett meg Sárival, akivel titkos találkákat szervez.


Beköszöntött a tél, leesett a hó, az iskolában is kitört az ilyenkor szokásos járvány, aminek Tutajos is áldozatául esett. Közben megjött István bácsi is, aki a téli szünetre ismét elvinné a két fiút a berekbe, de a család még nem adta áldását az utazásra. Természetesen ez is hamarosan megérkezik, Tutajos is felgyógyul, és a betegséghullámnak köszönhetően az iskola is korábban csukja be kapuit, így már semmi akadálya, hogy a két jó barát Bikficcel kiegészülve ismét vonatra szálljon, hogy megismerje a téli berek világát.

    A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet teljes bukását jelenti.

 
Csakhogy Tutajosunk ezt még nem tudja, és bizony a kamaszkor átka, hogy újabban előszeretettel okoskodik, legyen szó osztálytársról vagy Piri mamáról, de még István bácsi sem kivétel.

- Mer nyáron még csak elpojácáskodhatik, akinek kevés az esze, de ilyenkor nem. Aztán - ide hallgasson, Gyula, nem azért mondom, de jobb, ha nem okoskodik. A berekben nem lehet okoskodni... Aztán István bátyjával meg éppen nem lehet okoskodni... mert jó ember, igen jó ember... hanem aztán, ha okoskodnak vele, egyszer csak megfordul benne a borjú, akkor aztán isten veled, fakereszt, vége a világnak!

Miután Nancsi néni megetette és elegendő elemózsiával ellátta az ifjoncokat, kezdetét veszik az újabb kalandok a berekben. A nyári gunyhóból kis ház lett, ahol vígan pattog a tűz és Tutajos és Bütyök, valamint Bikfic is eltölt néhány napot.

A horgászatok, a magasles felderítése és a vadászatok mellett Bütyök megismerkedik a tehéntartás rejtelmeivel is.

A regény első részében Fekete István előszeretettel csillogtatja meg kissé cinikus humorát, ami számomra meglepetés is volt, de egyben remekül is szórakoztam. A természet, a táj leírása most is csodálatos, és a két fiú mellett, mi, olvasók is ismét sokat tanulunk Matulától.

Bevallom, a vadászkalandok már kevésbé voltak ínyemre, mert persze Tutajosnak micsoda dicsőség egy róka vagy pézsmapocok elejtése, de - szerintem főleg a róka - gyönyörű állat, ami nem arra való, hogy ágyelő vagy nyakbavaló legyen a bundájából, még akkor sem, ha tudom, hogy megeszi a nyulat és elviszi a tyúkokat (igen, a Vuk óta rókaimádó vagyok).


Tudom, hogy Fekete István nagyon jól ismerte a természetet és a háztáji és vadon élő állatokat is, de azért csendben megjegyzem, hogy Bütyök - aki városbéli puhány és nyavalyás (ahogy A nagy ho-ho-ho-horgász mondaná) - is tudhatná, hogy a tehén nem szül, hanem ellik, és nem pontosan úgy történik a laktáció, ahogy azt a fiú elmondja. Ha az ellés után rögtön elkezdenék tömni a tehenet ennivalóval, akkor ellési bénulást kaphatna, amiből meggyógyulhat, de akár a vágóhídra is kerülhet. Úgyhogy csak fokozatosan kezdik el ismét úgy etetni, mint korábban. A Bütyök által említett Julcsa nevű tehén, aki negyven liter tejet ad, valóban létezhet, csakhogy nem egy fejés, hanem a reggeli és az esti után adhat összesen ekkora mennyiséget (ezt azért nem árt tudni).

De nem feledkezhetem meg a gazdaságban dolgozó Miska bácsiról sem, aki nemcsak nagyevő, de mert is nagyot álmodni, ahogy napjainkban mondani szokás. Miska bácsi ugyanis azt ecseteli a tehenek iránt rajongó Bütyöknek, hogy a frissen beszerzett fejőgéppel egyszerre négy tehenet is meg lehet fejni! Nos, ne feledjük el, hogy a regény 1959-ben jelent meg, tehát egy-két évvel korábban játszódhat. És ha az áramot is csak nemrég vezették be a gazdaságban, akkor hogy tehettek szert egy ilyen szuper fejőgépre? Aki látta már, hogy fejik a teheneket, az tudja, hogy a gép négy csövét egyszerre egy tehén teljes tőgyére teszik fel, és miután "elkészült", csak utána teszik át egy másik tehénre. Ráadásul egyszerre négy tehenet fejni fizikailag is képtelenség, ugyanis egy fejőgépnek nem kilométeres csövei vannak, így nem értem, Fekete István hogy írhatott le ekkora butaságot?
Tehát, Kedves Gyerekek és Olvasók, nem kell mindent elhinni, amit olvasunk. Nem vagyok agrármérnök, sem állatorvos, de nyolcéves koromig volt két tehenünk, így láttam egyet s mást.

Ami szintén meglepett, hogy Fekete István ifjú vőlegényeink menyasszonyait egyszer bizony jól összekeverte. Tutajos az indulás előtt megígérte Sárinak, hogy a lány egyik barátnője (akinek a neve nem derül ki) címére ír majd a berekből, erre ezt olvastam:

    Tutajos éppen Sárira gondolt és a levélre, amit majd Szanyadi Katalin fog kapni (...). Szanyadi Katalin pedig nem más, mint Bütyök menyasszonya.


Mindezektől eltekintve ismét jól éreztem magamban a berekben, a fiúkkal egyetemben én is sokat tanultam és jó volt a kánikulában a hóesésről olvasni. Nagyon szerettem Fekete István humorát, különösen Trézsi nénit (azt nem árulom el, ki ő), a tájleírásokat, és hogy Tutajosra ismét csak jó hatással volt István bácsi, Matula és a téli berek világa. Egy ilyen forró nyári napon, amilyennek a mai is ígérkezik, üdítő egy ilyen könyvben elmerülni.



Fekete István: Téli berek
339 oldal
Móra Kiadó, 2003
Az új kiadás is a hangoskönyvön szereplő borítóval jelent meg.
A hangoskönyvet ismét Széles Tamás olvassa fel, 676 perces és 3490 Ft-ba kerül.