Tersánszky Józsi Jenő - Grillusz úr sárgarigói

Tersánszky Józsi Jenő neve sokunk számára a Misi mókus kalandjai kapcsán lehet ismerős, amit a tévéből ismertem meg, ill. az egyik részét nagyon sokszor láttam diafilmen is. 

Mivel korábban  két könyvet is beszereztem tőle, teljesen logikus volt, hogy megveszek egy harmadikat is, akkor is, ha az előzőeket sem olvastam még. 
Egyszerűen tudtam, hogy nekem kell ez a novelláskötet, a nem túl esztétikus a borítója ellenére is.

Múlt hónapban elő is vettem a saját kihívásomhoz, és mivel egyébként is szeretem a  novellákat, ráadásul a fülszöveg azt ígéri, hogy állatokról szólnak, gondoltam, jó lesz naponta egyet-egyet elolvasni a huszonkettő közül, melyek 1910 és 1948 között születtek. 

Már a kötet elején meglepődtem, ugyanis az első három novella főszereplője (az első kettőé, Matyi, egy kisfiú, a harmadiké pedig a címadó Grillusz úr) is szembesül önmagával, a viselkedésével, miért tette, amit tett vagy éppen nem tett. Mivel nagyon szeretem az ilyen műveket, meg örültem is nekik. 

Aztán jött két történet (A halál dongója és Az öröm), ahol néhány percre elgondolkodtam azon: Jól beleválasztottam, mert egyikük sem egy szívderítő olvasmány. Gyorsan megnyugtattam magam, hogy ezek után csupa-csupa olyan novellával találkozom, amik már nagyon fognak tetszeni. 
A megérzésem másnap és az azt követő nap be is igazolódott, amikor Kakuk Marci két kalandját ismerhettem meg: A rigókat és A beteget. Utóbbin olyan jól szórakoztam, hogy azonnal tudtam, egyszer elolvasom a teljes Kakuk Marcit.

Ez is akkor történt velem, mikor Kukházy úrnál voltam inas. Kukházy úr még külön élt akkor a feleségétől, én főztem neki, még mostam is rá, én jártam mindenért a városba. 
(....)
Ő, mint szokta nemigen ült otthon. Nagyon féltette mindig a szegény kocsmárosokat, hogy tönkremennek, ha nem pártolja őket; meg a bandák meg a  kasszíroskisasszony meg a kártyacsinálók. Pípet kapott volna értük, ha egy nap otthon ül. 
   No de, egyszer, egy éjszaka Kukházy úr nagyon bekámforolt valamelyik vendéglőben, és hazajövet összetévesztette az ágylepedőjét a hóval. Ott feküdhetett jó sokáig abban az istentelen hidegben, míg az éjjeli őrök észrevették, mert mikor hazahurcolták nekem, eladhattam volna viaszembernek valamelyik panorámásnak. Úgy nézett ki. 
Ez még csak a kezdet, a történet ezután lesz csak izgalmas és nagyon vicces, ugyanis Marcinak orvost kell hívnia a gazdájához. 


A továbbiakban olvastam lovakról, fecskékről, egy csízről, szarvasokról, kecskéről, szilveszteri malacról, cápáról, tücsökről, szamárról, medvéről és egy kutyáról is. Ráadásul a legtöbb történetből az állatok érzései és gondolatai is elém tárultak, és ezeket nagyon-nagyon jó volt olvasni:
Ember nem ismerte fogékonyság és érzékenység lakik egymással szemben az állatokban.



Tersánszky nagyon jól ismerte az embereket, nagyon jól írja le őket, tartozzanak bármelyik társadalmi réteghez. Tökéletesen mutatja be pl. a kötet leghosszabb elbeszélésében, Az átokban a falu vezetőit: a nagyképű bírót és a jegyzőt, a kimerült és dühös kisbírót, a cigányasszonyt és annak unokáját, valamint az őket összekötő kapcsolatot. 

   A beszédtől való fáradtság a legszörnyűbb érzés a világon. A képzelet, aminek funkciója a szervezetben egyértelmű az életkedvvel, megszünteti működését. Csüggedés, undor, teljes testi-lelki roskadtság veszik át az uralmat azon, akit a beszéd fárasztott ki. De ami a legkínzóbb ebben az állapotban, az, hogy míg más fáradtság a pihenés vágyával együtt jelentkezik, a túlzott fecsegésnél a hallgatás vágya helyett telhetetlen, még további beszéd idétlen sóvárgása jön.

Két novelláját (Galambbecsinált és Az emberek jósága) már korábban olvastam a Noran egy-egy novellaválogatásában, és most is éreztem ezekben, és az újonnan megismert történetekben is a tűpontos lélektani ábrázolás mögött olykor megbújó iróniát. Azt, hogy sok-sok ember ösztönösen cselekszik, csak magára gondol, és eszébe sem jut, milyen hatással van mások életére. Ilyen A két anyában szereplő asszony, aki a kisbabájával veszekszik, mert a gyerek sír és nem elég, hogy bajt okoz neki, de a férjét is falopás miatt becsukták, akivel amúgyis csak baja van. Milyen kedves ez az asszony? Azért elárulom, benne is vannak még érzések, és tud ő ezek szerint is cselekedni. 

Ahogy a kötet vége felé haladtam, ismét találkoztam olyan történetekkel, amiknél kicsit én is úgy éreztem magam, mint Joey a Jóbarátokban: jó lett volna betenni a könyvet a hűtőbe egy-egy oldalnál, de folytattam az olvasást, és Tersánszky meglepett - jó értelemben. 

- Lásd, milyen kevésből áll össze az, hogy örülhessünk az életnek?
Alkonyat felé

Azért szerettem ezeket a novellákat, mert mindegyik tartogatott mondanivalót, sőt, az egyik kedvencem, a Pimpi, a csíz mögöttes tartalommal is bír, ezért kíváncsi vagyok, kinek tűnik ez még fel.


Akár Pimpi is lehetne - eurázsiai csíz


Külön kiemelném a Pimpi gazdáját, a nagyon érzékeny, nagyon jó szívű kislányt, az utolsó novella - Az állatbarát - emberszereplőjét, az érzékeny lelkű úriembert, ill. A tücsök mint kerítő főszereplőjét, Zapata Lórándot. A nem egy komor és némileg érzéketlen szereplő után olyan jó volt velük találkozni. 


Bizonyos fokú érettség és érzelmi intelligencia birtokában mindenki talál kedvére valót a kötet huszonkét novellája között, melyek elgondolkodtatnak, megnevettetnek vagy éppen jóleső érzéssel töltenek el, és visszaadják a hitet, hogy a lehetetlennek tűnő helyzetekben is van megoldás (Alkonyat felé és Az átok) és a legrosszabb helyzet is túlélhető (A Rózsit elsiratom). 

Nagyon örülök, hogy ezt a könyvet választottam a saját kihívásomhoz, biztosan fogok még olvasni Tersánszkytól, mert több novellájával is meggyőzött a sokoldalúságáról és a mély emberismeretéről, és miután elolvastam az életrajzát, megtudtam, hogy verseket is írt. 

   Ejnye az irgalmát! Rózsi, te, hát átvészelted, átvészeltük mégis a sok borzalmat. Mégiscsak szép az Élet! Hagyjuk a csüggedést, az átkot!
A Rózsit elsiratom

A hosszú ideig nem hordott cipők szoktak tönkre menni (pl. elkezd leválni a sarkuk), a könyvemnek pedig a borítója kezdett olvasás közben betörni, ahol kinyílik. Némi széles celluxszal megoldottam a problémát, csak érdekes, hogy ilyen még nem történt velem. Ezek szerint a hosszú ideig gazdátlan könyvekkel is előfordulhat ilyesmi. 


Tersánszky Józsi Jenő: Grillusz úr sárgarigói
227 oldal
Holnap Kiadó, 2010
2500 Ft - a karácsonyi könyvvásárban 500 Ft volt
Kép: Unsplash - Connor Wilkins, Freepik - wirestock, 

0 hozzászólás