Az én karácsonyfám - Hat magyar író karácsonyi novellái

Vasárnap hivatalosan is kezdetét veszi az idei adventi időszak,  ma pedig már az első ablak is kinyílt az adventi naptáron, így most sem maradhat ki az ünnepi hangolódáshoz szükséges olvasnivaló.

Idén végre sort kerítettem Az én karácsonyfámra, amelyben Ady Endre, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Nagy Lajos és Kosztolányi Dezső (ebben a sorrendben) karácsonyi tárgyú novellái kaptak helyet. De az alcím becsapós, ugyanis Ady és Kosztolányi írásai mellé a verseik is bekerültek, de ennek csak örülhetünk.

Ady Endre karácsonyi műveit korábban egy külön kötetben már olvastam, és annak idején írtam is - egy nem éppen magasröptű - bejegyzést róluk, úgyhogy ezekre most nem térnék ki.

Krúdy Gyula hat novellájára azt mondanám: vegyesek. A Téli szelek ugyanis nem egy tipikus karácsonyi történet, mivel ebben az író a téli szünet előtti hazatérését meséli el, amikor könyveivel és két bukással indul haza János bácsival szánon az iskolából, és az úton farkasokkal találkoznak.

A Középkori álmot olvasva bevallom, meglepődtem, ugyanis egy, legalább 16-os, ha nem 18-as karikás történetet ír le. Négy katona kopogtat egy klastrom ajtaján, ahol karácsonyeste már igencsak oldott a hangulat: fogy a rum és apácák is jelen vannak, akik nem éppen imádkozni jöttek. De mielőtt igazán elfajulnának a dolgok, megjelenik Jézus.

A Madame Louise délutánjai egy negyvenöt éves, jómódú, férjezetlen hölgy nem mindennapi szerelmi életét meséli el, aki életében először, most ér rá rácsodálkozni a karácsony előtti hóesésre.

A Jézuska csizmája sem egy szokványos karácsonyi történet, és a kötetben találhatók közül az egyik legszomorúbb.

A Magyar író karácsonya és a Karácsony este rokonok: számos szerző tollából olvastuk már, hogy az adott kor emberei nem becsülik meg az írót, illetve a szegények sorsáról, akiknek a karácsonyuk sem igazi karácsony.


Nagy Lajos címadó novellájában a Jézuskához intézett kívánságait osztja meg velünk humoros formában.


Móricz Zsigmondtól megszokhattuk, hogy realisztikusan, sőt naturalisztikusan ír, és az öt karácsonyi tárgyú novellájában sem hazudtolja meg önmagát.

Nagyon szerettem a Mennyből az angyalt, amelyben egy anyuka az első házasságából született nagyobbik lányával varr, míg a kisebbik főz, a másodikból való fiai pedig labdázni szeretnének menni a térre. A fiúk el is indulnak, hiszen minden gyerekre egy angyal vigyáz, de olykor ez az angyal is lehet figyelmetlen.

    Az anya nevetett:
    - Hadd menjenek le, legalább nem lármáznak - mondta csendesen a lányának.
    - Aztán szaladhatunk utánuk, ha egyszer baleset lesz.
    - Ilyenkor lejön a mennyből az angyal - mondotta az anya -, vigyáz a gyerekekre.
    - Á, az angyalok most a belvárosban bámészkodnak. 

A Karácsonyi ének tipikus Móricz-novella: a főszereplői szegény emberek, akik  karácsonyi énekléssel szeretnének egy kis pénzhez jutni. Komor hangulatú és nagyot ütött.

    Már látszott, hogy itt az idén nincs aratás. Nincs most karácsony. Meghalt a Krisztus.
    Lassan kullogva mentek előre a hóban. Szédült a fejük, és most elkezdték érezni, hogy a hólé hidegedik a lábukon. Már a kapca fagyni kezdett. Ha nincs meleg az ember szívében, a fagy is kifog rajta.

Bár a Karácsonykor jobban fáj már a címében is sejteti, hogy nem egy vidám történettel lesz dolgunk, mégsem éreztem annyira fájónak, mint a Karácsonyi éneket.

A Karácsonyi ajándék az előbbiekhez képest tündérmese (egy alföldi város polgármestere szeretné különleges ajándékkal meglepni a helyieket), míg az első Móricz-novella, az Egy kislány siet a ködön át, kifejezetten vidám. Azt a bizonyos ködön át siető kislányt, Csibét egy család neveli, és szenteste a két másik lánnyal betlehemezni indul, hogy pénzt gyűjtsenek a lányok édesanyjának.
Csibe álma, hogy színésznő legyen, és ezzel a szerepléssel szeretné felhívni magára a környéken lakó híres színésznő figyelmét.

    Csibe fölnevetett, s vígan kiáltott, mert egy lágymányosi árva kisasszony nem tud szomorkodni, ha tudna, egész életében mást se tehetne, csak csöpögne a gyásztól. 

Móra Ferenc kilenc novellájának többségében fontos szerepet kapott a Jézuska, és nem ajánlom őket egymás után olvasni, ugyanis be kell vallanom, hogy az állandóan felbukkanó édes kicsi Jézus és Jézuskám megszólítások engem már zavartak. Nem az volt volt a bajom, hogy Móra megszólítja a Jézuskát, de hogy minden bekezdésben, az már sok volt.
Több novellájában is a panasznak ad hangot. Annak a panasznak, amely minden karácsonyi prédikációban elhangzik minden évben:

     Mert hasztalan zengünk himnuszt az angyalokkal: a világ még ma sincs megváltva. A krisztusi szeretettel ellenséges hatalmak soha nem vettek nagyobb diadalt az emberiség felett, mint a mi napjainkban. Hazug, hitetlen és szívtelen a társadalom; gazdagság, mely szeretetet nem ismer, szegénység, mely csak gyűlöletet ismer; ez a mi világunk. S ha valaha, ezen az estén kell érezni a mi világunknak a maga hitványságát, s látnia a maga szomorú végzetét. Az ajkakon a vidámság himnusza cseng, de a szívekből akaratlan jajkiáltás szalad föl, kopogtatván az égen, melyen hiába vigyázzuk a betlehemi csillagot: mikor lesz újra eljövendő világnak Messiása? 

A fenyőfa alattban nem feledkezik meg a háborúról sem: a családokról, az emberekről, akik éheznek, és feltesz egy örökérvényű kérdést: Vajon a király hogy tud örülni, miközben milliók szenvednek?

Azonban hogy megmutassam a Móra-novellák pozitív oldalát is, nagyon tetszett a Karácsonyi misztérium 1928-ban, A baba, a Jézuska öltöztetéséről levél, őneki magának és a Szép karácsony szép zöld fája.

Az elsőből kiderül, hogy az égiek is minden karácsonyra betlehemet készítenek, amelyhez az alapanyagokat a földről szerzik be, és a földiek busásan megkérik az árukat. Az égiek élete sem olyan könnyű.

A babából megtudhatjuk, hogy már Móra korában is ijesztő babákkal ajándékozták meg karácsonykor a gyerekeket. Eszembe is jutott az a jelenet az Igazából szerelemből, amikor Emma Thompson megkérdezi Alan Rickmantől, hogy melyik babát ajándékozzák a kis Emilynek, amelyik transzvesztita, vagy amelyik egy dominára hasonlít?

     Az ám, ha lehetne ilyeneket találni a mi játékos boltjaink nórimbergai holmijai közt. De nem lehet. Próbálj meg a boltostól fizikai játékot kérni, s az egy vigyorgó szerecsenbabát tesz eléd, mondván, hogy annak nagyon jó fizimiskája van. S ha világosságot derítesz a boltos agyában, akkor eléd tesz egy piros ruhás majmot, aki verklizik. Ez már csak fizika, a Newtonát neki!
    Az ízlésről meg igazán jobb nem beszélni. A játékgyáros abból indul ki, hogy a gyereknek nincs perspektívája, tehát a vasúti bakter lehet 16 centiméter magas, mikor a vasút 8 centiméter. A gyereknek nincs ítélőképessége, tehát a babának a gyomrából nőhet ki a feje, lévén a nyak nagyon nélkülözhető jószág. A gyereknek nincs színérzéke, tehát ami rongy megmarad a ruhásboltokban, még mindig drágán eladható babaszoknyának és huszárdolmánynak.
    Pedig a gyereknek van szeme is, ízlése is, judiciuma is, perspektívája is, csak persze fejletlen és könnyen megtéveszthető. Naiv kis agya bevesz mindent, amit lát, s ezért veszedelmesek ezek a karácsonyi szörnyetegek. Elcsalogatják onnan, ahová később az iskola nem vezeti vissza: a józanság, az egyszerűség és a természetesség világából. 

Bár a Jézuska öltöztetéséről, levél őneki magának c. novella nagy részében elhangzó édes kis Jézuska nagyon irritált az első oldalakon, de ezután egy nagyon kedves történet következett. Az iskolában a tanító pénzt kér minden gyerektől a Jézuskának ruhára, azaz adományt a szegényeknek. Palkó - aki másodjára járja a negyediket -, egy szegény cseléd nagyobbik gyereke, nem tud miből adni, de eldönti, hogy valahonnan azért is szerez, hogy ne maradjon szégyenben a tanító és az osztály előtt.

A Szép karácsony szép zöld fájában az író a gyermekkorára emlékszik vissza, amikor a templomban elmondhatta a novella címét adó verset.


A kötetet Kosztolányi Dezső novellái és versei zárják. Az ő történeteiben is főszerepet kapnak a szegények, a szegény gyerekek (Az angyal, és a szegény kisgyerek is megjelenik), a betlehemesek, a cselédlány (A pesztra), aki rácsodálkozik az éjjel hullott hóra, majd A gipszangyalban elszomorít, de még ezt is olyan szépen teszi. Végül pedig az Örömmel zárul az antológia, amely egy igazi karácsonyi történet. Rövid, egyszerű és mégis annyira jó. Nem véletlen, hogy ez lett a kedvencem.

9

A világosító - a fővilágosító - az a barátom, aki már évekkel ezelőtt közölte velem, hogy a karácsonyfát nem az angyal hozza, hanem a sánta viciné, s az egészet a nagyok találták ki, mert életük oly sivár és szürke, hogy szeretnének gyönyörködni a gyermekek tudatlanságában és ártatlanságában. 

                                                A szegény kisgyermek karácsonyi panaszai

Egy vegyesnek mondható válogatást olvastam az elmúlt hetekben, amely mégis jó választás az ünnep előtti készülődés közepette. Mert a hat szerző a boldog pillanatok közepette felhívja a figyelmet azokra is, akiknek nem olyan az ünnepük, mint másoknak, és erre a mai világunkban is nagy szükség van.
De az igazi karácsonyi történetek sem maradtak ki, megidézik a betlehemezés hagyományait, a régi idők és a gyermekkor karácsonyait, amelyekről olyan jó ilyenkor olvasni és felidézni őket.


Az én karácsonyfám - Hat magyar író karácsonyi novellái
245 oldal
Noran Kiadó, 2013
2490 Ft
Egy korábban olvasott karácsonyi novelláskötet szintén magyar írók tollából