Az isteni Marlenére is kíváncsi lettem, négy éve már olvastam is, és egy ideje ott motoszkált bennem az újraolvasás gondolata. Végül az elmúlt hetek kánikulája alatt választottam ezt a könyvet a polcról. Számomra ilyen a könnyedebb, de tartalmas olvasmány.
A kék angyal, A vád tanúja - talán ismerősen csengenek ezek a mára már klasszikussá vált filmcímek, de vajon ki volt Marlene Dietrich, akit egy csapásra világhírűvé tett A kék angyal, és sokak számára a neve összekapcsolódott a filmbéli szerepével, Lola-Lolával?
Marlene életét hét jeleneten keresztül, 1914-től 1946-ig követjük nyomon, a saját elbeszélésében.
1914-ben, tizenkét évesen, ismerjük meg (1901. december 27-én született), amikor a Berlin egyik elővárosában, Schönebergben található iskolába új franciatanárnő érkezik.
Marlene utálta az iskolát, nem a tanulás miatt, mivel jó eszű kislány volt, otthon nevelőnők tanították az egy évvel idősebb, beteges (ezért leginkább otthon tanuló) nővérével, Elisabeth-tel együtt. Apjukat hat évvel korábban veszítették el, anyjuk (Mutti - ahogyan szólították) pedig szigorúan vette a lányok oktatását, el is várta, hogy mindenből a legjobban teljesítsenek, így nem csoda, hogy felkészültebben érkezett az iskolába, mint társai, akik közé nehezen illeszkedett be: ő új volt, míg a többiek már ismerték egymást.
Mademoiselle Bréguand érkezése teljesen elbűvöli a kamaszlányt: a tanárnő elegáns, fiatal és energikus, a lányok nem ehhez szoktak. Marlene most hasznát veszi a tudásának, és másra sem vágyik, mint, hogy elnyerje a tanárnő tetszését, aki egyik délután kávézni hívja (tanárnak és diáknak tilos volt iskolán kívül találkoznia), majd beülnek egy filmszínházba, ahol a két évvel korábban elsüllyedt Titanicról vetítenek filmet, mely annyira elvarázsolja a kislányt, hogy elsírja magát.
A rajongásnak azonban hamarosan vége szakad, mert a mademoiselle egy nap nem jelenik meg az iskolában, és hamarosan kitör az első világháború is.
Marlene szerény anyagi körülmények között nőtt fel, az anyja házvezetőnőként dolgozott akár több háznál is, ám családja révén jómódú volt, amelynek hírnevét mindig igyekezett fenntartani. Marlene anyai nagybátyja, Willi bácsi a családi ékszerüzletet vezette és császári beszállító volt.
A háború azonban mindannyiuk élétére komoly hatást gyakorolt.
Mutti álma az volt, hogy Marlene hegedűművész lesz, ezért 1919-ben a weimari konzervatóriumba íratta. Az ekkor tizennyolc éves lány azonban tisztában volt vele, hogy nem olyan tehetséges, amilyennek anyja gondolja, ám itt végre jól érzi magát a lányok közt: titokban cigarettáznak és édességet majszoltak, miközben Marlene a kor ünnepelt színésznőjét Henny Portent vagy a lányok kérésére, mikor kit utánoz. Egyik alkalommal a szigorú igazgatónő rajta kapja a társaságot, és ezentúl árgus szemmel figyeli Marlenét, aki fittyet hány az intézet szabályaira, úgyhogy hamarosan kénytelen hazautazni.
Vasakaratú anyja továbbra sem mondott le arról, hogy a lánya hegedűművész legyen, így továbbra is zenét tanul, pedig őt a színház világa vonzza. Csakhogy pénzt kell keresnie, de nem akar a családi boltban dolgozni. Nagybátyja azonban ismerős a színházi körökben. Egyetlen bizalmasa, Willi bácsi újdonsült felesége, Jolie, aki fittyet hány a szabályokra és a lányt is erre biztatja:
- Mutti nem boldogtalan - tiltakoztam, magamat is meglepve, hogy védelmembe vettem az asszonyt, akinek szigorúan szorító fogságából épp menekülni próbáltam. - De nem is túl megértő az is igaz.- Sajnos, sajnos... Akik túl gyakran ítélkeznek, azok állandó félelemben élnek. Megtagadják a saját szívüket, és miért? Mert szeretnének úgy élni, ahogyan mi, de nincs hozzá bátorságuk.
Marlene kabarékban kezd énekelni férfiruhában, miközben végre színjátszást tanul és otthonról is elköltözik. Egyik este, a híres-hírhedt Silhouette-ben - mely főleg homoszexuálisok találkozóhelye -, ismerkedik meg későbbi férjével, Rudolf Sieberrel, aki felismeri a tehetségét és egyengetni kezdi útját a filmes világban.
.jpg)
Néhány évnyi kisebb szerep után ismerkedik meg Josef von Sternberg rendezővel, aki őt választja a Heinrich Mann Ronda tanár úr c. regényéből készülő filmje, A kék angyal női főszerepére, mely egy csapásra híressé teszi mindkettejüket. Marlene az egyetlen, aki megérti a morózus, impulzív természetű rendezőt, akivel éveken keresztül együtt dolgozik.
A nácik színre lépése az immár ismert színésznőt arra ösztönzi, hogy már ne csak a munkája kösse a tengerentúlra.
A II. világháború során Marlene is szeretne valamit tenne a hitleri rezsim ellen, választott hazája, az Egyesült Államok oldalán, így számos más hírességgel együtt lehetősége nyílik, hogy a bevetésre induló katonákat szórakoztassa. A színésznő immár őrnagyi rangban, elkíséri a különböző hadszínterekre vonuló katonákat, köztük a kórházakba is, ahol sebesült nácikkal is találkozik, akik ugyanolyan emberek, mint a szomszédos ágyon fekvő amerikaiak vagy más nemzetiségűek:
– Szervusz, Hans – érintettem meg a kezét. – Ich bin Marlene.– A színésznő? – szólalt meg egy hang a szomszédos ágyról. Egy fekete hajú, szomorú zöld szemű, pattanásos arcú fiú, akinek mindkét lábát térd fölött amputálták. Az arca sápadt volt, akár a lepedő, amin feküdt.Igent bólintottam.A fiú dúdolni kezdett. Azonnal felismertem. Az első világháborúban volt népszerű ez a nóta, egy katonáról szól, aki a szerelme után vágyakozik. A Lili Marleen.Outside the barracks, by the corner lightI'll always stand and wait for you at nightWe will create a world for twoI'll wait dor you, the whole night throughFor you, Lili Marleen. For you, Lili Marleen…Énekelt, de hamar elhalt a hangja: ám a dal továbbra is ott visszhangzott a fülemben, még akkor is, amikor a fiú rám emelte elkínzott tekintetét. - Sztálingrád után Goebbels betiltotta. - Azt mondta, hazafiatlan. De én szeretem - mosolygott rám. - És a szövetségesek... szerintem nekik is tetszene, fräulein.- Igen - préseltem ki magamból -, szerintem is tetszene nekik.A turné következő állomásán, Tuniszban, már el is énekeltem.És addig fogom énekelni, határoztam el, míg fel nem szabadulunk.
.jpg)
Nagyon szerettem a makacsságát, a humorát, a kitartását, ahogy fiatalon a fejébe vette, hogy színésznő lesz, hogy nem dőlt be a náciknak, bátran szembe mert velük szegülni, és hónapokon keresztül kísérte a szövetséges katonákat a fronton, ahol kimerülten és betegen is fellépett, mert: Ezek a fiúk megérdemlik, hogy lássák Marlene Dietrichet.
Baki: Marlene és Rudolf Sieber kislánya, aki később Maria Rivaként szintén a színészi pályát választotta, először december 17-én született, majd egy újabb fejezetben már 12-én ünnepli a születésnapját. A Wikipedia szerint december 13-án született.
Nagyon örülök, hogy újra elővettem Marlene életrajzi regényét, és nemcsak vele találkozhattam, hanem a kor számos hírességével, többek között: Ernest Hemingway-jel, Bette Davisszel és Jean Gabinnel. Újabb oldaljelölők kerültek a lapokra, és biztos vagyok benne, hogy máskor is lekerül a polcról.
Ha kíváncsi vagy Marlene Dietrichre, hogyan lett egy kislányból az egyik leghíresebb színésznő, vagy csupán egy tartalmas, igényes, mégis szórakoztató olvasmányra vágysz, mindezt garantáltan megkapod a regényből.
Ezt a tanácsot Muttitól kapta, amikor a konzervatóriumba felvételizett:
A tehetségedben megbízhatsz, az majd átsegít mindenen. Ne mondj le semmiről csak azért, mert erőfeszítésekbe kerül, hogy elérd. Magad akarsz dönteni az életedről, vagy azt akarod, hogy az életed határozzon meg téged? Ez rajtad áll!
Ezt a videót a feltöltője máshol nem engedélyezte lejátszani, így a YouTube-on nézheted és hallgathatod meg, ahogy Marlene angolul énekli a Lili Marleent, közben pedig korabeli képeket látsz róla a II. világháborúból.
C. W. Gortner: Az isteni Marlene
Eredeti cím: Marlene
Fordította: Kovács Kristóf
Tericum Kiadó, 2017
4170 Ft
A szerző nevében a C. és a W. a Christopher Willis keresztneveket rejti.
Bejegyzések
0 hozzászólás