"Revizor jön hozzánk"

Idén még nem olvastam orosz szerzőtől, és bevallom, Tolsztojhoz most nem volt kedvem, viszont eszembe jutott, mióta készülök elolvasni Gogoltól A revizort. Majd felrémlett egy régi délután, amikor egy ismerősömmel együtt mentem haza az iskolából - ő akkor volt nyolcadikos, én hatodikos -, és megemlítette, hogy vették ezt a drámát és milyen jó. Mi sem általános, sem középiskolában nem kerítettük sorra, úgyhogy most már ideje volt pótolni.

A cím alatt szereplő Komédia öt felvonásban már sokat elárul, és elég elolvasni a mottót - Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde! Közmondás -, hogy megállapítsuk: a következő öt felvonás alatt garantáltan nem fogunk unatkozni. Gogol a színészekhez intézett utasításai után pedig ebben biztosak lehetünk.

Egy orosz kisvárosban a polgármester magához kéreti a város vezető személyeit (a járásbírót (AFj.), az orvost, a tanfelügyelőt (LL) és a közjótékonysági intézmények főgondnokát (AF)), akikkel igen kellemetlen hírt kell közölnie:

POLGÁRMESTER    Uraim! Azért kérettem önöket ide, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk.
AMMOSZ FJODOROVICS    Micsoda? Revizor?
ARTYEMIJ FILIPPOVICS    Micsoda? Revizor?
POLGÁRMESTER    Revizor - Pétervárról. Inkognitóban, titkos utasítással.
AMMOSZ FJODOROVICS    Ne mondja!
ARTYEMIJ FILIPPOVICS    Még csak ez hiányzott!
LUKA LUKICS    Úristen... És méghozzá titkos utasítással!
POLGÁRMESTER    Mintha megéreztem volna! Egész éjjel két nagy ronda patkánnyal álmodtam - bizony isten. Ilyeneket még sohasem láttam. Feketék voltak, és ekkorák, ni! Nekem jöttek, körülszaglásztak, aztán elódalogtak! De felolvasom a levelet, amit Andrej Ivanovics Csmihovtól kaptam - maga jól ismeri, Artyemij Filippovics... Azt írja: "Kedves barátom, komám és jótevőm... (Magában mormog, és gyorsan átfut szemével néhány sort) ... tudatni veled..." Aha, itt van! "Többek közt sietek tudatni veled, hogy egy hivatalnok érkezik ide titkos utasítással, aki most megvizsgálja az egész kormányzóságot, de főleg a mi járásunkat! (Sokatmondóan felemeli ujját) Ezt a legmegbízhatóbb forrásból tudom! Az illető titkolja kilétét, inkognitóban utazik. Éppen azért, mivel tudom, hogy teneked is - mint bárki emberfiának - megvannak a magad apró-cseprő bűnei: elvégre te sem estél a fejed lágyára, hogy elszalaszd, ami öledbe pottyan..." (Megáll az olvasásban, és fölnéz) Jól van, magunk között vagyunk... "Azt tanácsolom hát, barátom, tedd meg a szükséges óvintézkedéseket, mert minden percben hozzátok érkezhet - ha ugyan már ott nincs valahol inkognitóban! Ami engem illet, tegnap..." Na, itt már családi ügyek következnek... "Néném, Anna Kirillovna megérkezett élete párjával... Ivan Kirillovics kegyetlenül elhízott, és folyton hegedül..." satöbbi, satöbbi... Nos, uraim, most már tudják, hányadán állunk.
AMMOSZ FJODOROVICS    Rendkívüli helyzet, egész rendkívüli! Emögött valami lappang, uraim!
LUKA LUKICS    De hát mi ez, Anton Antonovics? Miért jön hozzánk revizor?
POLGÁRMESTER    Miért? A sors keze! (Sóhajt) Eddigelé - hála az Úr szent nevének - más városokat sújtott; most ránk került a sor.
AMMOSZ FJODOROVICS    Nem, Anton Antonovics! Véleményem szerint ennek sokkal mélyebb oka van: politikai oka! Arról van szó, igenis - arról van szó, hogy Oroszország háborúra készül, s a minisztérium - mint látható - kiküld egy hivatalnokot, mert meg akarja tudni, nincsenek-e itt hazaárulók.
POLGÁRMESTER    Ugyan, mi jut eszébe? De nagyon tud mindent. Hazaárulók egy járási székhelyen? Holmi határváros vagyunk tán? Három évig vágtathat, aki innen el akar jutni a határig.

Az ijedelem oka egyszerű: a kisvárosban nem ismeretlen a korrupció, a hatalmi fölény kihasználása, de akad köztük olyan is, aki nem veti meg a pálinkát. Mit lehet most tenni? Résen kell lenni, mindenhol ügyelni kell a tökéletes látszatra, és ha feltűnik az inkognitóba bújt revizor, egy kis kenőpénzzel bizonyára minden megoldható.
Az urak tanácskozása közepette megérkezik két földbirtokos, Bobcsinszkij és Dobcsinszkij, akik a vendéglőben felismerték az álruhás revizort egy fiatalember, Hlesztakov személyében.
A polgármester sem tétlenkedik, a két hírhozóval felkeresi a revizort, aki ugyancsak megéri a pénzét.

Hlesztakov szereti a kényelmet, szeret jól élni, csakhogy a pénz hamar kifolyik a kezéből, így neki is kapóra jön a polgármester megérkezése, aki egy kis kölcsön átadása után, a kényelmetlen vendéglői szoba helyett meghívja magához. A meghívásnak a polgármester kacér felesége, Anna Andrejevna és fiatal lánya, Marja Antonovna is megörül, a meghívottról már nem is beszélve.

A vígjáték középpontjában egy hatalmas félreértés áll, amelyről egyedül Hlesztakov és a szolgája, a sunyi Oszip tud, és mindezt a maguk hasznára fordítják. Közben pedig elénk tárul a kisvárosiak gyarlósága, hízelgése, amelyet a pozíciójuk védelmében bevetnek.

HLESZTAKOV    Csak semmi formaság! Üljenek le, kérem.
A polgármester s utána a többiek is leülnek
Nem szeretem a ceremóniákat. Magam is kerülök minden külsőséget, minden feltűnést. Hiába: az ember mégsem tud elbújni. Alig lépek ki az utcára, máris hallom: "Ni, ott jön Ivan Alekszandrovics!" A múltkor meg pláne, főparancsnoknak néztek... Ugrálnak elő az őrök: "Fegyverbe!" - Mondja aztán az egyik tiszt, aki jó barátom: "Istenuccse, pajtás, azt hittük, a hadsereg-főparancsnok érkezett meg."
ANNA ANDREJEVNA    Ne beszéljen!
HLESZTAKOV    Igen, általában mindenütt ismernek. A csinosabb színésznőkkel mind jóban vagyok - magam is írtam nekik néhány kis darabot... Írókkal sokat járok össze. Puskin a legjobb barátom. Ha találkozunk, mindig megkérdem: "Egykomám, Puskin, hogy vagy?" - "Köszönöm - azt mondja -, vagyogatok, előfordulok!" Ilyen eredeti pofa.
ANNA ANDREJEVNA    Szóval ön is ír? Milyen nagyszerű dolog lehet írni! A lapokba is dolgozik? Nemde?
HLESZTAKOV    Hogyne, a lapokba is. Néhány ismertebb darabom: a Figaro házassága, az Ördög Róbert, a Norma satöbbi, satöbbi - a címekre már nem emlékszem. Ezeket csak úgy mellékesen írtam. Hiába tiltakoztam, az igazgatók folyton a fülemet rágták: "Írj már nekünk valamit." - "Egye fene - gondoltam -, írok!" Egy este megvoltam vele. Mindenkinek tátva maradt a szája. Csodálatos könnyen költök. Mindazt, ami báró Brambeusz álnéven megjelent, meg a Fregatt Nagyezsdá-t, a Moszkvai Telegráf-ot... mindezt én írtam.
ANNA ANDREJEVNA    Ne beszéljen! Ön... Ön báró Brambeusz?
HLESZTAKOV    Természetesen. Én szoktam helyrepofozni a cikkeit mindenkinek. Szmirgyin ezért negyvenezret fizet nekem.
ANNA ANDREJEVNA    Á, szóval ön írta a Jurij Miloszlavszkij-t?
HLESZTAKOV    Én hát.
ANNA ANDREJEVNA    Rögtön kitaláltam.
MARJA ANTONOVNA    De anyuska, hisz a címlapon az van: "Írta Zagoszkin."
ANNA ANDREJEVNA    Na, tessék! Tudtam, hogy bele fogsz kotyogni!
HLESZTAKOV    De hisz igaza van: azt Zagoszkin írta. Csakhogy van egy másik Jurij Miloszlavszkij - azt én írtam.
ANNA ANDREJEVNA    Biztos, hogy én az önét olvastam! Milyen gyönyörű!
HLESZTAKOV    Bevallom, az irodalom olyan nekem, mint másnak a levegő. Szalonom a legelső. Ivan Alekszandrovics házát egész Pétervár ismeri. (A társasághoz fordulva) Legyen szerencsém, uraim, ha egyszer Pétervárra jönnek. Bálokat is szoktam adni.

A revizor egy zseniálisan felépített vígjáték, amelynek cselekményéről nem mondható el, ami az orosz drámákról általában, miszerint nem történik benne semmi és egyszerűen unalmas. Nem, A revizorban minden percben történik valami, a szereplők jönnek-mennek, és főleg Hlesztakovnak hízelegnek.
Pörgős, humoros, és a mondanivalója máig is érvényes. Gogol alakjai ma is köztünk élnek. Gyarlók, korruptak, megvezethetőek, utóbbi miatt ostobák is, és félnek, hogy a bűneik napvilágra kerülnek, így ennek elkerülése végett bármire képesek, ami egy pénzszűkében álló számára mindig kapóra jön.

Örülök, hogy egy újabb hiányosságomat sikerült pótolnom, mert bár egy komédiáról van szó, érdemes a sorok mögé látni.

POLGÁRMESTER 
(...) Emberek! Emberek! Ide nézzen az egész világ! Az egész kereszténység! Kiröhögnek - de ez még semmi! (...) Az emberek meg tapsolnak, hasukat fogják a nevetéstől - Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!